A Világ Igazai között van az olasz fagylaltos, aki zsidókat mentett Budapesten a vészkorszak idején

Egy olasz tulajdonos által működtetett fagyizó 1944-ben a reményt jelentette Budapesten az üldözés elől menekülő zsidóknak. Az üzlet mögötti helyiségben sok ember rejtőzött, hála a tulajdonos bátorságának.

Francesco Tirelli (1898–1954) az olaszországi Emilia Romagna tartományból, Campagnola Emilia településről származott. Giorgio Perlascához hasonlóan budapesti embermentő tevékenységéért a Világ Igazai között tartja számon a jeruzsálemi Jad Vasem intézet, 2008 óta.

A túlélők – köztük a Jeruzsálemben élő Chaim Meyer – ma is keresik Francesco Tirelli utódait, hogy kinyilvánítsák hálájukat megmentőjük emléke előtt tisztelegve – ahogyan a Jad Vasem intézet is, amelynek célja, hogy nyilvánosan is elismerésben részesítse ezt a különleges embert, akinek a vészkorszak utáni, viszontagságos élettörténete Oskar Schindlerére emlékeztet. Meyer az Izraelben élő olaszok bizottságának ügyvédjéhez, Beniamino Lazarhoz fordult, hogy kérje a tel-avivi olasz nagykövetséget, kutassa fel Francesco Tirelli leszármazottait, mert megmentőjük emléke előtt tisztelegve szeretnék kifejezni köszönetüket. Az olasz ANSA hírügynökség egyelőre annyi információval rendelkezik, hogy egyik fia, Elio Tirelli Olaszországban él, Piacenza városának körzetében. Megpróbálták elérni a település polgármesterén keresztül, de – ahogyan már néhány évvel ezelőtt is – nem sikerült, a férfi elutasította, hogy édesapja történetéről nyilatkozzon.

Francesco Tirelli történetét először 2014-ben írta meg egy Campagnola Emiliában élő tanár, Angiolino Catellani. A Ricerche Storiche (Történelmi Kutatások) című folyóiratban jelent meg a tanulmánya, amelyben igyekezett rekonstruálni a Tirellivel kapcsolatos, 1944-es budapesti eseményeket. A Jad Vasem intézeten keresztül túlélők tanúskodtak a történtekről. A tanulmányból kiderül, hogy Tirelli – családját maga mögött hagyva – Budapestre költözött a háború alatt, ahol egy kis fagylaltozót nyitott. Amikor erősödött az antiszemita üldözés, 1944 májusától elindultak a vonatok a magyar zsidókkal Auschwitzba, a fagyizóból búvóhely lett. Először csak néhány embert rejtett el a tulajdonos, aztán egyre többet. A Jad Vasem intézet által készített jelentésből – amelyet Catellani is felhasznált – kiderül, hogy Tirelli a fagyizón kívül más házakban is alakított ki menedéket. Tizenöt-húsz embert az üzlete hátsó helyiségében bújtatott el, a raktár polcain aludtak. Sokakat más épületekben helyezett el. A jelentés szerint a fagylaltos mindennap végiglátogatta védenceit ezekben a házakban, élelmiszert vitt nekik, és gondoskodott egészségügyi ellátásukról.

Chana Hedwig Heilbrun – aki hatéves volt 1944-ben – az elsők között volt, akik a háború végét követően kezdeményezték Tirelli tevékenységének elismerését. Chaim Meyerrel együtt tanúskodott a Jad Vasem intézetnek arról is, hogy Tirelli hamis útleveleket szerzett a menedékházakban bújtatott üldözötteknek. Heilbrun – aki Tirellit is ’apának’ hívta – elmesélte, hogy a fagylaltost egyszer édesapjával együtt megállították az utcán a nyilaskeresztesek. Életveszélybe sodorhatta volna őket ez a helyzet, és a többi bújtatott üldözöttet is, ám Tirelli merészen olasz honfitársaként mutatta be Chana édesapját – így elengedték őket.

Tirelli a háború végével elvesztette a kapcsolatot zsidó ismerőseivel. Visszatért Olaszországba, aztán kivándorolt Svájcba, ahol rosszul ment az üzlet, és börtönben is ült. 1954-ben halt meg Genfben.

Chana Hedwig Heilbrun az olasz külügyminisztériumon keresztül már 2001-ben megpróbálta elérni ’apukája’ leszármazottait, de nem járt sikerrel. Idén Chaim Meyer újra kezdeményezte a tel-avivi nagykövetségnél, hogy kutassák fel a szálakat. Szeretne köszöntet mondani a gyermekein keresztül Tirellinek, aki 1944-ben megmentette az életét.

Forrás és fotó: Sanfrancescopatronoditalia.it

Magyar Kurír
(tzs)