A világegyház él és lélegzik – Böcskei László nagyváradi püspök üzenete az 53. NEK-ről

Miután vasárnap ünnepi szabadtéri szentmisével megnyitottuk az 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust itt Quitóban, Ecuador fővárosában, hétfőn megkezdődtek a programok a kongresszusi palotában. Hatalmas tereket bocsátottak a rendelkezésünkre, itt zajlik a rendezvény. Egy nagyon jól átgondolt és szépen felépített program szerint az idei kongresszus kulcsszava a testvériség. A szervezők egy kicsit kibővítették ennek az üzenetét: testvériség a világ megmentéséért, a világ meggyógyításáért. Ez a mondat, ez az üzenet kíséri végig mindennapjainkat itt, Quitóban.

Több előadást hallgattunk végig, amelyek a mai világ helyzetéről és a mai Egyház kihívásairól, illetve küldetéséről szóltak. Egy megsebzett világ címmel több meghívott előadó – az egész világról vannak itt előadók, egyháziak és világiak egyaránt – próbálta megközelíteni ezt a valóságot: rávilágítottak a mai világ sebeire, küszködésére, igényeire, elvárásaira, a krízisekre és a nagy kihívásokra, amelyek előtt állunk.

Érdekes volt követni, hogyan látják a mai világ helyzetét a világiak: például egy színész, aki Spanyolországból jött, és egy nagyon szép és egyértelmű, világos összefoglalóban mutatta be a tanúságtételét. Ugyanakkor ott voltak az egyháziak is, akár Rómából, akár a világ más tájairól érkeztek. Kongóból is jött egy püspök, aki szintén tanúságot tett a tapasztalatairól, meglátásairól. Igen, mindenkit foglalkoztat a mai világ helyzete. Követve ezeket a felszólalásokat az ember könnyen rájön arra, hogy tulajdonképpen a Világegyház él, lélegzik és keresi azt az utat, amelyen keresztül még hitelesebben és még hatékonyabban tud jelen lenni a világ, a mai ember életében.

Az 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitója

Ez a gondolat folytatódott egy másik témában: testvériség a megváltás fényében. A testvériség értelmezését, felfedezését nem csak elméleti síkon próbálták megközelíteni az előadók, hanem sok-sok gyakorlati, az életből vett példát tudtunk követni. Meghatódtunk, amikor láttuk, hogy egy közösségen vagy egy ember életén mennyire átsugárzott a testvériség értelme és a megváltás, a Krisztus által megalapozott testvériség küldetése és feladata. Nagyon érdekes tanúságtételeket hallottunk, amelyek arra világítottak rá, ami tulajdonképpen az eucharisztikus találkozó középpontjában áll: Mi táplálja és mi tudja erősíteni ennek a testvériségnek a gyökereit? Hogyan tudjuk ezt elevenebbé tenni a mi életünkben?

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson vagyunk, természetesen az Eucharisztiához jutottunk el, ami nem más, mint Isten közelsége a mi életünkben. Isten közel van hozzánk, megszólít minket, üzenete van az embernek, jelen van a mi életünkben az eucharisztikus Krisztus által. A tanúságtételek nagyon szépen rávilágítottak arra, hogy ott, ahol megvan ez a közelség, ahol az emberek akár egyénileg vagy közösségben próbálják megélni ezt a kapcsolatot, ott sikerül testvérként tekinteni a másikra.

Ott, ahol az istenkapcsolat megpuhul vagy meggyengül, vagy sok esetben meg is szűnik, ott kezdődnek a bajok, ott születnek a krízisek, ott az ember már nem testvére, hanem ellensége embertársának.

Nagyon jó volt látni, hogy a hit erejében az emberek hogyan tudnak felállni, hogyan tudnak kezdeményezni, és hogyan tudnak odafigyelni a világ bajaira, főleg azokéira, akik a perifériákon vannak. Ne felejtsük el, hogy Dél-Amerikában vagyunk, egy olyan világban, ahol nagyon sok a szociális probléma, a kihívás, és jó volt hallani, hogy még ilyen környezetben is, ilyen helyzetekben is az Egyháznak üzenete van. A keresztényeknek, a hitüket vállaló és megélő keresztényeknek is ott van a hangjuk, ott van a jelenlétük, és segíteni tudnak ott, ahol szükséges, és abban, amiben csak tudnak.

Az 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitója

Még egy gondolat a legutóbbi tanúságtételről: egy ecuadori pap tartotta ezt az előadást, aki azokkal foglalkozik, akik a társadalom peremére jutottak, és próbál segíteni rajtuk, hogy ezekből a krízishelyzetekből, ahol leginkább áldozatként vannak jelen, ezeket az emberek megmentse, és segítse őket. Amikor kérdezték, hogy milyen eszközökkel lehet ezen az úton járni, elmondta, hogy az „eszköze”

az Istenre figyelés, az ima és a másik emberre való figyelés.

Ebből áll az egész. Egy nagyon szép mondatot mondott. Miután arra biztatta a többezres közönséget, hogy a mai világ Egyházának meg kell látnia azt, hogy nem csak beszélni kell, hanem cselekedni; tehát nem csak lamentálni, hanem észrevenni a szükséget, és elköteleződni, ezt a kijelentését a következő szép mondattal erősítette meg: Nem imádkozhatunk csukott szemmel. Ha csukott szemmel imádkozunk, akkor könnyen elveszítjük a realitásérzékünket.

Látnunk kell a világot, látnunk kell, hogy Isten ott van a mi életünkben, látnunk kell a bajokat, a nehézségeket, a hiányosságokat, de meg kell erősödnünk, és próbálnunk kell valamit tenni azért, hogy testvérekként, a testvériség által meg tudjuk gyógyítani, meg tudjuk menteni a világot.

Ilyen hangulatban zajlik ez a találkozó. Nagyon hálásak vagyunk Vakon Zsolt irodaigazgatóval együtt, hogy itt lehetünk. Örülünk annak, hogy vannak még ismerős arcok, Magyarországról, Ausztriából is vannak itt résztvevők. Kedd este nagyon szép szentmisét mutathattunk be az egyik plébánián, ott is meghatott bennünket a hívek kedvessége, közelsége. Itt mindig az áldást kérik, és elhalmoznak minket az örömükkel és a kedvességükkel. Reméljük, hogy így folytatódik még a hátralevő három-négy nap.

Imáinkban hordozzuk az otthoniakat, és kérjük, hogy otthonról is imádkozzanak értünk, hogy majd épen, egészségesen hazaérjünk. Mindenkit szeretettel üdvözlünk, köszöntünk innen Quitóból, Ecuador fővárosából.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szöveg: A videoüzenet alapján összeállította Szász István Szilárd

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala; Vatican News

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír