A zene Isten ajándéka, legyen szó bármilyen zenéről – KAZETTA tábor Balatonbogláron

A zenei továbbképzésnek megfelelő többnapos rendezvényen a plébániai közösségekben zenei szolgálatot teljesítők profi tanárok, zenészek útmutatásai alapján mélyíthették el hangszeres tudásukat, liturgikus ismereteiket. A két ötletgazda Marczell Márton, a tábor szakmai vezetője és Csanády Lőrinc főszervező volt. (Mindketten tagjai a Boanergész együttesnek, melynek Csanády Lőrinc tíz éve a vezetője.) A kezdeményezést az Egyház is támogatta, anyagilag is hozzájárult ahhoz, hogy az idén is megrendezhessék a tábort.

Marczell Márton elmondta, egy évvel ezelőtt abból a célból hozták létre ezt a tábort, hogy azok, akik a katolikus templomokban és közösségekben könnyűzenei (gitáros) szolgálatot végeznek, szakmailag fejlődhessenek. Profi tanárok tartanak a résztvevőknek ének- és hangszeres órákat, így megtanulhatják a zenekari zenélés fortélyait, emellett előadásokat hallgathatnak a legkülönbözőbb témákban.

Ebben az évben hangtechnikai, dalszerzői, valamint gyakorlási módszertan kurzusokat tartottak, illetve megismerkedhettek a tanulók a könnyűzene elméletével. A zenei tábor létrehozója szerint vannak olyan gitáros énekek, amelyek nem felelnek meg a liturgia követelményeinek. Rámutatott, a mise állandó részeit a misekönyvben szereplő szöveghez igazítva kell megzenésíteni, így például az Alleluja előtt az aznapra kijelölt szöveget, ugyanez az előírás a zsoltárok esetében. Ezen a területen a gitáros éneknek még van hová fejlődnie, tette hozzá.

Csanády Lőrinc felidézte, hogy Marci szinte a semmiből álmodta meg a tábort, így fogalmuk sem volt, hogy mi lesz belőle, de az jó visszajelzés, hogy a tavalyi, első alkalommal megrendezett kurzus résztvevőinek több mint fele visszajött idén. A KAZETTA tábor célja szerint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való zenei-lelki felkészülést is szolgálja. Csanády Lőrinc elmondta, hogy a NEK szervezőinek szándéka az egyházzene megújítása is. Ennek keretében készül egy új Énekeskönyv, és a figyelem központjába került a gitáros ének is.

A táborozók útmutatást kaptak arról, hogyan lehet a liturgiában „visszametszeni a dicsőítő énekek vadhajtásait”, és megtanítani a hallgatóknak a műfaji, liturgikus előírásokat. A cél, hogy a templomokban végzett szakrális, könnyűzenei szolgálat egyszerre feleljen meg a liturgikus előírásoknak és a könnyűzene kívánalmainak, minőségi zene szóljon a szertartásokon.

A Boanergész vezetője vallja, hogy az evangelizáló vagy gitáros zene ma már az egyházzene része. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szentmisén való zenélés önmagában nem missziós célú. A szentmisében a legszentebb áldozatot ünnepeljük együtt, és ezt semmi másnak nem rendelhetjük alá. Tény, hogy a könnyűzene ma már a fiatalok vérében van, az identitásuk része, és ehhez az egyházzenének is igazodnia kell. A fiatalok a könnyűzene dallamait szeretik énekelni a liturgiában, különösen igaz ez a felnőttkori megtérőkre, akik nem úgy nőttek fel, hogy gregorián zenét hallgattak volna gyerekkoruk óta.

Szczuka Panka a Zeneakadémiára jár dzsesszénekes tanszakra, tagja egy szentendrei gitáros zenekarnak. A táborban egyik kollégájával éneket és zenekari gyakorlatokat tanított. Most járt itt először. Tanárok és diákok sokat dolgoztak együtt, így rövid idő alatt is komoly eredményeket értek el, kölcsönösen tanultak egymástól, gazdagodtak lelkileg és szakmailag egyaránt. Szczuka Panka kiemelte: ez elsősorban szakmai tábor, de erősen érződött a katolikus lelkület, mindenki segítette a másikat, órákon kívül is összejöttek, beszélgettek, gyakoroltak a résztvevők. A „kinti életben” gyakori, hogy az emberek csak a saját dolgaikkal törődnek, itt pedig egymásért dolgoztak a tanárok és a diákok. A tanárnő a tábor egyik fő céljának nevezte, hogy a gitáros miséken zenét szolgáltató előadók minél képzettebbek legyenek, mert minél tökéletesebben énekelnek, játszanak, annál szebben szól a zene, és könnyebben jut el az emberek lelkéhez.

Graf Ádám, a Boanergész együttes tagja hiánypótlónak nevezte a tábort. Kiemelte, olyan élményeket, zenei anyagot próbálnak a tanárok átadni a diákoknak, ami minden liturgiában részt vevő előadónak segítségére lehet. Leszögezte: gondoljon bárki bármit a gitáros, dicsőítő zenéről, ez ma már létező műfaj, egyetlen kritérium, hogy mind szakmailag, mind lelkileg megfeleljen a liturgiának. A zene Isten ajándéka, legyen szó bármilyen zenéről is. Egyértelmű, hogy a templomokban be kell tartani a liturgikus szabályokat, de egy csodálatos akkordmenet a gitáros zenekarban ugyanolyan mennyei tud lenni, mint a hang, amit egy tiszta kvint megszólaltat a gregoriánban.

A tizenhat éves Molnár Anna a Felvidékről érkezett a táborba, a Párkány melletti Muzsláról. Komáromban jár gimnáziumba, a Marianumba. Tíz éve tanul zongorázni. Néha énekel a plébánián, főleg gregoriánt, a jövőben azonban többet szeretne istendicsőítő dalokat énekelni, vasárnaponként, egy saját zenekarral.

Az evangelizáló zenével már az anyaméhben megismerkedett. Szülei hosszú idő óta tagjai a felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségnek (KIK), amely nagycsaládosokból áll. Amikor az édesanyja a szíve alatt hordta őt, akkor is jártak a közösségbe, és itt elsősorban Sillye Jenő dalait énekelték. A hazai egyházi könnyűzene úttörője és klasszikussá vált alakja ma is Anna kedvence. Idővel Anna számára egyre fontosabbak lettek ezek az énekek, lelki békességet és örömet adnak neki. Úgy érzi, ez a tábor egy kevés önbizalmat is adott neki, aminek egyelőre híján van. A jövőben azonban nem fog már félni attól, ha egyszerre kell énekelnie és zongoráznia.

Tapasztalatai szerint sokan vélekednek úgy, hogy „dicsérjük az Urat, a lényeg, hogy őszintén tegyük”, de itt a táborban felismerte, mennyire fontos a szakmaiság is. Az Urat úgy kell dicsérnünk, ahogyan megérdemli, ezért aki ilyen zenét játszik, annak elengedhetetlen, hogy zeneileg is kihozza magából a legtöbbet, tehetségéhez mérten, mondta. Ennek felismerésében nagyon sokat segített neki a tábor.

Sok mindenről beszélgettünk ezzel a csupa mosoly, derűt sugárzó gimnazista lánnyal. Elmesélte, hogy öt évvel ezelőtt egy súlyos, felderítetlen fertőzés miatt lebénult az arca jobb oldala. Fél évig tartott ez az állapot. S hogy tudta ezt elviselni tizenkét évesen? A fent említett keresztény családközösség folyamatosan imádkozott a gyógyulásáért, látogatták őt, felnőttek és gyerekek. Anna biztosra veszi, hogy nem véletlenül gyógyult meg, Istennek bizonyára vannak még céljai vele… Ha pedig megtartotta őt a Jóisten, akkor ez kötelezi arra, hogy mindig igyekezzen jót tenni az életben.

A tábor július 30-án este megtartott zárókoncertjén minden részt vevő diák megtapasztalhatta az együtt zenélés örömét, a nézők pedig megállapíthatták, hogy gyümölcsöző volt a tanárok egyhetes szolgálata. A KAZETTA tábor július 31-én este ért véget a Fábry Kornél, a NEK Általános Titkárságának titkára által bemutatott szentmisével.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír