A világot a nevelés, az oktatás tudja megváltoztatni – Piarista pedagógiai konferencia Budapesten

Megszentelt élet – 2019. október 25., péntek | 11:26

Budapesten, a Piarista Központban rendezték meg október 24–25-én a kétévente esedékes országos pedagógiai konferenciát – a Piarista Pedagógiai Napokat –, ezúttal Új szövetség Kalazanciussal címmel.

Ötszáznál is többen – a piarista iskolák pedagógusai, intézményvezetői, piarista nővérek, szülők és diákok, jópáran a határon túlról – érkeztek, hogy részt vegyenek a kétnapos találkozón, ahol előadásokra és műhelybeszélgetésekre is sor kerül.

A konferencián megjelenteket elsőként a tartományfőnök, Szilvásy László SP köszöntötte. Mint mondta, hosszabb ideje „káptalani folyamat” során kutatták, keresték a lehetőségét annak, hogy miként lehet még jobbá, hatékonyabbá tenni iskoláik oktatását, evangelizálásban betöltött szerepét, miként lehetne az iskolák pedagógiai munkáját megújítani. Ezért lett az idei konferencia témája a tartományi káptalan március végén meghozott döntése, a piarista pedagógia megújításának lehetősége, mellyel az idők jeleire figyelve mai világunkban szeretnék merészen újragondolni a piarista iskola szerepét, feladatát.

A magyarországi rendtartományban vizitáción jár a piarista generális, Pedro Aguado SP, aki együtt mutatott be szentmisét a konferencia kezdetén a magyarországi rendtagokkal. Szentbeszédet Miguel Giráldez, a generális európai asszisztense mondott.

A napi evangéliumi részhez kapcsolódva Miguel Giráldez arról beszélt, hogy Jézus tüzet hozott a világba, mely Kalazanci Szent Józsefben is égett, hiszen az 1500-as évek Rómájában látta a tudatlanságban, szegénységben élő és a szeretetlenségtől megsebzett gyerekeket, akiken segíteni akart. A szónok hozzátette: ez a tűz kell, hogy a karizmája legyen a mai piarista iskolákban tanítóknak is.

Pedro Aguado SP Mire hív ma piarista karizmánk? című előadásában felvetette a kérdést, vajon mit jelent a világban piarista iskolát építeni. A választ is megadta: együtt építeni, álmodni a jövőt, miként azt a mostani konferencia is teszi. A generális előadásában szólt arról is, hogy a rendalapító milyen szenvedélyes módon akart szegényeket tanítani a XVI. századi Rómában, miként keresett válaszokat a valóságra, miként kívánta megváltoztatni a világot, hogyan kereste a lehetőségeket, a feladatokat, melyek a XXI. század piarista iskoláinak is feladata. Mindenki előtt nyitott iskolát akart, közösségeket, új oktatói felfogást – a társadalom megreformálását. Pedro Aguado SP ennek fényében beszélt a mai feladatokról.

Lélekkel rendelkező, evangelizáló iskolákra van szükség, ahol központi szerepe van a gyermekeknek, de nyitott, misszionáló feladatot is végez – mondta a generális. Hangsúlyozta: a világot csak az oktatás, nevelés tudja megváltoztatni, ehhez oktatókra és nevelőkre van szükség, akik viszont csak a gyermekek révén változhatnak meg.

Kalazanci bebizonyította, hogy a világot meg lehet változtatni, de csakis az iskolából, a nevelésből kiindulva. A nevelés irányát meg lehet változtatni, de csakis a tanároktól, a nevelőktől kiindulva.

Pedro Aguardo SP egy Ferenc pápával folytatott beszélgetését idézve zárta előadását. Egy alkalommal e szavakkal fordult a pápához: „Szentatyám, mindenki azt hiszi, hogy Jézus Szent Péternek adta a mennyország kulcsait.” Ferenc pápa nem értette, hogy ezt miért mondja. Pedro Aguardo SP azonban folytatta: „Jézus előbb a gyerekeknek adta, amikor azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyermek. Ők tehát a mennyország kulcsai.”

Márkus Roland piarista szerzetes, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és az Eötvös Loránd Tudományegyetem teológiai, valamint informatika–spanyol tanár szakos hallgatója és Kalmár Petra, aki teológiai és pedagógiai tanulmányait a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán és az oxfordi Blackfriars Hallban végezte, a piarista ifjúsági szinódus folyamatáról beszéltek, Mit üzennek fiataljaink? címmel.

Szóltak többek közt arról, hogy mennyire fontos az ifjúság számára a közösség, az Istennel való kapcsolat, a kísérés, az önkéntesség, a hivatáskeresés. Hangsúlyozták, hogy a fiatalok nem felnőttek nélkül képzelik el életüket, fontosnak tartják rájuk fordított idejüket, de kiemelték: ne csak hallják, hanem hallgassák is meg egymást.

Lázár László, a Piarista Rend Magyar Tartományának pedagógiai szolgálatáért felelős vezetője egy a közelmúltban végzett kérdőíves kutatás eredményeiről számolt be, amelyet a piarista pedagógusok és diákok elképzeléseivel kapcsolatban végeztek.

Lénárt Viktor evangélikus lelkész – aki „gyülekezetplántálásban, józsefvárosi misszióban dolgozik”, és közgazdaságtani, pszichológiai, filozófiai, teológiai tanulmányait az USA, Anglia, Hollandia, valamint Bécs és Budapest egyetemein szerezte – előadásában többek között arról beszélt, hogy a módosítások tervezésekor a legfontosabb meghatározni, hogy mi az az alap, amelyen semmiképp nem akarunk változtatni, mik azok a pillérek, melyekhez ragaszkodni akarunk.

A kétnapos találkozó további részében alkotóműhelyekben gondolkodtak a résztvevők a piarista identitásról a megújulás fényében. A második napon Pál Ferenc előadását is meghallgathatták, mely a személyes változásról szólt.

Négyszáz évvel ezelőtt Kalazanci Szent József egyedülálló iskolát fejlesztett ki és nyitott Rómában: ez volt az első ingyenes népiskola Európában. Bevezette az osztályrendszert, a diákok egyéni képességeik szerint eltérő ütemben léphettek a magasabb fokú csoportokba. A világon először íratott népnyelven nyelvkönyvet; már a legelső osztályokban bevezette a matematika oktatását. Azt szerette volna, hogy nevelői a legkorszerűbb pedagógiai képzést kapják.

Iskolájában a tanulók is kivették részüket az egyes nevelési, didaktikai és fegyelmi kérdéseket érintő döntésekből, képviselőik útján. Jól tudta, hogy az iskola, ha a diákok szilárd és tartós előhaladását tartja fontosnak, nem hagyhatja figyelmen kívül a szülőkkel való együttműködést, ezért törekedett rá, hogy mindig a lehető legszorosabb legyen velük a kapcsolat.

Kalazancius azt akarta, hogy diákjai mindent megkapjanak, ami boldogulásukhoz szükséges, ezért az ismeretátadás mellett ugyanolyan fontosnak tartotta többek között a hívő életgyakorlatba való bevezetést, a diákok iskolán kívüli életével és családjával való foglalkozást. Az Egyház mindig „merész újítóként” tekintett rá, intézményei olyannyira hasznosnak és célszerűnek bizonyultak, hogy egész Itáliából és sok más európai országból özönlöttek hozzá az iskolanyitási kérelmek.

A piarista rend vallja, hogy alapítója azért tudott ennyire áldásos művet alkotni, mert Isten szavát az idők jeleiben ismerte fel. Konkrétan azoknak a gyerekeknek az igényeire figyelt, akik körülvették. Amikor 1600-ban értesítést kapott, hogy visszamehet Spanyolországba, mert találtak neki egy jól jövedelmező kanonokságot, így válaszolt: „Isten szolgálatának jobb módját találtam meg Rómában, mégpedig azt, hogy ezeket a szegény gyerekeket segítem, és nem fogom elhagyni őket semmiért a világon. Érdemes megfigyelnünk, hogyan fogalmaz: „EZEKET a gyerekeket…” Azért tudott Kalazancius jó és korszerű iskolát működtetni, mert odafigyelt a mellette élő gyerekekre, „ezekre”, és azt kereste, milyen képzést, nevelést kell kapniuk, hogy az akkori világ körülményei között megfelelő állásuk legyen, családot tudjanak alapítani, szilárd meggyőződésekkel és erényekkel remélhetőleg boldog életet élhessenek.

A Piarista Rend Magyar Tartománya 2019 tavaszán megtartotta négyévente esedékes legfontosabb tartományi gyűlését, a káptalant, amely azt a határozatot hozta, hogy „merészen gondoljuk újra a piarista iskolát”. A helyi reflexió és káptalani folyamat hatására mind a szerzetesek, mind az intézmények vezető testületei egyértelműen kifejezték azon meggyőződésüket, hogy mélyreható változtatásokra van szükség.

Miért? Erősek az idők jelei: rohamosan és egyre gyorsuló ütemben változik körülöttünk a világ, új kihívásokkal kell szembenéznünk, a gyerekeknek új körülmények között kell megállni helyüket – olyan jövőbeni helyzetben, melyről ma nagyon kevés a tudásunk. Változó korunk fiataljait pedig csak megújulva, folytonosan megújulva tudjuk megszólítani, kísérni.

Bár számos tényleges erényt mutat, jelenlegi oktatási–nevelési rendszerünk többrétű, komplex válságban van. Nem fenntartható – és egy nem fenntartható világhoz járul hozzá. Meg kell fogalmaznunk újra miértjeit és hogyanjait. A teremtésvédelem, emberségünk, kapcsolataink és környezetünk megóvása, a szegények, a rászorultak rendszerszintű megsegítése érdekében paradigmaváltásra és radikális cselekvésre van szükség. Új társadalmi modellt kell alkotni és élni. A jövőbeli cselekvés lehetősége és felelőssége leginkább a mai fiataloké – rájuk kell figyelnünk, velük együtt.

Új valósággá kell formálni az intézmény szívében a kalazanciusi szándékot: a gyerekekből, családjaikból és a nevelőkből álló nevelési közösséget. Ehhez már a megújulási folyamatban biztosítani szükséges jelenlétüket, képviselni elvitathatatlan összetartozásukat, hogy aztán a közösség a hétköznapok élő valósága lehessen.

Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

#ifjúság #konferencia #oktatás-nevelés #szentek és boldogok #szerzetesek

Kapcsolódó fotógaléria