Aaron Wessman: Az Egyház küldetése a polarizált világban

Aaron Wessman 2017-ben, közel négy év után tért vissza Amerikába európai tanulmányaiból, és döbbenten látta, hogy az „egyesült” államok szétszakad. „A harag és a megosztottság tapintható volt.” Az élet minden területére kiterjedt a konfliktus és a gyűlölet. Kérdések sorát tette fel magának: „Mi történt az országunkkal? Mi történt az Egyházunkban? Azt hittem, hogy kimaradhatok a balhéból, és elkerülhetem a vitákat, mégis azonnal bevonódtam. Miért gyűlt fel bennem a harag? Tényleg képtelen voltam anélkül ránézni egyes híroldalakra, hogy felhúztam volna magam? Mi történt sok szerettemmel? Miért bosszantottak fel annyira könnyen egyes politikai témák vagy néhány politikus puszta említése?... Mi történt velem, hogy nem tudok jóindulatúan meghallgatni eltérő véleményeket és gondolatokat? Hová lett belőlem a kedvesség?”

Ahogyan teltek az évek az Egyesült Államokba való visszatérése után, a társadalmi és egyházi megosztottság továbbmélyült, „a kulturális sebek üszkösödni kezdtek”. A lelkipásztor ezért határozta el, hogy könyvet ír a témáról.

Aaron Wessman a kötet első és második fejezetében politikai, szociológiai, pszichológiai és teológiai kutatásokat felhasználva keresi a választ a kérdésre, hogy mit jelent a polarizáció. Ezek alapján bizonyítja, hogy a polarizáció legjobban úgy értelmezhető, mint két vihar keletkezése, amely az Egyesült Államok töredezett államaiban örvénylik és pusztít.

A harmadik fejezet a polarizáció és az Egyház vizsgálatával foglalkozik. Ez a fejezet az Egyház és a keresztények (önmagát is beleértve) lelkiismeret-vizsgálatával folytatódik, és fölteszi a kérdést: hogyan befolyásolhatja a polarizáció logikája keresztény életformánkat, és hogyan áshatja alá az Egyház alapvető feladatait a világban. Ez a fejezet azt vizsgálja: látszólag hogyan korlátozzák a polarizációs tendenciák az Egyház képességét annak a misztériumnak a megélésében, amelynek lennie kell a világban és a világ számára.

A negyedik fejezet rámutat: a „kultúrháború” metaforája egyfajta rákfeneként kerül diagnosztizálásra az Egyház missziós törekvésein belül.

Az ötödik és a hatodik fejezet azokat a következményeket bontja ki, amelyeket Jézus megtestesülése gyakorol az Egyház életére. A szerző megvizsgálja: mit jelent az Egyház számára a „közeledés”, amellyel átkarolhatjuk a másikat, valamint az „üdvözítő találkozások” megvalósítása a világban.

Az utolsó fejezet olyan emberek és szervezetek kortárs példáit mutatja be, akik és amelyek Jézus e világi megtestesülésének egyes aspektusaiban vesznek részt. Ezek a példák reményt adnak a viharok közepette, és inspirációt szolgáltathatnak a keresztényeknek és másoknak az előrelépéshez.

A könyv központi magva Jézus megtestesülésének és földi tevékenységének elemzése. A szerző egyetért Hans Urs von Balthasar jezsuita pap teológussal:

Isten nem bújik el a teremtésben lévő borzalmak elől, hanem kutatja a létezés ezen viharát. „Nemcsak mert muszáj, hanem mert szeret bennünket,

és szeretne közeledni hozzánk, hogy megmentsen bennünket a viharban… sőt, életét kockáztatva repül a viharban azért, hogy megmentse azokat az embereket a hurrikán elemeinek csapásától, akik azt létrehozták”. Aaron Wessman szerint Krisztus olyan, mint egy katona, „aki az ellenség területére merészkedik, hogy megmentsen egy háborús bűnöst, aki előzőleg a harcok közepette elmenekült a csatából. Krisztus olyan, mint aki a saját életét eladja egy ellensége életéért, akit az igazságszolgáltatás szerint árulás bűntettéért hamarosan kivégeznek. Emmánuel olyan, mint az ártatlan ember, aki életfogytig tartó börtönbüntetést kér valaki helyett, aki éppen az ő egyik szerettének megölésében bűnös… Irántunk tanúsított szeretete és közeledésre való készsége pedig nem ér véget a megtestesülés konkrét pillanatában. Jézus nyilvános működésében egészen bámulatos módon folytatódik.”

A könyv írója leszögezi: Jézus földi tevékenysége során szabadon alkalmazkodott az emberek és a helyzetek sokféleségéhez. Többek között odafordult a leprásokhoz, ördögtől megszállottakhoz, „azokhoz, akik szerették, azokhoz, akik gyűlölték, azokhoz, akik elárulták, hatalmas tömegekhez, szűk körben összegyűltekhez, barátságtalan városlakókhoz, pogányokhoz, azokhoz, akik bántani akarták, azokhoz, akik bűnösnek tartották…” Ha működését jobban szemügyre vesszük, kiderül: ahány helyzettel találkozott, annyiféleképpen tudott alkalmazkodni és reagálni. Külön kitér a szerző arra, hogy feltámadása után Krisztus visszatért tanítványaihoz. Mivel ismerte szégyenüket a feltámadás előtti döntéseiket illetően, alapvető kérdésekkel állította helyre kapcsolataikat: Fogtak-e halat? Van-e ennivalójuk? Miről beszélgettek? Jézus háromszor vizsgáztatja az őt háromszor megtagadó Pétert a szeretet, a megbocsátás és végül az élet konkrét céljának és értelmének fontosságát illetően. A „szeretsz engem?” Jézus örök érvényű kérdése. Pétert kérdezve az egész világot kérdezte.

Elengedhetetlennek tartja a szerző, hogy minden ember foglalkozzon azzal a kérdéssel: van-e neki EKM-je, vagyis: az „ellenszenves kulturális másik”. Amerikában pl. a liberális egyetemi oktatók és általában a progresszívek számára az EKM-ek gyakran elsősorban a vidéki, fundamentalista vagy evangelikál keresztények. Ennek a fordítottja is igaz. Polarizált világunkban kiemelkedően fontos a rugalmasság, és a kíváncsiság. Ahogyan a rugalmassághoz szükséges önvizsgálat arra ösztönöz, hogy feltárjuk önmagunk rejtélyét, a kíváncsiság a másik ember rejtélyének feltárására sarkall, olyannyira, hogy bizonyos mértékig ő már nem a „másik”, hanem valaki, akit teljesen és valóban megismertünk. „Ha volt valaki, aki a kíváncsiságot úgy öltötte magára, hogy kész volt az őt körülvevőktől a lehető legtöbbet kérdezni, az Jézus volt” – állítja a lelkipásztor szerző.

Aaron Wessman a Szent Egyed közösséget és a Fokoláre Mozgalmat említi, mint az egységre törekvő, reményteli szervezet jó példáját. A hozzájuk hasonló mozgalmak enyhíthetik a jelenlegi, feszült politikai és kulturális légkör emberekre gyakorolt negatív következményeit. Azok, akik az ilyen közösségekhez tartoznak vagy csatlakoznak, az egységre törekvő és a közeledés nehéz feladata iránt elkötelezett embereket fognak megismerni a polarizált időszakokban tapasztalható kihívások ellenére is.

A könyvet Kapás Orsolya fordította.

Aaron Wessman: Az Egyház küldetése a polarizált világban
Új Város Alapítvány, 2025

Kiemelt kép (archív): Merényi Zita

Fotó: Új Város könyvek

Bodnár Dániel/Magyar Kurír