A zalaszentgróti ferences kolostortemplom – Érsekségi ékességek (130.)

Assisi Szent Ferenc (1181/82–1226. okt. 3.) itáliai szent élete és cselekedetei nem csak a hívők körében közismert és népszerű. Megtérését követően gazdag tékozló ifjúból az Egyház megújítójává, a szegények, elesettek gyámolítójává, az állatok védelmezőjévé lett. Vándor prédikátorként hamar követőkre talált. A kis csoport életformáját szabályozó regulát 1209-ben fogadta el III. Ince pápa, ezzel megalakult az Ordo Fratrum Minorum, a Kisebb Testvérek Rendje, a béke és a jóság, a pax et bonum evangéliumát és a szegénységet hirdették. Ferenc halála idején már közel 10 ezer kisebb testvér élt Európában. Szinte azonnal, 1228-ban szentté avatták, személye, illetve rendjének férfi és női ága is igen nagy népszerűségre tett szert.

Magyarországon is igen hamar megjelentek, első kolostorukat 1226-ban Esztergomban építették. A 15. század második felében már 73 kolostoruk volt, köztük a Veszprémi Egyházmegye területén lévő szentléleki őrségbe tartozó Pápa, Talad (Tálod), Palota, (Zala-) Tárnok, Egervár és Szentgrót. A törökdúlás és reformáció megtépázta a ferenceseket, az egyházmegyében egyetlen működő kolostoruk sem maradt. A rekatolizáció idején, a 17-18. századi újratelepüléssel vett lendületet a rend magyarországi működése.

Szent Ferenc 17. századi ábrázolása (Részlet a Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében című kötet címlapjáról)

A zalaszentgróti ferences kolostortemplom maradványa a település középkori várától távolabb, a későbbi Polgárváros, a mai Kisszentgrót településrészen található. A kolostort az egyik helyi birtokos család alapíthatta, a templom területén feltárt sírkövek alapján feltehetően a Béri család. Az alapítás ideje is bizonytalan. Írott forrásban először 1492-ben szerepel, a ferences kolostorok jegyzékében először csak 1516-ban mint obszerváns ferences kolostort említették. A templom titulusa valószínűleg Szent Gellért volt, bár a püspöki levéltár 17. századi, visszamenőlegesen felvett adatai közt szerepel Szent Gotthárd és Szent Gertrúd is.

A kolostort 1532-ben oszmán támadás érte. Ezt követően még helyreállították, egy 1535-ös jegyzék szerint a magyarországi obszerváns ág legkisebb kolostora volt és mindössze 5 szerzetes lakta. Öt évvel később azonban már megszűnt a szerzetesi élet a kolostor falai közt, mivel a település birtokosai a református hitre tértek, a szerzeteseket. elűzték. A templom szentélyrészét templomként használták tovább, a hajó területén temető alakult ki.

Könyöki József rajza a 19. század második felében látható maradványokról (Forrás: Várlexikon.hu)

A katolikus megújulás időszakában a Hagymásyak birtokait a Batthyány család örökölte meg. A 18. század közepe táján többször említették a templom romladozó állapotát: 1753-ban a környék lakói még felújítani szándékoztak, 1757-ben pedig megkezdték javítását. 1781-ben azonban Bajzáth József püspök átengedte a romokat Batthyány Ádámnak, aki ezért 20 forintot ajánlott fel az új plébániatemplom építésére. Rómer Flóris közlése szerint az épületmaradványok bontását is Batthyány Ferenc rendelte el, aki a templom bontási anyagát az épülő uradalmi major és istálló épületeihez, a kolostorét az új plébániatemplomhoz használta fel. A zalaszentgróti História Domus feljegyzése szerint a ferences templom tornya és a hozzá csatlakozó falszakaszok a lakosság kérésére menekült meg, akik számára engedélyezte az uraság, hogy azt harangtoronyként használhassák tovább. (...)

Összesítő feltárási alaprajz és bordaprofilok
(Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében
In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. Zalai Gyűjtemény 25. Zalaegerszeg, 1986. 49–75.; 71.)

1979–1980-ban régészeti feltárás tisztázta a templom maradványait, alaprajzát, építéstörténetét. A templom északi oldalán a kolostor máig nem került feltárásra. A ferences templom egy korábbi – egyes történészek szerint talán egy premontrei – templom bővítésével épült meg a 15. században. Ezt igazolta a kutatás is: a szentélyét bővítették, északi oldalához tornyot és egyszárnyú, emeletes kolostort építettek. A ferencesek a 15. század végén vették használatba, majd a 16. század közepe táján elhagyták.

A főszentély északi belső fala, támpillér és torony keleti falrészlet délkeletről, előtérben a hiányzó körítőfal téglafelfalazással jelölve (Fotó: VFKL, 2024)

A Zala megyei ferences kolostorok kutatója és a szentgróti maradványok régésze – a Göcseji múzeum egykori igazgatója –, Vándor László szerint a török hódítás előtt a megyében 7-8 kolostor létezett; a 15. század második felében a pálosok további 2 vagy 3 kolostort engedtek át a ferenceseknek. A korábbi alapításúakban a mariánus-, a 15. század második felében alapítottakban – Egervár, Tárnok, Zalaszentgrót – az obszerváns ág szerzetesi működtek. Ez utóbbiak építészeti kialakításának közös jellemzője: a templomok egyhajósak, a szentély a sokszög három oldalával záródik, a torony a szentélyzáródás északkeleti sarkához épült, a toronyaljból közvetlen átjárás nyílt a szentélybe, a hajónak két bejárata volt, egy a nyugati, egy a déli oldalon. A kolostor mindig a templomtól északra helyezkedett el. Ezek a jellemzők megfelelnek a ferences templomépítészet Magyarországon általánosan elterjedt változatának.

A torony keleti homlokzata a földszinti kőkeretes ablakkal, a csatlakozó szentély támpilléres falával (Fotó: VFKL, 2024)

A 18. századi bontásokat, majd az 1980-as évekbeli régészeti feltárásokat és műemléki helyreállítást követően ma a keletelt templom egy része, a torony és hozzá csatlakozó északi szentélyfal, illetve az északkeleti sarok indítása egy támpillérrel teljes magasságban, valamint a szentély északi oldalán, részben a toronytest földszintjét képező, boltozott sekrestyefolyosó láthatók. A templom további részein az alapfalak felett alacsony téglafelfalazás rajzolja ki az egykori alaprajzot.

A templom és tornyának falait nagyméretű téglából, tiszta mészhabarccsal építették, a tartószerkezeti elemek és egyes nyílások kerete készült faragott kőből. (…)

Az északi torony nyugat felől, alsó szintjén a boltozott sekrestyével (Fotó: VFKL, 2024)

A sok viszontagság és az erős felvizesedés ellenére a templom falmaradványain nagykiterjedésű vakolt felületek láthatók ma is: az alsó réteg vöröses színű, téglaporral színezet, a felső meszelt. (…)

A szentélyben feltárt sírok fedlapjai (Felmérési rajz Könyöki József nyomán Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. Zalai Gyűjtemény 25. Zalaegerszeg, 1986. 49–75.; 72.)

A középkori templom és kolostor berendezési tárgyairól csak annyi tudható, hogy a reformáció idején „A kolostor összes értékes felszereléseit Hagymássy Kristóf vette magához és nem adta többé vissza.”

Az írás teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír