A vörösberényi Loyolai Szent Ignác-templom – Érsekségi ékességek (73.)

Vörösberény – ami 1971 óta Balatonalmádi része – a középkorban a veszprémvölgyi apácakolostor birtoka volt. A 16. században a török hódítás elől az apácák elmenekültek, birtokaikat elhagyták. 1625-ben II. Ferdinánd a győri jezsuitáknak adományozta Vörösberényt. A rend feloszlatása (1773) után a Magyar Kamara lett a település birtokosa, de adminisztrátorként és segédlelkészként továbbra is az utolsó jezsuita jószágkormányzót, Buffleur Gáspárt bízták meg.

Mivel a település középkori templomát a reformátusoktól nem sikerült visszafoglalni, előbb egy kápolnát, rendházat, majd Buffleur kezdeményezésére 1777–1779 között a ma látható barokk templomot építették. A veszprémvölgyi jezsuita templom félbeszakadt építkezéséből megmaradt építőanyagot a vörösberényi templom megépítésre adományozta Bajzáth püspök 1778-ban.

Az épület falképei és berendezési tárgyai, a fő-, és mellékoltárok, valamint a szószék egykorúak. A templom főoltárán, illetve a három boltszakaszon Szent Ignác életének jelenetei, illetve allegorikus ábrázolásai láthatók. A falképek és az oltárképek id. Franz Xaver Bucher (1743–1811) korai alkotásai. Bucher a Boden-tó partjáról származott, Székesfehérvárott, majd Veszprémben élt, az 1780-as évek elejétől sokat foglalkoztatott mester, Bajzáth József püspök és körének megrendelésére a veszprémi püspökség területén számos település – többek között Zirc, Szentgál, Monostorapáti, Öcs, Veszprém (ferences), Tab – templomának kifestésére kapott megbízást. Azonos nevű fia lépett nyomdokába, esetenként folytathatta megkezdett munkáit.

A vörösberényi templom oldalfalain, diadalíven, a festett oratóriumablakokban helyi vonatkozású, a templom építésével kapcsolatos jelenetek láthatók, a történeti személyek és a kortársak portrészerű megjelentésével, a templom és rendház tervrajzával. Ilyen a diadalívpillérek jelenetpárja: északon Szent István, amint a vörösberényi birtokot a veszprémvölgyi apácáknak adományozza, mellette Imre herceg, akinek menyasszonya számára létesült a kolostor, délen az apácák egy magyaros öltözetű férfi kíséretében. Felettük középen a diadalíven a szentkorona látható.

Ma a templom, a volt jezsuita rendház és a Nepomuki Szent János-szobor az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék. A templom 1965–1979 között zajló teljes felújításának szakaszairól a Magyar Műemlékvédelem évkönyveinek jelentéseiből értesülünk (tervező Schönerné Pusztai Ilona, kivitelezés és restaurátori munka: Országos Műemléki Felügyelőség). A volt rendház felújítása 1983–1986 között zajlott. A munkálatok idején a templom plébánosa Horváth József volt (1973–1986 között), aki „…új orgonát szerzett és művészi megoldású liturgikus teret alakított ki. Új plébániaházat épített…”. 1979-ben jelent meg a településről írott helytörténeti kötete. A templom történetét és falképeit részletesen és tudományos alapossággal mutatja be a közelmúltban megjelent Barokk freskófestészet Magyarországon I. kötete (szerk.: Jernyei Kiss János; Budapest, 2019.)

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Wikimedia Commons;  Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír