Ahol Isten jelen van – Megnyílt Gyurácz-Németh Teréz amatőr ikonfestő kiállítása Győrben

„A tárlat címe a régi jól ismert házi áldásra emlékeztet: ahol Isten jelen van, ott béke, szeretet van, ott nincs szükség. Az ikonokat végigszemlélve azok, akik megfordulnak ezen a kiállítóhelyen, ezzel a békével, szeretettel, ezzel a gazdasággal  – hogy nincs szükségem másra – térhetnek haza szeretteikhez. Mert ha valamire ma szüksége van az embereknek, akkor az az isteni jelenlét, melyet ezek az ikonok sugallanak, mely mindnyájunk életét képes gazdagítani, beteljesíteni. Nagyon sokan sajnos nem ismerik ezt a békét, ezt a jelenlétet, ezt a találkozást Istennel. Ez a kiállítás most egy kicsit templommá vált; egy ikonosztáziont épített nekünk a művésznő” – fogalmazta meg Veres András püspök.

Németh Gábor nyitóbeszédében elmondta: „843-ban egy konstantinápolyi szinódus úgy határozott, hogy Krisztus ikonjainak festése törvényes és helyes, ami nem egy művészetről szóló döntés volt, hanem hitvallás a megtestesülésről. Az Ószövetség azt tanította, hogy Isten ábrázolhatatlan, tiltotta is ábrázolását; még Isten nevét is évente csak egyszer mondhatta ki a főpap: ezzel kívánták megóvni a szennyezett, e világi valóságtól.

Az Újszövetség örömhíre az, hogy Isten emberré lett, és az Istennek emberi neve van: Jézus; és emberi arca van, amelyet az ikonokon lehet ábrázolni.

Az ikon tehát annak a bizonyosságnak a hirdetése, hogy Isten emberré, láthatóvá lett.

Ennek a kiállításnak ez a látható örömhíre: Istennek arca van, és mi szemlélhetjük ezt az arcot. Ő olyan lett, mint mi, anélkül, hogy megszűnne a felfoghatatlan, maga a szentség, maga a tökéletesség. És ez új megvilágításba helyezi azt az ószövetségi tanítást, hogy Isten képmására vagyunk teremtve, mondhatni, hogy mindannyian ikonok vagyunk. Ha úgy nézünk egymásra, mint ahogyan egy ikont nézünk, akkor a hit és a szeretet tekintetével felismerhetjük egymásban Isten képmását.

Az ikonfestő tudja, hogy kezét csak kölcsönözte az Úrnak, hogy Ő megmutatkozzék. Tudja, hogy szolgálatot teljesített. Ezért nem is írja alá a nevét, névtelen marad.

Nem saját magát, saját elképzelését valósítja meg, hanem a természetfelettit állítja elénk. A  reneszánsztól kezdve a művészek arra törekedtek, hogy a valóságot adják vissza, ezért élénk színekkel festették meg a természetet; a képeken a szereplők mozognak, gesztikulálnak, fontos a háttér.

Az ikonfestés más: az ikonfestő azt adja vissza, ami a látható mögött van, nem az utat, hanem a célt állítja a néző, a szemlélő elé. Amit ábrázolnak, az úgyszólván az ikonban rejlik.

Ezért festenek meghatározott vonalak és színek, szigorú szabályok szerinti, szinte liturgikus tevékenységként. Az ikonábrázolás a mennyország kapujához hasonlít: az ikonra emelt tekintet megtanít meglátni a lényeges dolgokat, kapcsolatot teremt az ábrázoltakkal és megerősíti hitünket.

János evangéliumában az első kérdés, amit feltesznek Jézusnak, az nem valamiféle hitigazságra vonatkozik; motívuma nem is számonkérés vagy kíváncsiság, hanem egy egyszerű, kissé félénk kérdés: Mester, hol lakol? Hol vagy Istenem, hol vagy jelen? És Jézus Andrásnak és Jánosnak válaszolva nem egy lakcímet ad tudtul, hanem egy életet és életformát oszt meg: gyertek és nézzétek meg.

Azt, hogy Isten hol van jelen, azt elmagyarázni nemigen lehet, azt látni kell.

Ezért amikor egy térdelő és hitvalló művésznő kiállításán, amelynek ez a motívuma, témája, hogy hol van jelen az Isten, hol lakik, én semmi mást nem tudok mondani, mint amit annak idején Jézus mondott: gyertek, és nézzétek meg” – fogalmazott megnyitó beszédében Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója.

A kiállításmegnyitón közreműködött Geiger Estilla gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneiskola tanára.

A tárlat március 17-ig mindennap megtekinthető; belépőjegy a Szent László Látogatóközpont recepcióján váltható: Győr, Káptalandomb 13., (+36) 30/255-1363, szentlaszlolatogatokozpont@gmail.com.

Szöveg: Pálfi Mária

Fotó: Horváthné Szabó Annamária

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír