Adventi gyertyagyújtás Erdélyben

Nagyváradon a zuhogó eső, és így az adventi láng többszöri kialvása sem gátolta meg az egybegyűlteket abban, hogy énekelve készüljenek az Úr eljövetelére. A katolikus fiatalok által készített óriás koszorú mellől Böcskei László megyéspüspök köszöntötte a híveket. Buzdításként arra hívta fel a figyelmet: „Isten az ő művével megszentelte a mi időnket, az adventi szent időszak pedig éppen azt akarja megeleveníteni előttünk, hogy Isten, bár mindenek felett áll,és mindennek az Ura, nem egy e világon kívüli létező valami, hanem ő minden időben megkereste az embert, kapcsolatba lépett vele, és ma is ezt teszi. Kopogtat lelkünk ajtaján, és várja, hogy befogadjuk őt, advent megünneplése tehát azt jelenti, hogy újból átéljük az Isten eljövetele utáni vágyakozást, és a megtérést, mely elvezet bennünket a vele való találkozás öröméhez.”

A főpásztor hangsúlyozta: az adventi gyertyák meggyújtása jele annak, hogy életünkben helyet biztosítunk Isten számára, és nemcsak a mulandókra gondolunk, hanem hiszünk abban, Istennek terve van velünk, illetve a világgal, aminek megvalósításában számít ránk. Emellett azt is jelezzük, hogy Isten elfogadásával az átalakulás útjára merünk lépni, egy olyan világban is, melyben nagyon sok minden az ő eredeti terve ellen szól, és azt ki akarja szorítani a tudatunkból. „Ez az átalakulás a jónak és a szentnek szolgálatában való folytonos elköteleződést jelenti részünkről” – emelte ki Böcskei László. Azt is hozzáfűzte, Isten szeretetének megnyilvánulása képes kimozdítani minket a megszokottságból, hogy ne csak önmagunknak éljünk, hanem elinduljunk egymás felé.

A püspök fontosnak tartotta megjegyezni, nem azért helyeztek adventi koszorút a székesegyház előtti térre, hogy ezáltal látványosabban, feltűnőbben, kirívóbban jelenjenek meg a világ előtt, hanem azért, hogy ezáltal annak üzenetét próbálják továbbítani: a mindenütt jelen lévő sötétséget és homályt megtörheti az adventi fény, amelyet nem kell kutatni vagy kitalálni, mert Isten ajándékaként bennünk van. Nincs ezért helye az elkeseredésnek és kiábrándulásnak, mert hinnünk kell a legapróbb, ingadozó fényben is. A kihelyezett koszorú, illetve rajta az égő gyertya emellett még azt is jelzi, hogy senki sincs elzárva a fényforrástól, mindenkihez eljut a fény ajándéka, különbségtétel nélkül. A szertartás végén a Caritas munkatársai meleg teát osztottak az ünneplőknek.

Marosvásárhelyen a Máltai Segélyszolgálat három méter átmérőjű adventi koszorú fonására hívta a város lakóit. Az esemény alatt végig hideg, esős idő volt, ennek ellenére sokan összegyűltek a Deus Providebit Ház udvarán.

Tulit Viktória, a segélyszolgálat marosvásárhelyi vezetője az E-Népújság kérdésére elmondta, az ötlet onnan származik, hogy advent idején mindenki imádkozik, várja Jézus születését. „Ezért gondoltuk, tegyük ezt közösen. A szervezet székhelyén már több mint tíz éve készítjük az adventi koszorúkat, amelyekből sokat viszünk idős embereknek. A székházban mindig belefontuk az imákat az adventi koszorúkba, és azt gondoltuk, mi lenne, ha egy nagy koszorút készítenénk, amihez a városból bárki eljöhet, és egy imát, egy könyörgést belefonhat. Így az adventi koszorú az egész városé lenne.”

A Marosvásárhelyi 7. Számú Általános Iskola első osztályosai is részt vettek az eseményen, mindegyikük verssel készült. Az imákat, kéréseket a marosjárai Palkó Ágoston plébános, a máltaiak lelkivezetője hallgatta meg, és ő áldotta meg a jelenlévőket és az adventi koszorút. 

Fotó: Erdon.ro, Rómkat.ro

Magyar Kurír