Ablak az örökkévalóságra – Megáldották az új Görögkatolikus Múzeum épületét Nyíregyházán

A nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola szomszédságában Balázs Mihály építészmérnök tervei alapján épült föl a négyszintes, több mint kétezer négyzetméteres, bizánci építészeti jegyeket magán viselő többfunkciós intézmény, mely nemcsak hazánk, de a világ első görögkatolikus felekezeti múzeuma is.

A múzeumot, tanulmányi házat, konferenciatermet, vendégházat és restaurátorműhelyt is magában foglaló épület megáldásán Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci és Szocska Ábel nyíregyházi főpásztor, valamint Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök mellett jelen volt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) több tagja, Giorgio Demetrio Gallaro érsek, a Keleti Egyházak Dikasztériumának volt titkára, Fekete Károly református püspök, valamint politikusok és a kulturális- és múzeumi élet szakemberei. A szertartáson a Szent Efrém Férfikar teljesített zenei szolgálatot.

Az épületmegáldást a Görögkatolikus Metropólia három megyéspüspöke végezte. Megáldották azt az olajat, mellyel megkenték az épület négy falát, ezt követően hét püspök az épület összes helyiségét szenteltvízzel hintette meg.

Az evangéliumot követően Kocsis Fülöp metropolita úgy fogalmazott: „Ma egy olyan épületet adunk át, amely egybegyűjti, bemutatja, magyarázza és erősíti nemcsak személyes, hanem közösségi Istenhez tartozásunkat is. Görögkatolikus Múzeumunk nem a múltról szól, hanem arról a jelenről, arról a jelenben élő közösségről, amelynek múltja és jövője van.

A múlt ismerete értelmezi a jelent, a jelen ismerete meghatározza a jövőt.

Ez az újonnan fölépített épület, magyar görögkatolikusságunk kulturális szentélye, a szorgos és kitartó szakmai munka, s nemkülönben a hitben elkötelezett odaadás eredményeképpen úgy mutat be, hogy közben tanít, úgy magyaráz, hogy közben nemcsak ismereteket ad át, hanem erősíti is a hitet, mivel nemcsak rólunk, emberekről szól, hanem arról a meghívó Istenről, akinek mindezt a gazdagságot köszönhetjük.

Dicsérhetjük őseinket, hogy ezt a kincset ránk hagyták, de elsősorban Istent illeti a dicséret, aki annak idején őket is ennek a színes hitvilágnak a megnyilvánulásaival gazdagította. Azzal dicsérhetjük őseinket és az őket gazdagító Istenünket leginkább, ha

hűségesen átvesszük, hitelesen megéljük és érthető módon tovább is adjuk ezt a kincstárat.

Nem érintetlenül, hanem a magunk életével, a magunk hitvilágával tovább gazdagítva. Nem vágyunk az utódok dicséretére, mégis életünk hitelessége jegyében reménykedünk abban, hogy közvetlen és kései utódaink is legalább annyira büszkék lesznek ránk, mint amennyire mi hálás és örömteli szívvel tekintünk elődeinkre.

Ez ugyanis feladat. Meggyőződésem, de legalábbis erőst bízom abban, hogy e kincsőrzésben, ennek hiteles megélésében és továbbadásában jelentős lépést tettünk ennek a görögkatolikus múzeumnak a megnyitásával. Jelentős lépést tettünk, melyet megváltó Istenünk is elvár tőlünk, de fogalmazzuk inkább úgy: mellyel megajándékozott minket. Erősödjék hát továbbra is iránta való hálánk, benne való hitünk, és a vele megélt jövőbe vetett reményünk. Mindezt a hálát, hitet és reményt jól kifejezi ez az egyszerű köszöntésünk: Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!” – fogalmazott köszöntőjében Kocsis Fülöp.

Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke azt mondta, húsvét ünnepéhez közel újabb okunk van az ünneplésre, hiszen gyarapíthatjuk a Görögkatolikus Egyház gazdag örökségét, és ezen keresztül a magyar keresztény kultúra kincseit. „Maradjatok hűek lelki örökségetekhez, őrizzétek meg a hitet!” – idézte Szent II. János Pál pápa 1991. augusztus 18-án, Máriapócson elhangzott beszédét.

„A nemzet ereje abban is áll, sőt talán elsődlegesen abban áll, ha hű marad lelki, szellemi és tárgyi örökségéhez. A magyar államiság egyidős a magyar kereszténységgel.

Értékeink, amelyekbe kapaszkodunk, és amelyekhez ragaszkodunk, csak ebben a keretben, a nemzeti és a keresztény gondolat egymásra hatásában értelmezhetőek.

A kereszténység volt az az igazodási pont, amely megőrizte hazánkat a történelem útvesztőiben. Egyházaink azok az intézmények, amelyek menedéket jelentettek és reményt adtak a legnehezebb időkben is. Ma a világ alapvető értékei ugyanolyan jelentőségűek, meghatározó értékűek, mint bármikor. Hiába akarják sokan elhitetni velünk ennek az ellenkezőjét, hiába próbálják a közösség legkisebb, legbensőségesebb és legerősebb magját, a családot egyre hangosabban átértelmezni, kikezdeni, a hagyományos családmodellt meghaladottnak kikiáltani. Hiába igyekeznek a hit megélt gyakorlását, a személyes tanúságtételt nemkívánatosnak minősíteni, az értékeink ugyanazok, mint kétezer, ezer, vagy száz éve – és ezekből nem engedünk.

Az alapvető értékek megkérdőjelezése újra és újra megerősít bennünket abban, hogy a keskeny úton kell maradnunk, és hirdetni az örömhírt. Az egyházak fontos világítótornyok ebben a modern viharban, amelyben minden kavarog, örvénylik, melyben egyre nehezebb szilárd talajt érezni a talpunk alatt.

Az egyházak őrzik a hitet, amely a Szentíráson keresztül reményt és jövőt, távlatot és az értékeink mellett kiállás bátorságát adják az emberiségnek.

Ma Európában és a világon sokhelyütt közömbösséget tapasztalunk a keresztény értékekkel szemben, egyre többen fordulnak el az egyházaktól. Egyre több hírt olvasunk a lebontott, irodává, lakóházzá, kocsmává alakított templomokról, sokat pedig egyszerűen veszni hagynak.

Magyarországon azon dolgozunk, hogy megbecsüljük egyházainkat és támogassuk szolgálataikat, és építsünk arra a biztos alapra, amelyet a nemzet számára nyújtanak – mert tudjuk: szükség van egyházainkra, szükség van arra, hogy lelki támaszt nyújtsanak a változó világban helyüket kereső embereknek; hogy tanítsanak, neveljenek, ápoljanak, gondozzanak, gyógyítsanak. Ennek a munkának termékeny résztvevője a Görögkatolikus Egyház, aki szervezetében megerősödött, a köz érdekeiben végzett feladataiban megbízható és erős partnere az államnak.

»Ex Oriente Lux«, keletről jön a világosság – tartja a mondás. A görögkatolikusok azért is fontosak nekünk, mert a keleti világosságot hozzák a nyugati keresztény kultúrába. Alapvető, génjeinkben lévő tapasztalat, hogy kelet nélkül nincs nyugat, és nyugat nélkül sincs kelet. Ez a kettős meghatározottság mindig ott volt az írástudóink, költőink, íróink, művészeink tudatában, de kevesek számára olyan világos, mint a görögkatolikusoknak, hogy ennek a kelet-nyugati meghatározottságnak az eredete nem kizárólag földrajzi elhelyezkedésünkből és vándorlásunkból következik, hanem a kereszténység kultúrateremtő erejéből.

Hiszem: a kereszténység az a kultúrateremtő erő, amelyről már Pál apostol is úgy beszélt, hogy Krisztusban nincs többé zsidó és görög, férfi és nő, szolga és szabad, mert a kereszténység képes egymásnak ellentmondó kultúrákat, emberi magatartásformákat, életmódokat olyan közel vinni egymáshoz, hogy az megsokszorozza külön-külön és együtt is az életerejüket.

A görögkatolikusokkal kulturálisan a keleti kereszténység érkezik meg a nyugati kereszténységbe. Ebből nem egyszerűen valamilyen békés egymás mellett élés lesz, hanem a keresztény hit, a keresztény kultúra meggazdagodása. Mert minden igaz hitből kultúra lesz, s minden hiteles kultúra hitben gyökerezik. Akik az itt kiállított művészeti alkotásokat létrehozták, azok nemcsak a művészi képességükkel, hanem keresztény hitükkel is alkotnak. Hitvallásukat belefestették a festményekbe, beleírták költeményeikbe.

A Görögkatolikus Múzeum régi hiányt fog pótolni a nemzet kulturális életében. Egyidejű tájékozódási és találkozási pontja a görögkatolikus múltnak, jelennek és jövőnek. Nagy és erős az a hagyomány, amely a görögkatolikusokat ma is összetartja, a történelmi nehézségek ellenére is. Megőrizték rítusukat, hagyományaikat, hűek maradtak lelki, szellemi és tárgyi örökségükhöz. Ez az egész nemzet számára érték és példaadás” – zárta beszédét Novák Katalin.

Szabó Irén, a Görögkatolikus Múzeum igazgatója elmondta: 220 év telt el a Nemzeti Múzeum és a Görögkatolikus Múzeum megalapítása között. Ebben a 220 évben felépült az ország múzeumi struktúrája, de az épület megáldása azt mutatja, hogy ez a folyamat még nem ért véget. Vannak olyan kulturális értékeink, amelyek felfedezésre és bemutatásra várnak, és amelyek méltán gazdagíthatják Magyarország kulturális kincstárát. Ezek közé tartozik a Magyar Görögkatolikus Egyház tárgyi és szellemi kulturális öröksége.

A Görögkatolikus Múzeum küldetése kétirányú. Egyrészt feladata, hogy tematikus múzeumként gyűjtse, megőrizze, kutathatóvá tegye és bemutassa a Görögkatolikus Egyház különleges tárgyi kultúráját. E területen óriási munka és nagyon sok elvégzendő feladat vár még a múzeum munkatársaira. A múzeum intézményi kereteinek kialakításával párhuzamosan kell a szakmai feladatokat is megoldani.

Másrészt a múzeum gyűjtőkörébe tartoznak a Magyarország területén fellelhető, keleti keresztény egyházakhoz kapcsolódó tárgyi emlékek is. Így került a múzeum tulajdonába egy magángyűjtő több mint 250 darabból álló ikonhagyatéka, amelyből a közönség válogatást láthat a múzeum megnyitása alkalmából.

A gyűjtőmunkával párhuzamosan, válaszolva a kortárs múzeumszakmai és társadalmi kihívásokra is, a Görögkatolikus Múzeum közösségi múzeumként kíván működni. A világra nyitott kulturális intézményként szeretne helyet foglalni a helyi és a tágabb magyar kulturális életben és múzeumai sorában.

A most nyíló kiállításokon látható alkotások ma már múzeumi tárgyak, de nem felejthetjük el, hogy liturgikus tárgyként évszázadokon keresztül átitatta őket az előttünk járó generációk imádsága.

A tárgyakat szemlélve a hit máig élő tanúit látjuk, ablakként az örökkévalóságra.

Claudio Gugerotti, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa nem tudott jelen lenni az ünnepségen, köszöntő levelét Seszták István atya, a Görögkatolikus Metropólia hivatalvezetője olvasta föl.

„»A szépség menti meg a világot« – írta Fjodor Dosztojevszkij. Szent II. János Pál pápa megismételte ezt a kifejezést, hangsúlyozva annak »átváltoztató és felszabadító« erejét, hiszen ez a mindenek forrásához, magához a Szentháromsághoz vezet el minket.

Egy múzeum egyike azon helyeknek, amelyek a legmagasztosabbat mutatják az emberről. Ez a múzeum egyrészről a magyar keresztény kultúra megőrzését, másrészről pedig országotok lényeges és alkotó részét képező Görögkatolikus Egyház zsenialitásának kifejezését szolgálja. A múzeum megnyitása a keresztény hit kincseinek a világ számára történő megnyitását is jelenti, melyek a maguk szépségében szólítják meg a látogatót, hogy hatékony párbeszéd által mindenki maga találjon rá az emberek között született legteljesebbre, a mi Urunkra, Jézus Krisztusra (vö. Zsolt 44,3).

Nincs kétségem afelől, hogy

a gazdag magyar kultúrában megtestesülő keresztény hit remekeit bemutató kiállítás maga is részt vállal a szívek evangelizálásban

és hatékonyan fogja támogatni azt. Az igaz, a jó és a szép minden kutatóját megérintheti a mi Istenünk nagyságának titka, melyet az itt kiállított ikonok és tárgyak tükröznek vissza. Őszintén remélem, hogy ez mindenkiben feléleszti a vágyat arra, hogy a szent misztériumokon elmélkedjen, amelyek által mindenki meg van hívva arra is, hogy részt vegyen az Isteni Liturgiában.”

Seszták atya megköszönte mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a múzeum létrejöttéhez, majd hozzátette: „A fenntartó Görögkatolikus Metropólia nevében ígérhetjük, hogy jó gazdái próbálunk lenni ennek a több mint 2000 négyzetméteres épületnek, a benne megvalósuló szellemi, tudományos és nem utolsósorban lelki tevékenységeknek. Hiszen azzal az érzéssel állunk itt, hogy tudatában vagyunk a zsoltáros szavának: »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők«, hiába fáradoznak immár a működtetők is.”

Zárásként Kocsis Fülöp Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusának üzenetét olvasta fel: „A Magyar Görögkatolikus Egyház életerejét és sajátos jellegét kifejezik Szent II. János Pál pápa szavai: »Keleti katolikus testvéreink tudatában vannak annak, hogy az ortodox testvérekkel együtt élő hordozói ennek a hagyománynak. Szükséges, hogy a Katolikus Egyház latin hagyományához tartozó fiai is teljességében megismerjék ezt a kincstárat.«

A keresztény művészet, különösen a görögkatolikus művészet szépsége képes szívünket és elménket magasabb, tisztább és magasztosabb dolgok felé emelni. Emlékeztethet bennünket Isten irántunk érzett nagy szeretetére, és azokra a rendkívüli dolgokra, amelyeket értünk tett. Egy gyakran sötét és lehangoló világban a keresztény művészet a remény ragyogó fénye lehet.

A keresztény művészet inspiráció forrása is lehet, megmutatva nekünk, hogy még a legnehezebb körülmények között is lehetséges hívő és vallásos életet élni. A magyarországi görögkatolikus művészetnek hosszú és gazdag történelme van, melynek számos gyönyörű példája van. A nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum ennek a gazdagságnak felfedezésére invitál bennünket.

Remélem, hogy a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum megmutatja az embereknek a keresztény értékek szépségét, vagyis meghívást jelent, hogy kopogtassunk Isten szívén. Isten áldja meg a magyar földet, Isten áldja meg a magyar görögkatolikus egyházat!”

Az ünnepség végén a Szent Efrém Férfikar elénekelte Bubnó Tamás karnagynak a múzeum megnyitására komponált darabját, ezt követően Novák Katalin, a püspökök és a meghívott vendégek megtekintették a múzeum kiállítótereit.

Szerző: Király András

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra, Zadubenszki Norbert; Novák Katalin Facebook-oldala

Magyar Kurír