Ahol Istenhez közel érezzük magunkat – Felszentelték a felújított türjei premontrei templomot

A nyári aszály után augusztus 19-én esőfelhők gyülekeztek először a nyugat-magyarországi részeken, majd keletebbre is, de az égből hulló áldás megkímélte a türjei templom felszentelésének ünnepét, ahol a hívek szabad téren, kivetítőn követték a megrendítő eseményt, melyet az EWTN Katolikus TV is közvetített.

A templom felszentelésén részt vettek a Magyar Premontrei Cirkária tagjai, az Európából, valamint más rendekből is érkező szerzetesek, köztük Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát, továbbá Varga Judit igazságügyi miniszter, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, valamint a közélet számos képviselője.

Mielőtt a templomszentelés megkezdődött, a premontrei szerzetesek megköszönték mindazok támogatását és munkáját, akiknek összefogásával a nyolcszáz éves Árpád-kori, kiemelkedő kulturális értéket képviselő templom teljes pompáját visszanyerhette.

Öt órakor a koncelebráló papok, az apátok és elöljárók, majd Udvardy György a templom zárt bejárata elé vonultak, ahol az érsek köszöntötte a közösséget, majd Soltész Miklós átnyújtotta a templom kulcsát Fazakas Márton csornai apátnak, mint a templom felújítójának.

„Kapuk, nyíljatok meg! Táruljatok fel, örök kapuszárnyak, hadd menjen be a dicsőség Királya!” – hangzott bevonulás közben az antifóna. Ezután a népet, a kivilágítatlan templom falait és az oltárt szenteltvízzel meghintette az érsek.

A templomszentelés az ige liturgiájával folytatódott, melyben Nehemiás könyvéből hangzott el az olvasmány arról, milyen tisztelettel és megindultsággal fogadta a nép Isten törvényét, melyet Ezdrás közvetített nekik. A szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből megerősítette: „Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve. Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává.” Az evangélium Szent János könyvéből felhívta a figyelmet arra, hogy az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát.

Thomas Hangrätinger emeritus generális apát röviden köszöntötte németül az ünneplőket, majd szentbeszédét magyarul olvasták fel. Az új fényében tündöklő templom történetének ismertetése és a köszönet kifejezése után kiemelte: „Ez a román stílusú templom mint egy kis ékszer évszázadokon keresztül a prépostság éke volt, az imádság helye. Az Isten háza mostantól újra nyitva áll mindazok számára, akik a csendet, a visszavonulást, a meditálást és a szemlélődést keresik. Ez az Isten jelenlétének a helye, ahogy azt Jézus megígérte: »Mindennap veletek vagyok a világ végéig.«

Az Isten mindenütt jelen van, körülvesz minket, de nekünk szükségünk van egy konkrét helyszínre is, ahol magunkat Istenhez közel érezzük, ahol mindazokat a terheket lerakhatjuk, amik minket nyomasztanak és aggasztanak. Itt lehetünk olyanok, amilyenek valójában vagyunk, nem kell semmit sem színlelni.”

A templom titulusával kapcsolatosan elmondta, a vallásos művészetben a leggyakrabban megfestett jelenet az, amikor az angyal közli Máriával az Isten születésének hírét. „Az isteni találkozása az emberivel… az istenhírnök találkozása Máriával… Ezt tulajdonképpen nem is lehet ábrázolni, mégis szükségünk van olyan képekre, amelyek a megfoghatatlant közelebb hozzák hozzánk.”

Mint a szónok fogalmazott, Isten bevonult Mária életébe, és mindent megváltoztatott: az ő életét és az egész emberiség sorsát is. Mária igent mondott Istenre, a feladatra. Az ő igenlő szava a mi Üdvözítőnk fogantatásának pillanatává vált.

Hol halljuk meg az Isten szavát? Hol találkozunk az Istennel? Hol engedjük, hogy ténykedjen az életünkben szeretetével és irgalmával?" 

Az emeritus apát hangsúlyozta, „Isten háza felújításának öröme kinyitja a fülünket arra, mit akar Isten számunkra mondani, és meghív minket arra, hogy mindig olyan választ adjunk, mint Mária tette, akinek egész élete Isten dicsőítésére szolgált.”

A hitvallást követően a Mindenszentek litániájában kérték a mennyei pártfogókat, majd Udvardy György elhelyezte Szent Norbert ereklyéjét az oltár lapjába, elimádkozta a felszentelő imát, és krizmával megkente az oltár közepét és négy sarkát: „Az oltárt és az épületet (…) szentelje meg erejével az Úr, hogy látható jelként hirdesse Krisztus és az Egyház titkát.”

