Agnus Dei – Művészeti tárlat nyílt az Oltáriszentség tisztelete és szeretete jegyében

Monstrancia, tabernákulum, miseruha, Maulbertsch-, Benczúr-, Molnár-C. Pál-festmény, úrnapi virágszőnyeg, liturgikus énekek, kézzel írott imák, énekek, szentképek, az elsőáldozási koszorú lepréselt virágai, mángorló, borotvatartó, tükrös szelence... Az Agnus Dei tárlaton ötvös-, képző-, nép- és textilművészeti alkotások beszélnek arról, miként él Magyarországon évszázadok óta az Oltáriszentség tisztelete. A kiállítás azt tárja a közönség elé, milyen alkotásokra ihlette a művészeket, a hétköznapi embereket az Eucharisztia tisztelete és szeretete, ez a lelket megérintő titok: a szentostyában valóságosan köztünk lévő Isten, a kenyér és bor színe alatt összekapcsolódó két valóság, az isteni és az emberi találkozása.

A jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készületet segítő tárlat a NEK Titkársága szervezésében, az esztergomi Keresztény Múzeum és a Magyar Művészeti Akadémia együttműködésével valósult meg.

Kontsek Ildikó, a kiállítás egyik kurátora, egyben a megnyitó házigazdája köszöntötte az látogatók népes seregét, köztük Molnárné Szunyi Barbarát, a Vigadó igazgatóját.

Elsőként Mohos Gábor püspök, érseki általános helynök szólt a közönséghez. „Az Agnus Dei kiállítás keretét adó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus középpontjában az Oltáriszentség áll, ezt a misztériumot szeretné felmutatni, megismertetni” – mutatta be a 2020-as világrendezvény célját a püspök, aki a NEK-et előkészítő titkárság vezetője.

Elmondta, a mostani tárlat arra hívja fel a figyelmet, milyen csodálatos módon ihlette meg minden korban a művészeket ez a titok, mennyire jelen van az ember életében – a művészetben, a néphagyományokban, alapvetően a mindennapokban. „A külsejében egyszerű ostyában a szentmise révén Isten valóságosan itt van köztünk. Ez a jelenlét nem látványos, de akit megérint ez a titok, annak a lelkében valami átalakul, mert megérinti Isten jelenléte, akiben teremtőjét, megváltóját ismeri fel. A megérintettség hatására készülő alkotások pedig képesek ugyancsak közel vinni az embert ehhez a titokhoz. A NEK arra hívatott, hogy ezt a misztériumot magunk elé állítsuk és felmutassuk azok számára, akikben erre nyitottság és érdeklődés van. 2020 szeptemberétől ezt a titkot ünnepeljük, várjuk mindazokat, akik kíváncsiak arra, amit ünnepelünk. Kívánom, hogy ez a titok a mi életünket is formálni tudja.”

Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke örömét fejezte ki, hogy a Vigadó, az MMA székháza adhat helyet a kiállításnak, amely ráirányítja a figyelmet a jövő évi nemzetközi rangú rendezvényre, mely nemcsak a magyar egyház, de az ország életében is kiemelkedő. Kitekintve a jövőre elmondta, a Műcsarnokban kap majd helyet az Eucharisztia 2020 kiállítás, amely bemutatja az Egyház karitatív tevékenységét, összegyűjti az 1938-as eucharisztikus kongresszus emlékeit, és végigkalauzol a magyarországi görögkatolikus egyház történetén.

„Hitünk szerint a Krisztus áldozatát jelenvalóvá tévő kenyér és bor az átlényegülés misztériumát jelenti, melyben két világ, az emberi és az isteni kapcsolódik össze. Ennek a földi valóságon túli világnak megismeréséhez segíthet hozzá a művészet a maga eszközeivel” – fogalmazott Vashegyi György.

Erdő Péter bíboros, prímás megnyitó gondolatai nemcsak rövid összefoglalót adtak arról, hogyan épül fel az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon alcímű kiállítás, de  két alkotást kiemelve, személyes élményét is megosztotta a népes hallgatósággal a főpásztor. Franz Anton Maulbertsch Utolsó vacsora című festményét oltárképnek rendelték, de a refektórium falára került. „A művész meglehetősen illuminált állapotban festette, ami meg is látszik a képen. A társaságnak az Üdvözítő körül van egy emelkedett jellege. Joggal érezhették az alkotást blaszfémikusnak, mégis megérinti az embert, hogy Maulbertsch csapongó lelke mennyire ráérzett arra, hogy az utolsó vacsorán valami olyasmi történik, ami a földi dimenziókat meghaladja. Megérintette a titok, és ezt az eksztázist ki is fejezi az ábrázolás.

A másik alkotás, Benczúr Gyula Az Oltáriszentség imádása című festménye egyházi életünk 20. század elején ébredő jelenségére irányítja rá a figyelmet. Ekkoriban a közösségi élet még nem kapott helyet a plébánián. Az, hogy a hívek együtt tudnak cselekedni, a hitükkel együtt tudnak foglalkozni, együtt tudnak kulturális élményeket szerezni, nem volt elterjedve. Néhány karizmatikus papi egyéniség szervezett közösségeket, akkori szóval egyleteket, társulatokat. Kiemelkedett közülük Kanter Károly, aki az Eucharisztia tiszteletére szervezett elsősorban ilyen egyletet, majd létrehozta az Örökimádás-templomot, és ott azt a folyamatos áhítatgyakorlatot, ami az Oltáriszentség tiszteletét tekintette célnak az egész nap folyamán. Neki állít emléket Benczúr Gyula. A felajánlás pillanatát örökíti meg, amikor a pap, kezében a kehellyel és a szentostyával szinte lebeg a föld felett, kifejezve, hogy egész személyét odaadta ennek a tiszteletnek, imádásnak.”

Erdő Péter összefoglalóan elmondta, a kiállítás egy évezredes tiszteletről, a mindennapokat átható mély vallásosságról tesz tanúságot. Erről beszélnek az Eucharisztia ünnepléséhez kapcsolódó liturgikus tárgyak, a festmények, de a hétköznapi életből vett, művészi igénnyel díszített eszközök is. Az ív napjainkig ér: fényképek, rövidfilmek mutatják be az Eucharisztia ma is élő kultuszát, utalt a csömöri úrnapi körmenet hagyományára a bíboros.

És hozzátette: a kiállításon megjelennek a testvéregyházak is. Mit jelent az Eucharisztia az ortodoxia számára, és hogyan van jelen a protestantizmusban az Úrvacsora? – erről is képet kapunk a tárlaton.

Rákossy Anna, a kiállítás egyik kurátora a tárlatra készült katalógust mutatta be. A kötet tanulmányok mellett a kiállított tárgyakat mutatja be Mudrák Attila sok-sok fotójával.

A tárlat része a NEK-re való készületnek. A kiállítások sorában a második, a tavaly nyáron ugyancsak a Vigadóban rendezett, Átlényegülés című, sok látogatót vonzó tárlatot követi, amely azóta országjáró körútra indult. A rendezők célja, hogy olyan helyszíneken is megjelenjen az Eucharisztia témája, amelyek nem csupán a hívek, hanem a nagyközönség számára is nyitott, ismert intézmények. Fontos továbbá, hogy különféle utakon közelítenek a témához, élnek a művészet különböző ágainak eszközeivel, összegyűjtve különböző korok alkotásait, hogy ezzel újabb és újabb gondolatokat ébresszenek a látogatókban a hitünk alapját jelentő misztériumról, az Eucharisztiáról.

Az Agnus Dei tárlat képet ad arról, milyen szépséggel vette körül az ember az Oltáriszentséget a liturgiában, hogyan vonult be ez a tisztelet és szeretet a hétköznapi élet használati tárgyainak díszítésén keresztül az otthonokba. Megismertet azzal, hogyan volt jelen az első keresztények hitéletében a kenyértörés ünnepe, és vált hangsúlyossá mára az Eucharisztia ünneplésében a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően a krisztusi jelenlét közösségi dimenziója, az „egész nép teljes és tevékeny részvétele a liturgiában”. Elődeink vallásosságának mélysége mellett ott van a ma élő kultusz. „Az odaadó szeretet megnyilvánulásai megkoptak ugyan, de vannak közösségek, akik az egykori szokásokat, az elődök szellemi és tárgyi hagyatékát a hagyományteremtés szándékával éltetik” – mutatja mindezt a csömöri úrnapi liturgia körül élő hagyomány, a körmenet virágszőnyeggel díszített útja.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír