A zarándoklat hazatérés – Megjelent A Szív jezsuita magazin márciusi száma

A Szív jezsuita magazin legfrissebb, nagyböjti számának fókuszában a jubileumi szentév és a zarándoklatok spiritualitása áll. A lap Rómában készült (több szempontból is jubileumi) címlapinterjújában Szentmártoni Mihály SJ szentévvel, zarándoklással, az Egyház kilátásaival kapcsolatos gondolatait is olvashatjuk és átelmélkedhetjük gazdag életének meghatározó fordulatai mellett. Martos Levente Balázs a zarándok Szent Pál apostol alakjához vezet közelebb, Török Csaba a szentévre megjelent Róma című útikönyve kapcsán ad szempontokat ahhoz, hogyan tud az Örök Városba érkező zarándok lelki feltöltődésére is hangsúlyt helyezni. Jó szívvel ajánlja a Jezsuita Kiadó a szentévvel kapcsolatos elmélyüléshez és a nagyböjti lelki készülethez A Szív magazin márciusi számát, sőt, mindaz, aki március folyamán előfizet a lapra (vagy meghosszabbítja előfizetését egy évvel), a címlapon szereplő Szentmártoni Mihály SJ Jézussal kettesben című könyvét is megkapja mellé a kiadó ajándékaként.

„A szentév jelképe a szent kapu. Ez válasz az ember legalapvetőbb Isten utáni vágyakozására. Az ősbűn óta ugyanis megmaradt az emberben a kép, amint az angyal becsukja a földi paradicsom kapuját. A Megtestesülés viszont a nyitott mennyország képe. A betlehemi kisded puha kézzel kinyitotta az ég kapuját, és lejött közénk. S mint minden kisgyerek, ő is elfelejtette becsukni maga után az ajtót. Hogy ez így volt, tanúk rá az angyalok, akik kihasználták az alkalmat, kiröpültek a mennyországból egy kis földi kirándulásra, és boldogan énekelték a Glóriát. De később maga Jézus mondta Natanaelnek, majd a többi apostolnak is, hogy látni fogják a nyitott mennyországot és az Emberfiát, amint az angyalok ki- és bejárnak a nyitott kapun.

A nyitott kapu teológiája tulajdonképpen válasz az ember alapvető kérdésére, hogy milyen az Isten: szereti-e őt, vagy nem?

A Megtestesülés óta tudjuk, hogy a mennyország kapuja most már mindig nyitva marad, ami azt jelenti, hogy nincs végérvényesen elrontott élet, mindig van visszaút minden tékozló fiú és megtérő lator számára. A nyitva hagyott mennyei kapu azt üzeni, hogy szeret és hazavár az Isten. Már az Ószövetségben is olvassuk, hogy »nyissátok ki a kapukat«. Azt hiszem, ez a lényege a zarándoklatnak: átmenni egy kapun, bemenni valahová, ahol valaki vár. A turista gyakran csak nézelődik, bolyong, nincsen célja. A zarándok hazamegy, átmegy a nyitott kapun” – fogalmazta meg sommásan a szentév és a zarándoklatok lényegét Tornya Erika RSCJ kérdéseire válaszolva Szentmártoni Mihály SJ, aki 1991 óta él Rómában.

Néprajzi Múzeum, fotó: Vörös Szabolcs

„Az új tárlat képzeletbeli séta egy muzeológus elméjében: tele félelem nélküli, izgatott elmélkedéssel, etikai és tudományos kérdésekkel. A múzeum világának rendhagyó, formabontó mélyelemzése, boncolása zajlik a szemünk előtt. Őszinte, erős, önkritikus kiállítás, mely valóban nyitottságot, odafigyelést követel, ugyanakkor nem rugaszkodik el a múzeumi megjelenítés hagyományos eszközeitől. Megváltoztatja a látogató tekintetét. Az esztétikum, a kuriózum és a nosztalgia erőterében merőben új én-tárgyvilág viszonyulás formálódik ki, mely az egyén hétköznapi tárgyszemléletén túl nyilvánvalóan hat a múzeumlátogatói attitűdre, más múzeumok, kiállítások szemléletére, megítélésére is. A muzeológus belső szemüvegén keresztül látjuk a gyűjteményt, a gyűjtemény tárgyain keresztül pedig kultúránk mélyen futó gyökereit, apró hajszálereit” – állapítja meg a Néprajzi Múzeum nemrégiben megnyílt új állandó kiállításáról szerzőnk, aki belülről ismeri a folklór és a múzeumok világát.

A Fazenda kapuja, fotó: Röhrig Dániel

„Itt, a misszióban mindennap látom Isten szeretetét a gyógyulókban, amikor a napi igét gyakorolják, és látom, hogy ez hogyan formálja őket. Látni a különbséget, hogy miként érkeztek, és hogyan állnak most ezen az úton, és megtapasztalni, hogy miként alakítja át ezeket a srácokat Isten szeretete, a legnagyobb élmény számomra. A mi karizmánk a remény. Ez azt is jelenti, hogy soha ne adjuk fel az azzal való munkát, aki hozzánk érkezik, de nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsuk Isten idejét, mert mindenki különböző ritmusban gyógyul, és mindenkiben máskor omlik le az ellenállás. Mi itt vagyunk mint példák számukra, de csakis rajtuk áll vagy bukik, hogy felépülnek-e. Nagyon sok minden áll még előttünk, és érezzük, hogy Isten mennyire örül annak a munkának, amit eddig ebbe fektettünk. Az én döntésem az, hogy feleljek az ő hívására, hogy elterjesszük ezt a reményt Magyarországon” – mesélte el A Szív riporterének Fabryzio, a Fazenda közösség Somogy megyei Csákány községben működő első magyar rehabilitációs házának önkéntese.

A további tartalomból:

– Miként lehet esély és kihívás az ökumenizmus számára a Nikaiai Zsinat 1700. évfordulója?
– Mi húzódik meg/rejlik a minden emberi kultúrában jelen lévő áldozatbemutatás rítusainak mélyén?
– Miként hatnak és hoznak gyógyulást a mesék, nem csak a gyermekek számára?
– Mit üzen a mának a pécsi jezsuita Pius Gimnázium históriája?

Fotó: A Szív (nyitóképen: Szentmártoni Mihály SJ, fotó: Nagy Anna)

Magyar Kurír