A virtuális nem helyettesítheti a valós életet – A Szentatya a Pápai Életvédő Akadémia közgyűléséhez

„A személyre összpontosítani. Új technológiák a közjóért” – ez volt az életvédő akadémia kétnapos tanácskozásának témája. A plenáris ülés tagjai az egyén, az új technológiák és a közjó közötti kapcsolatról elmélkedtek – erre utalva a pápa az akadémia tagjaihoz intézett beszédében megállapította, hogy olyan kényes határterületről van szó, amelyen a haladás, az etika és a társadalom találkoznak, és amelyhez a hit a maga örökös aktualitásával értékesen hozzájárulhat.

Ferenc pápa idézve Laudato si’ kezdetű enciklikájának tanítását ismételten leszögezte, hogy az Egyház a tudomány és a technológia fejlődését szüntelenül a személy méltóságának szolgálatára, valamint az „átfogó és egybefogó” emberi fejlődésre ösztönzi. Jelezte azt a három kihívást, amelyről beszédében kívánni szólt és amelyekre már felhívta figyelmüket az akadémia megalapításának 25. évfordulójára írt levelében.

Az első kihívást az jelenti, hogy a technika világa megváltoztatta az emberi életkörülményeket. Az emberi természetből fakad, hogy átalakítja környezetét és javítja az életkörülményeket – fejtette ki a Szentatya. Idézte XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikájának tanítását, miszerint a technika „megfelel az emberi munka rendeltetésének”, és „a technikában, amely a szellem művének tekinthető, az ember önmagát ismeri meg és saját emberi mivoltát valósítja meg” (69). Ezért jobban megértjük az emberi intelligencia értékét és lehetőségeit, egyúttal ráirányítja figyelmünket a teremtés iránti nagy felelősségünkre. Napjainkban a technikai eszközök gyors fejlődése még nyilvánvalóbbá teszi az ember és a „közös otthon” közötti kölcsönös függőséget, amint azt VI. Szent Pál is kifejtette a Populorum progressio kezdetű enciklikájában – emlékeztetett Ferenc pápa. Hangsúlyozta, hogy a rendkívül gyors előrehaladás nem mindig világos és előre kiszámítható változásokat okoz a környezetben és az emberi életkörülményekben. Ezt bizonyítják az olyan válságok, mint a világjárvány, az energiaválság, az éghajlatváltozás, a migráció.

Második kihívásként a Szentatya az ember és a kapcsolat fogalmának meghatározását jelölte meg, különös tekintettel a kiszolgáltatottak helyzetére. Az új technológiák révén egyre nehezebbé válnak a természetes és a mesterséges, a biológiai és a technológiai közötti megkülönböztetés kritériumai. Fontos, hogy komolyan elgondolkodjunk az ember értékén – hangsúlyozta a pápa. – A szubjektív és a közösségi kapcsolatok hálózatában a technológia nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat,

a virtuális nem léphet a valóság helyébe, és a közösségi hálózat nem helyettesítheti a társadalmi valóságot

 – fejtette ki Ferenc pápa, rámutatva arra a kísértésre, hogy a virtuálist helyezzük előtérbe a valósággal szemben.

A Szentatya érintette a egészségügyben tapasztalható összetett etikai vonatkozást is, kiemelve, hogy össze kell egyeztetni egy személy adatainak bizalmas kezelését a mindenki érdekét szolgáló információk megosztásával. Az erőforrások elosztása és az ellátáshoz való hozzájutás legyen igazságos, különös tekintettel a legtörékenyebbekre, a fogyatékkal élőkre, betegekre, szegényekre.

Tiszteletben kell tartani az egyes kultúrákat, kerülve, hogy a technológia egyetemes és homogén nyelvezetté váljon.

„Biztosítani kell, hogy minden egyes személy a saját stílusában fejlődjön, saját kultúrájának értékeiből kiindulva fejlessze saját innovációs képességét” – idézett Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájából (51).

Végül a harmadik kihívást elemezte, amely a tudás fogalmának meghatározása és az azzal járó következmények jelentőségére mutat. Az ember nem azonosítható kizárólag biológiai funkcióival. Mindig a személy egészét kell szem előtt tartani;

a tudás fogalmától nem választható el annak erkölcsi vonatkozása.

Ferenc pápa ismét felidézte Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítását és Laudato si’ enciklikáját, amelyekben hangsúlyozta az emberi léptékű, szerves tudás fontosságát, kifejtve, hogy „az egész nagyobb, mint a részek” és „a világon minden szorosan összefügg”. Ezek a tények a teológia területén is hozzájárulhatnak a gondolkodásmód megújításához. A teológiának valóban jót tesz, ha túllép a kifejezetten apologetikus megközelítéseken és hozzájárul egy új humanizmus meghatározásához, elősegítve a tudomány, a technológia és a társadalom kölcsönös megértését. Ha hiányzik a konstruktív párbeszéd ezek között a valóságok között, akkor elszegényedik az egymás iránti bizalom, amely minden emberi együttélés és a társadalmi barátság minden formájának alapja – emelte ki a Szentatya.

Felhívta a figyelmet a nagy vallási hagyományok közötti párbeszéd fontosságára is, melyek évszázados bölcsességükkel segíthetnek ezekben a folyamatokban. A páps elismerését fejezte ki, hogy a Pápai Életvédő Akadémia a közelmúltban vallásközi találkozókat támogatott, amelyeken az élet vége és a mesterséges intelligencia témáját vitatták meg. Mint emberi lények közös tapasztalatból indulunk ki, amelyeket a maguk összetettségében, a tudományágak közötti párbeszéd és az együttműködés távlataiban kell tanulmányoznunk, összehangolva a tudományos és technológiai fejlődést az emberi lény fejlődésével, felelőssége, értékei és lelkiismerete szem előtt tartásával.

Beszéde végén Ferenc pápa arra buzdította a Pápai Életvédő Akadémia tagjait, hogy a nehézségek ellenére se csüggedjenek, mert az Úr, „az életnek barátja” (Bölcs 11,26), soha nem hagy el bennünket.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News/ANSA

Magyar Kurír