Ábrahám vendégsége: az irgalmasság a zsidó, a keresztény és a muszlim vallásban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Keresztény-Zsidó Tanács és a Szent Egyed közösség szervezésében megvalósult találkozó megmutatta, mit jelent az irgalmasság a három nagy monoteista vallásban. Történelmi pillanatnak is nevezhetjük az eseményt, hiszen a tavaly novemberi közös imaalkalom óta most először rendeztek konferenciát a három nagy egyistenhívő vallás magyar képviselői részvételével és egyedülálló módon az irgalmasság közös gyakorlására is sor került.

Ábrahám hite és vendégszeretete közös örökségünk. Mivel hitt, nagylelkű volt és megvendégelte az idegeneket, akik angyaloknak, azaz Isten küldötteinek bizonyultak: megjövendölték neki, hogy – előrehaladott kora ellenére – fia születik. Az Ábrahám vendégségének nevezett vendéglátás a Deák téri evangélikus lelkészség dísztermében olyan volt, mint az irgalmasság ikonja: a vallások, felekezetek testvérként, szeretetben látták vendégül szegény testvéreiket. Fontosnak tartották, hogy az étel kóser legyen, hogy mind a zsidók, mind a muszlimok részt tudjanak venni a közös ebéden. A kóser cateringet a Mazsihisz Szeretetszolgálata szervezte meg.

A konferencia bevezetőjeként Szőke Péter, a Szent Egyed közösség vezetője megemlékezett arról, hogy 1986. október 27-én II. János Pál pápa Assisibe hívta a keresztény egyházak és a világvallások vezetőit, hogy a békéért imádkozzanak. A Szent Egyed közösség azóta évről évre megszervezi a találkozót, hogy segítse a párbeszédet, amely a béke érdekében végzett nélkülözhetetlen cselekvés. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny; a közönyre pedig az irgalmasság a gyógyír. Mindhárom vallás arra hívja követőit, hogy forduljanak vendégszeretettel elsősorban azok felé, akiket senki sem lát szívesen – ez valósult meg a tanácskozást megelőző ünnepi ebéden.

Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök beszédében szintén utalt a vendégségre, annak szimbolikájára, amikor elmondta: Jézus Isten országának elérkeztét ünnepi lakomához hasonlította, s az Ószövetségben az együtt étkezés szintén az örökkévalóság elővételezése. „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok irgalmas” – idézte Jézus tanítását, és hozzátette: az irgalmasság azt is jelenti, hogy tudnunk kell megbocsátani. Martin Niemöller német teológust idézte, aki szerint kortársaink nem is annyira az irgalmas Istent, mint inkább az irgalmas embert keresik. Nagy szükség van az irgalmas felebarátra; mi vagyunk azok, akik az irgalmat gyakorolhatjuk – figyelmeztetett keresztény felelősségünkre.

Egeresi László, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense az Ószövetség alapján vizsgálta az irgalmasságot. A héberben az irgalom kifejezés az anyaöl jelentésű szóból ered: ez nagy mélységet jelent, s a mi irgalmasságunknak is ilyen mélynek kell lennie. Az ószövetségi Isten mindig beavatkozik a történelembe, irgalmassága megtartja a zsidó népet.  Az ember az imádságban és a cselekedetekben adhat választ Isten szavára. A cselekedetek olyan, Istennek adott válaszok, amelyek az emberre irányulnak. Az irgalmasság hála Isten felé, ugyanakkor a felebarát szeretetében gyökerezik.

Munif Abdul-Fattah Al-Maszani iszlamológus elmondta, hogy bár Nyugaton az iszlámot igazságtalanul gyakran a könyörtelenség és az erőszak vallásának tartják, a Korán és annak minden szúrája (fejezete) úgy kezdődik: „A könyörületes, irgalmas Isten nevével.” Istennek kilencvenkilenc neve van, ebből több a könyörületességre és annak gyakorlására utal. Az előadó emlékeztetett arra, hogy az iszlám első tanításai közt a barbár népeket – például a beduinokat, ahol az elsőszülött leánygyermeket élve el lehetett temetni – arra tanította, hogy a szeretet uralkodjon közöttük. Az iszlám megfogalmazza a könyörületesség gyakorlati szempontjait: adakozáskor nem a maradékot osztják szét, hanem azt adják a rászorulóknak, amit a középosztálybeli polgárok is esznek. Mohamed próféta egyik mondása (hadit) így szólt: „Légy irgalmas azokhoz, akik a földön élnek, és az, aki a mennyben van, majd irgalmas lesz hozzád.” 

Radnóti Zoltán rabbi, a Keresztény-Zsidó Tanács társelnöke a zsidó vallás alapjaként említette, hogy az ember jótékony, célja a világ megjavítása. Hillél talmudi mestert idézte, aki a Krisztus előtti első században így fogalmazott: „Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak.” Johanán ben Zakáj rabbi a jó szívet nevezte meg az útnak, amelyen az embernek járnia kell. Ez minden más erényt is magában foglal. Ha azonban nincs meg, rés támad az egyéniségben” – fogalmazott Radnóti Zoltán. A zsidó hagyomány szerint a világ három oszlopon áll: a Tóra, Isten szolgálata és a jótékonyság oszlopain. A rabbik parancsolatai között szerepel többek között, hogy ágynál, asztalnál vendégül kell látni a rászorulókat, meg kell látogatni a betegeket, vigasztalni a gyászolókat, segélyezni az árva, szegény lányokat, s vissza kell juttatni tulajdonosukhoz a talált tárgyakat. Az adakozás a világban meglévő igazságtalanság helyreállítása.

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága és a Keresztény-Zsidó Tanács elnöke elmondta: a kereszténység számára a világ a végtelenül irgalmas Isten képmása. Az ember legigazabb természete a szeretet. Isten irgalmában áthidalja a szakadékot az ember felé, maga jön el hozzánk, ahogyan a próféták megjövendölték: „Lehajol az emberhez, hogy felemelje.” A kereszténység történetének legnagyobbjai az irgalmasság titkát élték – hangsúlyozta a püspök, és elmondott egy történetet Kalkuttai Teréz anyáról, aki a haldoklók házát Káli istennő hindu szentélye mellett működtette. A hinduk erőszakosan tiltakoztak ez ellen, s a rendőrfőnök a szavát adta nekik, hogy elküldi onnan a nővéreket. Ám amikor látta, hogy Teréz anya nővérei a haldoklók rothadó sebeit tisztítják nagy szeretettel, így szólt a kint köveket dobáló néphez: Ha anyáitok és nővéreitek megteszik, amit a nővérek tesznek, betartom a szavam. Majd hozzátette: A templomban fekete kőből kifaragva ott van Káli istennő szobra, de mondom nektek, az az asszony ott bent maga az élő Káli.

A tanácskozás végén a résztvevők aláírták a Ferenc pápa és más vallási vezetők által idén szeptember 20-án, Assisiben elfogadott békefelhívást, amely így fogalmaz: „Semmi sincs veszve, ha ténylegesen párbeszédben állunk egymással! Semmi sem lehetetlen, ha imában Istenhez fordulunk! Mindannyian a béke kézművesei lehetünk.”

* * *  

Szőke Péter, a Szent Egyed közösség vezetője szerint  Assisi szelleme Budapesten fújt. A közöny korunk nagy betegsége, láthatatlan vírus, amely erőszakban tör ki, ha nem állítjuk meg. Az irgalmasság, az egymás iránti odafigyelés és a párbeszéd állíthatja meg. Ezt a napot ennek szenteltük: zsidók, keresztények és muszlimok a rászorulók felé fordultak étellel, és egymáshoz fordultak meghallgatással, türelemmel és figyelemmel. Korunkban élesedik a szembenállás, nagy szükség van a testvériség és a béke gesztusaira Magyarországon és másutt is.

Radnóti Zoltán így fogalmazott az ebédről: „Fantasztikus, ilyenen még soha nem voltam, megdöbbentő…  A katolikus, református, evangélikus, zsidó, muszlim közösség együtt dolgozott egy olyan célért, amelytől jobb lesz a világ. A rászorulók néhány órára embernek érezhették magukat, az otthontalanoknak volt egy kis otthonuk.” Elmondta, hogy igyekeznek ezzel a lelkesedéssel eltelve minél több olyan dolgot tenni, amely által az emberek megérezhetik az isteni közelséget. 

Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke kifejezte örömét, amiért részt vehetnek ebben a programban. Előremutató esemény a párbeszédben és reméli, hogy Isten segítségével az emberek megértik majd, milyen fontos a vallások közti párbeszéd. Együtt kell tenni jó dolgokat a társadalom életében. Az iszlám arra tanítja a híveit, hogy jóságosak legyenek az emberekkel. Ez az igaz út, amikor az emberek leülnek egy asztalhoz, megismerkednek, meglátják a másikban az embert.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír