Adventi prefációk

A Római misekönyv kilencvenkét prefációjából kettőt az adventi időszakban imádkozunk: az elsőt december 16-áig, a másodikat a karácsonyt megelőző nyolc napban. A kettőnek igen hasonló a gondolati íve: megemlékeznek Jézus Krisztus első eljöveteléről, kifejezik a mi várakozásunkat a jelenben, és az Atya elé tárják a jövő reménységét. Ahogy egy folyó két partja között átível a híd, úgy kötik össze ezek az imádságok a karácsonyvárást és Krisztus második eljövetelének örömteli ígéretét. Ha naponta éber figyelemmel csatlakozunk a liturgiát vezető pap szavaihoz, a mi adventi imádságainkká válnak.

Az első prefáció párhuzamba állítja Krisztus két eljövetelét: az elsőt, amikor „magát megalázva testet öltött”, és küldetését beteljesítve „megnyitotta számunkra az örök üdvösség útját”, illetve a másodikat, amikor „dicsőséges fényben” érkezik, mi pedig majd „látható valóságban nyerjük el, amit most ígéretében bízva várunk”.

Az első eljövetel iránt érzett hála kelt vágyakozást bennünk a második úrjövetre, hogy a visszatérő Krisztus elé félelem helyett „szent vágyakozással siessünk”

(vö. advent második vasárnapjának kezdő könyörgése). Ez a párhuzam az ókori görög és latin egyházatyák írásaiból való. Elemeiben pedig visszhangoznak azok a fogalmak, amik a hétköznapi reggeli rorátékon felhangzó olvasmányokból ismerősen csengenek.

A második prefáció olyan alakokat fest meg, akik a december 17. és 24. közötti miseolvasmányok főszereplői. Hiszen Krisztust „hirdette a próféták szózata”, őt hordozta Mária, és „az ő közeledtét jelezte Keresztelő János” is. Ebben az imádságban kettős várakozás nyer megfogalmazást. A prófétáké, Máriáé és Jánosé, akik egykor várakoztak Jézus születésére.

És a miénk, akik itt és most örvendezve várjuk születésének ünnepét, hogy ez az ünnep majd „imádságban virrasztva, dicséretében ujjongva találjon minket”.

A próféták, Mária és János várakozása már beteljesedett történelem. A miénk liturgikus felkészülés: virrasztás a hajnali rorátén, virrasztás karácsony éjszakáján, hogy az a nap majd „békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon bennünket” (2Pét 3,14).

Fotó: Merényi zita

Magyar Kurír