Ahol a kegyelmek áradása élő valóság – Mosolygó Péter máriapócsi kegyhelyigazgatóval beszélgettünk

– 2022-ben lett a Máriapócs Nemzeti Kegyhely igazgatója. Mit jelent Önnek ez a feladat?

– Ha kívülállóként tekintünk egy ilyen megbízatásra, elsőre megtiszteltetésnek, rangnak tűnik. Ez tagadhatatlan, de amikor megszólítottak a feladattal, azt éreztem, hogy egy újabb lelkipásztori területen próbálhatom meg magam. Húsz éven át a görögkatolikus szórványban működtem kis közösségekben, a magam ura voltam, most pedig egy több mint harminc főt számláló munkaközösséget vezetek. Ez óriási váltás volt, amihez fel kellett nőnöm. A korábbi tapasztalataim, az, hogy a lelkipásztorkodás mellett iskolalelkész voltam a Patronában, és tanítottam a Veszprémi Érseki Főiskolán, sokat segítettek ebben.

Máriapócs kegyelme megérinti az embert. Szeretnénk, hogy akik ideérkeznek, a szó legnemesebb értelmében jól érezzék magukat, olyan körülmények, bánásmód és segítőkészség fogadja őket, ami ráerősít a kegyelmi ajándékokra.

– Emlékszik, hogy gyerekként milyen benyomások érték Máriapócson?

– Budapesten születtem. Nyolcéves voltam, amikor édesapámat, aki szintén pap volt, visszahelyezték Szabolcsba. Akkorra tehető az első máriapócsi élményem. Kaptam a zarándoklatra egy új fekete lakkcipőt, ami nagy esemény volt. És

életemben először itt láttam teljes ikonosztáziont.

Édesapám a szórványban római katolikus templomban misézett, ahol nem voltak ikonok, de még nagyapámék templomában sem volt ilyen nagy ikonosztáz. Nagyon meghatározó lett számomra ez a gyerekkori Máriapócs-élmény. Később, már Veszprémben szolgáló papként is a szívügyemnek tekintettem, hogy bármilyen messze vagyunk, évente eljussunk a kegyhelyre.

– A kegyhely létrejötte a pócsi kegykép első könnyezésének köszönhető. Hogyan történt ez?

– 1696-ban egy fatemplomban volt a Mária-kép, amely november 4-étől december 8-áig könnyezett. Rengetegen jöttek, hogy megnézzék a csodát. Az utolsó napon olyan hideg volt, hogy a feljegyzések tanúsága szerint a misebor belefagyott a kehelybe, a könnyek mégis folytak – a sótartalmuk miatt. Ez arra engedett következtetni, hogy azok valóban természetes, emberi könnyek. 2011-ben megépítették a fatemplom mementóját benne a kegykép másolatával; ez segít elképzelni, milyen miliőbe csöppentek az egykori zarándokok. Kicsi volt a templom, az emberek egészen közelről látták, amikor a kegykép könnyezett. A császári seregek tábornoka megvizsgálta a képet, és egyházi vizsgálatot is végeztek az egri püspök vezetésével, melynek során tanúmeghallgatások hitelesítették a csoda tényét. I. Lipót császár elrendelte, hogy vigyék Bécsbe a képet. Útközben másolatok készültek róla, melyeket a kassai dómban, az egri bazilikában és Esztergomban, a Bakócz-kápolnában őriznek. 2023-ban Ferenc pápa Kossuth téri miséjére ez utóbbit vitték el, így a liturgián jelképesen Máriapócs is jelen volt.

A kegykép a maga korában nagy hírnévre tett szert. 1697. szeptember 11-én a törökök feletti zentai győzelmet is a pócsi Szűzanya közbenjárásának tulajdonították. Bécsben mind a mai napig nagy tiszteletnek örvend a kép, a Stephansdom jobb oldali baldachinos mellékoltárán látható. Ez az eredeti kegykép azóta nem könnyezett. Viszont jó néhány évvel később,

1707-ben Máriapócs kapott egy másolatot, amely 1715. augusztus 1-je és 5-e között megszakításokkal megint könnyezett. Ez nyomatékosította, hogy nem a kép, hanem a hely az, ami ki van választva.

A másolat azután még egyszer könnyezett, 1905 egész decemberében, megszakításokkal.

Egy magyarázat szerint mindig valamilyen nemzeti tragédiához kötődtek a könnyezések, a Rákóczi-szabadságharc bukásához, illetve az első világháborúhoz.

Nem könnyű megfejteni, mi a pócsi könnyezések üzenete. A könnyek lehetnek a szomorúság könnyei, de örömkönnyek is. Mindkét értelmezés megállja a helyét,

hiszen a bűneink elszomorítják Máriát, ugyanakkor a hozzá és Jézushoz való ragaszkodásunk, a bűnbánatunk, a megtérésünk örömöt szereznek neki.

– Ismernek történeteket a zarándokok máriapócsi élményeiből?

– Számos régi mankót és még alumíniumból készült, újabb mankót is őrzünk, ez utóbbi azt igazolja, hogy nem csak régen történtek gyógyulások. 2009 körül jött egy édesanya a gyerekével, akinek egy betegség miatt sorvadni kezdett a lába. Gondolták, itt majd elhajíthatják a mankót, de nem történt semmi, szomorúan távoztak. A rákövetkező hónapban azonban meggyógyult a gyermek lába. Visszajöttek hálát adni a csodáért, ami megtörtént, csak nem úgy, ahogyan gondolták. Sokan gyermekáldásért imádkoznak itt hathatósan. Arról is tudunk, hogy egy nagyon rossz helyen lévő agydaganat eltávolítása során a beteg a kegykép másolatát tartotta a kezében, és gyönyörűen sikerült a műtét, pedig nagy baj történt volna, ha csak egy picit is megcsúszik a szike. Rengeteg hálatábla érkezik folyamatosan, ezek mind arról tanúskodnak, hogy Máriapócson a kegyelmek áradása élő valóság.  

– Milyen programokra számíthat, aki a nemzeti kegyhelyre érkezik?

– A templom az év minden napján nyitva áll reggel héttől este hétig, liturgikus programok esetén pedig tovább is. A nagy búcsúk kétnaposak, szombat délután kezdődnek. Ilyen az Illés-búcsú a július 20-a körüli hétvégén, a Nagyboldogasszony-búcsú az augusztus 15-ét követő hétvégén és a Kisboldogasszony-búcsú, vagy ahogy nálunk mondják, a Kisasszony-nap a szeptember 8-át követő hétvégén. Ilyenkor Akathisztoszt és zsolozsmát végzünk,  processzióval meglátogatjuk a temetőt, imádkozunk a holtakért. Szombat éjjel virrasztás, éjszakai körmenet is szokott lenni. Másnap reggel a zsolozsmát követően 8 órakor szent liturgiát mutatunk be, majd 10 órakor kezdődik a búcsúi liturgia. A 8 órai reggeli liturgia sokszor római katolikus szentmise. Kifejezetten római katolikus zarándoklatunk is van, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye például július utolsó vasárnapján zarándokol ide, ekkor a búcsúi szentmisét a római katolikus püspök mutatja be.

– Hol szállnak meg a zarándokok?

– A kétezres évektől folyamatosan épültek ki a zarándokszállások. A templommal szemben található a zarándokház, amely néhány évvel ezelőtt egy másik szárnnyal és egy új épülettel is bővült. Százharminc főt tudunk elszállásolni benne két-, három-, négy-, illetve ötszemélyes szobákban, fiatalok részére pedig van egy nagy hálóterem is. Az épületben étkezési lehetőséget biztosítunk, van konyhánk, kávézónk, kegytárgyboltunk. Az Emmanuel Rendezvényházban, amely a tér oldalában található, konferenciát, sőt még lakodalmat is lehet tartani.

– Már korán, február 2-án elkezdődik a zarándokszezon és december 13-áig tart. Gyerekeknek, pedagógusoknak, édesanyáknak, betegeknek és gyógyítóknak szóló zarándoklatokat tartanak, de látok a kínálatban például olyat is, amire a futókat várják.

– Vannak klasszikus zarándoklataink, búcsúk, gyalogos zarándoklatok és lelkigyakorlatok. Eredetileg három nagy búcsúja volt Máriapócsnak, a Nagyboldogasszony-, a Kisboldogasszony- és a Szent Illés-búcsú.

A Mária-ünnepek különleges helyet foglalnak el a kegyhely életében, ezekből bontakozott ki a mostani búcsúnaptár, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével kezdve.

A futók zarándoklata az egyik sportos atyánk kezdeményezésére jött létre. Ezen a futóeseményen a sport és az imádság összekapcsolódik. A regisztrációt imádság és szentbeszéd követi, ezután kerül sor a korosztályonkénti versenyekre; a leghosszabb táv a félmaraton. Nemrég volt nálunk Cor-Way jézusi gyaloglás lelkigyakorlat is. A betegek és gyógyítók zarándoklata mellett idén bevezetjük a fogyatékossággal élők zarándoklatát is, amely június 21-én, vasárnap lesz.

– Milyen nemzetiségű és felekezetű emberek látogatják Máriapócsot?

– A kegyhely jellegzetessége, hogy a környéken élő nemzetiségeket, a történeti Magyarország északkeleti karéján élőket is összegyűjti. Máriapócs Felvidék, Kárpátalja, Partium és Erdély gyújtópontjában van. Jönnek ide szlovák és szlovákiai magyar görögkatolikusok, kárpátaljai magyar görög- és római katolikusok, ukrán, ruszin görögkatolikusok, erdélyi román és magyar római és görögkatolikusok. A cigánybúcsú Szent Kereszt felmagasztalása ünnepéhez kapcsolódik.

Valamennyi történeti nagy felekezet kötődik a kegyhelyhez. Máriapócsra a katolikusokon kívül ortodoxok és protestánsok is járnak. Érdekes, hogy a protestánsok eredendően nem Mária-tisztelők, a kegyhely történetéhez mégis kapcsolódnak.

Szatmárban sok református él, természetes, hogy a felekezetek ismerik egymást, vegyes házasságok is köttetnek. Tudjuk, hogy már az első könnyezésnek is mindenki a csodájára járt, így a protestánsok is, mi több, a könnyezést ők is tanúsították. Ez majdnem olyan, mint amikor egy szentté avatáskor egy ateista orvosnak is igazolnia kell a csodát, hiszen ő nem részrehajló. 

– Fiatalok is jönnek a kegyhelyre?

– Nagyon örömtelinek tartom, hogy reneszánszát éli a gyalogos zarándoklat, ami vonzza a fiatalokat, de népszerűek az ifjúsági lelkigyakorlatok is, amelyeken középiskolások és fiatal felnőttek vesznek részt. Megragadja őket az éjszakai gyertyafényes virrasztás a többszólamú énekekkel és a hely atmoszférája, ami minden idelátogatóra erős hatással van.

– Tartanak kapcsolatot más kegyhelyekkel?

– A határon túl Csíksomlyót kell elsőként megemlítenem. Éppen akkor kötöttünk testvérkegyhelyi megállapodást, amikor Pócsra kerültem. Szeretnénk, ha a Mária-út, amely összeköti a kettőt, megtelne zarándokokkal. Nagypénteken a csíksomlyóiak eljöttek hozzánk a passiójukkal, megrendítő lelki élményt nyújtottak. Máriapócs része az Európai Máriás Hálónak is, amely a nemzeti kegyhelyeket köti össze. Az évente megrendezett konferencián kicseréljük a tapasztalatainkat, és személyes kapcsolatokat is ápolunk.

– Harmincöt évvel ezelőtt II. János Pál pápa is meglátogatta a kegyhelyet. Milyen tárgyi nyomai vannak az emlékezetes eseménynek?

– A település szélén, az egykori pápai szentmise helyén kialakítottak egy emlékparkot kilátótoronnyal és egy Jézus-szoborral.

Tavaly októberben kaptunk egy II. János Pál pápa vérereklyét, amelyet belefoglaltunk egy róla festett ikonba, és a templom egyik mellékoltárán helyeztünk el.

– Máriapócsot körbeöleli a Boldogságok útja. Hogyan kell elképzelnünk ezt?

– Ez egy tizenhat kilométer hosszú gyalogösvény a település körül. A kegytemplomtól indulva nyolc stáción át vezet az út a nyolc boldogságnak megfelelő elmélkedésekkel. Dolgozunk azon, hogy a 21. századi igényeknek megfelelően okostelefonnal is el lehessen érni ezeket, és egyénileg is végigjárható legyen az ösvény. 

– Van személyes, szívéhez közel álló élménye Máriapócsról?

– Amikor belülről felújították a kegytemplomot, egy időre átvitték a kegyképet Hajdúdorogra, a székesegyházba. Az ötven kilométeres távolságot ekkor gyalog tették meg oda és vissza is, mindkét eseményre évről évre gyalogos zarándoklattal emlékezünk. A visszahozatalon veszprémi papként vettem részt. Emlékezetes maradt számomra, mert beállt a derekam, így Nagykállónál fel kellett adnom a gyaloglást. Estére viszont csodával határos módon össze tudtam szedni magam, ki tudtam menni a fogadó papsággal a határba. Aznap viharos volt az idő, az egész országban be volt borulva az ég, csak ott sütött a nap, ahol a zarándokok vonultak a kegyképpel. Erről műholdfelvétel is tanúskodik.

Gyerekkoromból is őrzök egy ugyanilyen szép emléket. Édesapám kitalálta, hogy Hodászról, ahol akkor szolgált, ne busszal, hanem gyalog zarándokoljunk Máriapócsra. Sokszor láttuk, hogy a nyírcsaholyiak a legvadabb kommunista idők óta kitartóan gyalogolnak, pedig kétszer olyan messze voltak Pócstól, mint mi. Emlékszem, hajnali négykor indultunk, reggel kilencre Pócsra értünk, délután pedig indultunk vissza. Akkoriban annyira tombolt bennem az energia, hogy a szomszéd faluból hazaszaladtam. Most, papként a mély gyónások jelentik számomra a legtöbbet, az, amikor embereket látok megújulni, az útjukon megfordulni.

Portré: Lambert Attila; fotó: Merényi Zita (archív)

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. június 14-i számában jelent meg.