A veszprémi székesegyház zenei élete a 18–19. században – Érsekségi ékességek (15.)

Egy karmesterre már az 1700-as években is nagyon sokrétű, szerteágazó feladat hárult. Nemcsak a vezényléshez, az énekkar és zenekar vezetéséhez is kellett értenie. Külön kellett foglalkoznia az énekes fiúk képzésével, a zenekar hangszerállományával, valamint a rendelkezésre álló kottákat is át kellett látnia. Így volt ez Kollovratek János munkássága idején is. A morva származású székesegyházi karmester 1791-től 1800-ig állt a zenekar élén és nemcsak mint karmester, hanem mint hegedűs is nagy elismerésnek örvendett.

Kollovratek János legnagyobb érdeme az első kottaleltár, amelyből betekintést nyerhetünk a veszprémi székesegyházi kóruson elhangzott zenei anyagba. A „kótajegyzék” szerzőket nem nevez meg, csak általánosságban mozog, mégis némi fogalmat nyerhetünk az előadott művek tartalmát és apparátusát illetően.

Ezek szerint 1791-ben a székesegyháznak a következő kottái és hangszerei voltak: misék 50 db, offertóriumok 65 db, vesperások és egyéb kórusművek 33 db, zenekari művek, szimfóniák 33 db. A szintén leltárba vett liturgikus könyvek mellett hangszereket is találunk székesegyházi tulajdonban: két hegedűt, két brácsát, egy violincsellót, egy bőgőt, hat kürtöt, négy trombitát, két fuvolát, két oboát, egy fagottot, két pár üstdobot, és még egy összetört trombitát is. Ez a mintegy 190 kotta és egy egész zenekarra való hangszerállomány jelentős fejlődés, hiszen alig húsz évvel azelőtt, az 1770-es évek elején kezdődött meg a zenekaros egyházzenei élet Veszprémben. Az 1800-as évek elejére az aktív székesegyházi zenélésnek köszönhetően kialakul Veszprémben egy olyan zenésztársadalom, melynek tagjai letelepedtek a városban, beilleszkedtek a város életébe, és mind magánemberként, mind zenészként megbecsült polgárokká váltak.

Ehhez a zenei fejlődéshez elsősorban a püspökök zenei igénye és anyagi támogatása kellett. A művek kottáinak beszerzése tehát tovább folytatódott. A következő leltárt Külley János őrkanonok rendelte el és a zenekar három muzsikusa, Höpler József, Ruzitska Ignác és Kleinmann József végezte. Ekkor Kemény Ferenc volt a karnagy. Sajnos az 1825-ös katalógus elveszett, de az 1833-ban készült bővített és javított változatú jegyzék fennmaradt két példányban is.

Ezt a katalógust már Kleinmann József karnagy helyettese, Hernberger Alajos végezte, aki a későbbiekben, 1843-tól 1867-ig volt az ének- és zenekar vezetője. Neki köszönhető a sokkal részletesebb, a műveket műfajonként csoportosító összeállítás. A miséknél négy alcsoportot, vagyis első-, másod- és harmadosztályú zenekaros miséket, valamint vokális, orgonakíséretes miséket különböztettek meg. Több esetben meglehetősen szubjektíven döntöttek abban a kérdésben, hogy melyik mise melyik kategóriába kerüljön. Így előfordult, hogy ma már alig vagy nem is ismert szerzők művei első osztályúként lettek feltűntetve, és több Mozart- vagy Michael Haydn-mise a harmadosztályú besorolást kapta.

A következő katalógus 1852-ben készült, és több kiegészítés, javítás és módosítás is történt. A művek jelentős részét átcsoportosították, átminősítették. Ezt a rendezést Hernberger Alajos karnagysága alatt Behm József orgonista végezte. Ezt a katalógust használták a későbbiekben is. Ide vezették be az ezután beszerzett műveket. Az utolsó bejegyzések közvetlenül a századforduló előttről származnak. E szerint 1900-ig összesen 2024 művet tartottak nyilván a veszprémi székesegyház kottatárában.

Megható számunkra az az odafigyelés és gondosság, ahogyan ezeket a műveket kezelték, és így lehetővé tették számunkra, hogy a mai nap is kutatásokat végezzünk. Erre jó példa az 1852-es leltár végén olvasható átvételi elismervény: „Hogy e kötetben foglalt zene darabokat a veszprémi Székes Egyházat illetően gondviselésem alá a Templom karján létező szekrényben jól elrendezve át vettem felelt terhe alatt ezennel megesmérem. Veszprém, Oktob. 31én 1852. Urhegyi Alajos karigazgató”.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír