Kölcsönös gondoskodás és szeretet – A Jézus Szíve Társasága Idősotthonának ünnepe

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdasági leányiskola Pécelen, 1927-ben. Telt, múlt az idő, és az iskola mellé hamarosan nagy lelkigyakorlatos ház épült nőknek. Ez volt Magyarország első női lelkigyakorlatos háza. Ez épp 85 éve történt… Élt, virágzott a ház, aztán jött a történelem nagy szele, és tört, zúzott, rombolt, és egészen addig fújt, amíg 1993-ig jutottunk az időszámításban, és a Jézus Szíve Társasága testvérei újból Pécelre érkeztek. Addigra minden átalakult, de ekkor, harminc évvel ezelőtt, elindult az idősek otthona története…” – kezdte ünnepi beszédét Suller Melinda, a Jézus Szíve Társasága elöljárója Jézus Szentséges Szívének főünnepén, a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona gyönyörű kertjében Pécelen.

Ezen a napon ünnepelték az otthon 30. születésnapját és az intézménynek helyet adó épület felszentelésének 85. évfordulóját. Az otthon dolgozói hosszú hetek óta készültek, hogy ünnepi szentmisével, műsorral, különleges ebéddel és tánccal örvendeztethessék meg vendégeiket. Meg is telt az ősfás kert székekkel, padokkal, kerekesszékekkel és sok kedves – idős és fiatal – emberrel.

Az ünnepség elején az otthon lakóihoz és dolgozóihoz Melinda testvér különleges tisztelettel szólt: „Kedves Lakóink! Itt vagytok velünk egy-egy hosszú élet tapasztalatával, örömeivel, bánatával, sikerekkel és csalódásokkal. Amikor már fáj itt és ott, megértésre, együttérzésre és gondoskodásra vágytok. Ti, kedves munkatársaink, szintén vágytok arra, hogy gondoskodásotok, figyelmes szeretetetek ne fogyjon el, és viszonzásul elismerést és megbecsülést kapjatok az itt lakóktól – mosolyban, kézszorításban, kedves szavakban.

Így talál egymásra a kölcsönös gondoskodás és figyelmesség által az itt lakó és az itt dolgozó. (…)

Az olyan értékek, mint a szeretet, az önzetlenség, a teherbírás, a türelem, a fájdalom tűrés és a mosoly egyáltalán nem mondhatók természetesnek. Ezek különleges kincsek, mert, jól tudjuk, nem kifogyhatatlanok. Páter Bíró Ferenc, a Jézus Szíve Társasága alapító atyja szerint akár hiszünk Jézusban, akár nem, a »gyakorlatias szeretetnek« egyedül Ő a kiapadhatatlan forrása. (…) Az otthon élete és a Jézus Szíve Társasága küldetése erről szól: Jézus irgalmas szeretetét befogadni, köztetek megélni, és ebben a mai nagyon furcsa korban, mindennek ellenére, folyamatosan gyakorolni.”

Az elöljáró beszéde után az ünnepi szentmisét a Coelestis Regina Kórus nyitotta meg nagyszerű énekével, Kiss Zsuzsanna karnagy vezetésével, Ács Dávid orgonaművész kíséretével.

„Szeretetünknek nem emberi forrása van” – hangsúlyozta szentbeszédében Varga Lajos püspök. Szeretni addig jó, amíg könnyű, de amikor már megerőltető, akkor szenvedéssel jár.

Jézus megmutatta nekünk, hogy az igazi szeretetben mindig jelen van a kereszt is: a Kálvária hegye az igazi szeretet hegye”

– mondta prédikációjában a váci megyéspüspök.

A hívek könyörgésében többek között azokért az egykori testvérekért imádkoztak, akikben felmerült a vágy a lelkigyakorlatos ház iránt, és azokért is, akik felépítették az épületet.

Az áldozás szertartásában az időseknek köszönhetően láthatóvá vált a szeretet és a szenvedés kettőssége, a korlátozottság békés, türelmes és alázatos elviselése – jó részüknek nehezére esik már a járás, így a helyükön énekelve, imádkozva vártak, míg hozzájutottak a szent ostyához.

Az ezt követő, hasonlóan gyönyörű és mély percekben a Jézus Szíve Társasága testvéreinek eskümegújítása következett, amit a testvérek hagyományosan Jézus Szíve ünnepén szokták megtenni.

Az alkalom még mindig tartogatott meglepetéseket, a díszvendégeknek köszönhetően. A jelen lévő Szűcs Lajos országgyűlési képviselő arról szólt, hogy jónak lenni és jót tenni nem magától értetődő dolog, de a keresztény hit segíthet ebben. „Az idős emberek megérdemlik, hogy a ledolgozott élet után megbecsülésben, békében és nyugalomban tölthessék napjaikat, képviselőként én is ezért dolgozom.” Horváth Tibor polgármester elmondta, hogy mindig jókedvűen és szeretettel jönnek az otthonba, mert az idősköszöntés nem munka, hanem megtiszteltetés. A polgármester áldást kívánt az otthon következő harminc évére is.

A szentmise után a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulói verseket mondtak és táncoltak. 

Almási Zsuzsanna igazgatót, a felkészítőket és a szülőket illeti a köszönet, hogy a gyerekek jelen lehettek az ünnepen – nagy öröm volt ez az idősek számára. Mint ahogy Nagyné Valika, az otthon munkatársának versmondása is, aki Aranyosi Ervin Beleadom szívem-lelkem című versét szavalta. Varga Ágnes, az egyik vendég Kurczina Terézia testvér Oltáriszentségről írt versét olvasta fel.

A köszönetnyilvánítások hosszú sorát beszélgetés, fotózkodás és ünnepi ebéd követte.

A nap körtánccal fejeződött be, melyet az otthon dolgozói mutattak be, de természetesen a lelkesebb vendégek is csatlakozhattak az ünnepi tánchoz. 

Forrás és fotó: Jézus Szíve Társasága

Magyar Kurír