A világnak szüksége van Krisztus világosságára – Diakónusszentelést ünnepeltek Szabadkán

Homíliájában a főpásztor elsőként a szentelendők családtagjaihoz szólt, hangsúlyozva, hogy szeretteik most a diakónusok rendjébe lépnek, és az Egyház szolgálatának szentelik életüket. Rámutatott arra, hogy

a diakónusok a Szentlélek ajándékával megerősítve segítik a püspököt és a papokat az igehirdetés, az oltár szolgálata és a szeretetszolgálat területén.

Az apostoloktól ránk hagyományozott kézrátétel által Istennek szentelt szolgálatukban Krisztus példáját követik, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.

Fazekas Ferenc püspök a szentelendőket arra buzdította, hogy Krisztus szolgáló szeretetének tanúiként örömmel és odaadással teljesítsék küldetésüket. Kiemelte:

a diakónus hivatása, hogy az emberek felismerjék benne Krisztus tanítványát, aki szeretetből szolgálja embertársait.

Elmélkedésében a főpásztor kitért az aznapi evangéliumi szakaszra is, amely Jézus és a vakon született ember találkozását beszéli el. Hangsúlyozta, hogy Krisztus, aki a világ világossága, a hit fényét gyújtja meg az ember szívében.

Jézus művét Anyaszentegyházunk folytatja tovább. Minden hívőnek hivatása és küldetése, hogy a világ világossága legyen: „Ti vagytok a világ világossága. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyánkat.” Ezt hagyta ránk a mi Üdvözítőnk – hangsúlyozta a megyéspüspök.

Ennek a világnak szüksége van Krisztus, a mi Urunk világosságára, mert az ő fénye útmutatást jelent az emberiség számára. Szükség van erre a fényre, hogy ne maradjunk a gyűlölködés sötétségében. Jézus kegyelmével megerősítve, hiteles és őszinte életünkkel, valamint szavainkkal arra kell törekednünk, hogy az emberek szívében világosságot gyújtsunk, és megnyissuk őket az Úr igéjének és szeretetének befogadására – emelte ki szentbeszédében Fazekas Ferenc püspök.

A szentelési szertartás során a jelöltek ígéretet tettek a főpásztornak az engedelmességre és a tiszteletre. A Mindenszentek litániája alatt a földre borulva imádkoztak, majd a püspök kézrátétellel fogadta be őket az egyházi rend szerpapjai közé. Ezt követően magukra öltötték a diakónusok liturgikus öltözetét, a stólát és a dalmatikát.

A szentelés végén az evangélium egy példányának átadásával kapták meg küldetésüket az Egyház szolgálatára. A püspök és a jelen lévő diakónusok békecsókkal köszöntötték az újonnan felszentelt szerpapokat, akik a szentmise további részében már diakónusként szolgáltak az oltárnál.

A szentelést megelőzően a jelöltek a püspökség kápolnájában hitet tettek szabad akaratukról, valamint a nőtlenségre (cölibátusra) vonatkozó ígéretüket is megtették, és elmondták a hitvallást és a hűségesküt.

Huszár Ádám jelmondata: „Sola caritas – Csak a szeretet számít” (Néri Szent Fülöp). Gubena Ábel jelmondata: „Mindenem az engedelmesség” (Pietrelcinai Szent Pio).

Fotó: Borbély Áron

Forrás: Szabadkai Egyházmegye

Magyar Kurír