Az oltár megkenése után a premontrei elöljárók és Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát egymás után megkenték a templom falait és pilléreit a felszentelési keresztek helyén, a szentély falaira pedig Fazakas Márton csornai és Balogh Piusz gödöllői apát kent krizmát.

Ezután az érsek megtömjénezte az oltárt, Márton apát pedig a templomot és a népet. Az oltár megterítése közben a diakónus átvette az érsektől a gyertyát, mellyel meggyújtotta az oltár gyertyáit, majd a felszentelési keresztek alá is elhelyeztek egyet-egyet, és kivilágították a templombelsőt a világ Világossága tiszteletére: „Sionból ragyog fel az ő ékes szépsége, az Isten nyilván eljő!”

A felajánláskor a község elöljárói adták át a kenyeret és a bort az érseknek. A szentáldozás után az érsek elhelyezte az Oltáriszentséget a tabernákulumban, majd meggyújtották az örökmécsest az újra felszentelt templomban.

Udvardy György ezután elmondta,

a templom Isten hajléka az emberek között, akik lélekben és igazságban imádják az Atyát. A templom az, ahol Isten jelen van az emberért, ahol magasba száll az imádság tömjénfüstje, ahol elhangzik az örök élet igéje. A templom az, melyet betölt az üdvösség jó illata. Ez a hivatása a templomnak.”

Majd kérte, hogy a megújult templom szentelésének ünnepe „hívja elő a templom falaiból sok évszázad imádságát, imádságos embereinek hitét; erősítsen bennünket, és irányítsa figyelmünket a jövő felé, amelyet hittel, dicsőséggel, üdvösséggel akarunk élni”. Márton apátnak és a gondjaira bízott közösségnek kívánta, hogy jelenlétük, szolgálatuk, imádságuk tudja betölteni Isten szent hajlékát imádságos lélekkel és az üdvösség jó illatával.

A szentmisén a Strahovi Premontrei Apátság szerzeteseinek kórusa középkori dallamokat énekelt, Horváth Márk kántor pedig megszólaltatta a felújított orgonát.

A záróáldás és a Salve Regina eléneklése után a kormány képviseletében, mely a felújítást anyagilag lehetővé tette, Varga Judit miniszterasszony mondott ünnepi beszédet; majd Nagy Bálint országgyűlési képviselő, Fazakas Márton apát és Nagy Ferenc László türjei polgármester szólalt fel.

Varga Judit kiemelte, a türjei templom felújítása „az állam és az Egyház példás kézszorításának eredménye, amelyben a premontrei rendnek kiemelkedő szerepe volt”. Nem véletlenül kezdte meg Szent István templomok építésével a Magyar Királyság megerősítését, mert azok a közösségek erős bástyái voltak. Magyarságunk szimbólumaivá váltak az évszázadok alatt, a türjei templom kiváltképp. „Ez a templom éppen arra emlékeztet minket, amit Magyarország Európában képvisel. Kifejezi keresztény értékeinket, a stabilitást, a békét; és megmutatja az egységet, amire szükségünk van ahhoz, hogy ezeket meg is tudjuk őrizni. Még nem tudhatjuk, milyen kihívásokat tartogat a jövő. Ez a mai nap emlékeztessen minket arra, hogy a magyarság képes arra, hogy időről időre, ahogy ez a templom is, megerősödve és megújulva védelmezze mindazt, amit Szent István örökségül hagyott.”

Márton apát elmondta, 2009-ben az egyik történelmi portál azt jegyezte meg a türjei templommal kapcsolatosan, hogy Szent László már igazán a talpára állhatna, és tehetne csodát (utalva a templom déli falán látható Szent László freskóciklusra és a templom rossz állapotára).

Egy kis késéssel ugyan, de Szent László ezt a csodát megtette – fogalmazott az apát. – Lehet sok nagyszerű dolgot építeni, de valami olyat megmenteni, amit 800 évvel ez előtt építettek, fenséges dolog!

Márton apát felidézte szülőföldje temetőjének feliratát: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, ember, hűtlen ne légy soha!” Gyermekkorában még nem értette, miért a temető falára írták mindezt. „Amikor szinte darabjaira szedték szét a templomot, és feltárták Dénes bán sírját, a kuruc brigadérosét, az apátét, a török katonáét, a rendtársamét és sok-sok száz másik emberét, akkor jöttem rá a felirat mondanivalójára. Igenis rajtuk keresztül nekünk szól őseink szent hite.”

Beszédében kiemelten köszöntötte az apát a Csehországból, Morvaországból érkezett rendtársait, hiszen a török kor után onnan jöttek Türjére a premontrei testvérek, akik újraindították a szerzetesi életet.

A pápai és a magyar himnusz eléneklése után a résztvevőket és a türjeieket gazdagon megvendégelték meleg vacsorával, a templombelsőnek pedig sokan a csodájára jártak.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír