Ahol mindenki a legjobb mesehős lehet – Megnyitotta a Katolikus Karitász nyári gyermektáborait

Idén is négyezer rászoruló gyermeket táboroztat a Katolikus Karitász országos és tizenhat egyházmegyei táborában, feledhetetlen nyári kikapcsolódást nyújtva nekik. Balatonakaliban a strandoláson és Balaton-parti programokon kívül, mint általában a karitásztáborokban, fejlesztő- és sportfoglalkozásokat is tartanak a gyerekeknek.

Ezen a héten a Veszprémi Főegyházmegye területéről, Lesenceistvándról és Zalavégről érkeztek táborozók. A legkisebb nyolc, a legnagyobb tizenhárom éves. Szalontai István pókaszepetki plébános, karitászmunkatársak és más segítők vezetik a hétfőtől péntekig tartó turnust, sok programot, foglalkozást, odafigyelést nyújtva a fiataloknak. Vannak, akik még soha nem voltak táborozni, odáig vannak a közös játékoktól, és hogy a Balatonban milyen jó pancsolni.

Idén a fiatalokat Balatonakalin egy újonnan kialakított étkező és közösségi tér is fogadta, melyet a Kritász előző országos igazgatója, Écsy Gábor kezdeményezésére hoztak létre. Szabó Márton tervei nyomán a Simi-Ép Kft. kivitelezésében valósult meg a felújítás, a fejlesztésben részt vett Simon Zoltán ügyvezető kivitelező, Nagy Norbert kivitelező, Forgács József műszaki koordinátor. 

Reggel a gyerekek izgatottan készülődtek kis műsorral az ünnepre, labdás és ügyességi csapatjátékokat játszottak Kovács Tiborral és Böröcz Petrával, akik a Felzárkózó települések program mozgó játszótér kisbuszával érkeztek, és még egy hatalmas ugrálóvárat is hoztak magukkal.

A Vár a nyár! programmegnyitó eseményére közben megérkezett Fekete Szabolcs Benedek, a Katolikus Karitász püspök elnöke, szombathelyi segédpüspök; Zagyva Richárd, a szervezet országos igazgatója, Écsy Gábor volt országos igazgató; Klaus Höhn, a szervezet németországi jószolgálati nagykövete; Téglásy Pál, a Karitatív Tanács titkára a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárságáról; Lőrincz Pál, a Katolikus Karitász lelki igazgatója; Ghiczy László és Szijártó László, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója, valamint lelki igazgatója.

„Minden történethez, meséhez kell egy mesélő és szereplők – kezdte az ünnepség moderálását József Imre, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese. – Egy történetet szeretnék elmesélni nektek, amiben mi vagyunk a főhősök. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy karitásztáborhely Balatonakaliban, ahol a nyár nemcsak az iskolai szünetet jelentette, hanem együtt töltött napokat, új barátságokat, puha párnákat, futkározást, mosolyt és egy biztonságos helyet azoknak is, akiknek talán kevesebb jut belőle a világon. Ma, ezen a különleges napon felnőttek és gyerekek együtt megnyitunk egy új kalandot, amely nem más, mint a Vár a nyár! programsorozat.”

Fekete Szabolcs Benedek püspök beszédében továbbfűzte a mesét. „Most már abban a korban vagytok, amikor kezditek szégyellni, hogy szerettek mesét nézni, de ez nem szégyen; mi, felnőttek is tanulunk egy-egy meséből” – fogalmazott. Mint mondta, a mesékben vannak jó és gonosz szereplők: vasorrú bába, ordas farkas, hétfejű sárkány. Hókuszpók – vágta rá egy kisgyerek, majd sorolták tovább: Szörnyella, Hans herceg…

„Mi ezt a mesét itt, a karitásztáborban úgy szeretnénk megálmodni, hogy ne legyenek benne gonosz szereplők. Mindannyian tudunk kedvesek, aranyosak szófogadók lenni, de van másik oldalunk is, és most nincs itt apa, anya, nagyi...

Úgy segítsetek ezt a történetet folytatni, hogy adjátok magatokból a legszebbet, a legjobbat, a legkedvesebbet”

– bátorította a gyerekeket, majd arra kérte őket, segítsenek egymáson, vigasztalják egymást, amikor rájuk tör a honvágy.

Zagyva Richárd elmondta, „ezek a táborok azért jöttek létre sok-sok évtizeddel ezelőtt, hogy minél több gyerek el tudjon jutni nyaralni akár ide, a Balaton-partra vagy az ország másik felére, vagy a plébániák és a karitászintézmények különböző táboraiba. Már több ezer gyermek nyaralhatott ezekben, idén négyezren táborozhatnak. Nem volt mindig könnyű megteremteni a lehetőségeket, ugyanakkor nagyon sokan dolgoztak rajta” – mondta, majd megköszönte a plébánosok, karitászsegítők, táborszervezők és táborvezetők munkáját, külön kitérve Écsy Gáborra, aki sok évig tett ennek a tábornak is a megújításáért, idén a konyhát és az étkezőt tette szebbé és jobbá.

Beszéde végén elmondta a gyerekeknek:

A mosolyotok és a kíváncsiságotok, az összefogásotok adja meg nekünk a munkánk értelmét.

Amikor látjuk, hogy itt játszotok az ugrálóvárban, az udvaron, mentek vidáman a strandra, érezzük, hogy minden évben szebbé kell tennünk a tábort. Vigyetek haza sok nevetést, új barátokat, és igyekezzetek szeretettel figyelni egymásra – olyan karitászosan. Kalandra fel!”

A gyerekek izgatottan kérdezgették, mi van a dobozokban, mi a meglepetés, amit az asztalokra kihelyeztek a Karitász munkatársai. „A hősök is kapnak egy tarisznyát útravalóval, iránytűvel” – fogalmazott József Imre, majd Téglásy Pál és Zagyva Richárd átadták a gyerekeknek a „tarisznyákat”, azaz a hátizsákokat, melyekben volt sapka, társasjáték, buborékfújó.

Úgymond útrakelve, az Óperencián túli üvegpalotákat meglátogatva átvonultak a gyerekek az ebédlő bejáratához, ahol Forgács József műszaki koordinátor mesélt nekik arról, hogyan épült fel az ebédlő fából, téglából, reményből és elkötelezettségből. Mint mondta, Écsy Gábor kezdeményezte az átalakítást, hogy az ebédlőben egyszerre két rendezvényt is tudjanak tartani, de a főzőkonyhára sem volt már szükség, hiszen a meleg ételt Zánkáról hozzák, nem itt készítik el. Kialakult hát két nagy terem, harmónikaajtóval elválasztva. A nyolcvan négyzetméteres helyiség továbbképzéseknek, megbeszéléseknek is helyet tud adni a közös játékokon kívül, a hatvan négyzetméteres területen lehet étkezni. Az átalakítás során megújult a tető is, a megvilágítás és a padlóburkolat.

Ezután Klaus Höhn adta át a Szent Erzsébet Egyesület nagylelkű ajándékát, mellyel a Karitász nyári táborait támogatják: kétmillió forintot. „Már negyedik alkalommal vagyok itt a Katolikus Karitász Vár a nyár! programjának megnyitóján. Szívemhez nőtt ez a hely. Magammal hoztam az egyesületünk adományát, mert szeretnénk minél több gyereknek örömöt szerezni.”

A gyerekek kitörő tapssal köszönték meg a németországi jószolgálati nagykövet adományát, aki még egy váratlan ajándékkal is előállt, melyet Zagyva Richárdnak, a szervezet országos igazgatójának adott rá.

Amikor itt voltam karácsonykor a Karitász karácsonyi ünnepségén, az igazgatónk, Ricsi egy mesélőt alakított, egy pici bot volt a kezében. Most egy nagy nyájat kell felügyelnie. Ezt a nagy botot saját magam készítettem neki, középkori ihletésű.”

Zagyva Richárd megilletődötten csomagolta ki a hatalmas, gyönyörűen antikolt, faragott pásztorbotot, melynek a vége háromágú, másik végébe pedig bele van vésve a neve.

Fekete Szabolcs Benedek püspök megáldotta az új ebédlőt és közösségi teret, miután a gyerekekkel együtt elimádkozta a Miatyánkot. „Különös hálával fordulunk most feléd, hogy megajándékoztad ezeket a gyerekeket a felújított közösségi teremmel, étkezővel, ahol rendszeresen összegyűlhetnek a te tanításod mélyebb megismerésére, közösségük erősítésére, a baráti kapcsolatok elmélyítésére.

Legyen itt mindig testi-lelki egészség, az isteni törvények tisztelete, az erények diadala, jóság, szelídség, türelem, alázat és hálaadás.”

A szalagot Zagyva Richárd vágta át, miután a gyerekek többször háromig számoltak, hogy sikerüljön neki.

Ezután két fiú, Gergő és Lukács húzták fel a Karitász zászlóját, miközben a fiatalok a maguk által írt szöveggel énekeltek a balatonakali karitásztáborról.

„Nem áll messze tőlem a karitász-gyerektábor. A Szombathelyi Egyházmegyében régi hagyományokra visszatekintő szokás, hogy hat–nyolc héten keresztül gyerekeket táboroztatunk az egyházmegyei karitászmunkatársakkal, önkéntesekkel, ahova én is ki szoktam menni szentmisét bemutatni, játszani.

Gyerekek között mindenki egy kicsit megfiatalodik”

– válaszolt kérdésünkre Fekete Szabolcs Benedek püspök. – Nagyon örülök, hogy a megnyitó ünnepségbe a gyerekek is bekapcsolódhattak énekkel, imádsággal. Ők még őszinték, láttam az arcukon, hogy örülnek és boldogok. Egy papi, püspöki szívet meg tud dobogtatni, hogy jól érzik itt magukat, felszabadultak és hálásak. Nem látunk bele pontosan a családok mindennapjaiba, de sejtjük, hogy sok helyen az étkezés gondot jelent. Itt reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, önfeledt játékok várják a gyerekeket, ami hatalmas segítség a rászoruló családoknak. A négyezer gyerek több mint háromezer családot jelent, hiszen lehet, hogy egy családból testvérek is jönnek.

Szeretnénk, ha még többen részt vehetnének ezekben a táborokban, keressük azokat a vállalkozókat, akik tudnak ebben segíteni.

Állatbarát vagyok, de látom, hogy az állatokat támogató alapítványok az 1 százalékos kampánnyal sokkal több pénzt kapnak, mint azok, akik gyermekekre gyűjtenek. A mi karitászalapítványunk is segíti az iskolakezdést ezekből az adományokból, de jó lenne bővíteni azoknak a helyszíneknek a sorát, ahol gyerekeket tudunk táboroztatni, lehetőleg vízközelben. Örülnék, ha az ország más szép helyszínein is szerezhetnénk táborokat.

Écsy Gábor az étkező felújításával kapcsolatosan elmondta, mióta a tábort átvették, minden évben sor került valamilyen felújításra. Előző évben a házak tetőszerkezete és a nyílászárók újultak meg, most pedig az étkezési és közösségi rész, ennek a teteje és belső elrendezése. „Szerettük volna az itteni programokat jobban elkülöníteni, most van egy különálló közösségi terem és egy tálaló-étkezde, ahol a tevékenységek nem zavarják  egymást. Ugyanakkor összenyitható a két terem, így nagyobb létszámú közösség is elfér benne. Kora tavasszal kezdtük a felújítást, a munkálatok el is készültek a táborkezdésre.”

Zagyva Richárd országos igazgatóként először éli át a Vár a nyár! eseményeit. „Részben új a feladat, másrészt nem, hiszen tíz éve Gábor atya mellett voltam igazgatóhelyettesként, a gyermektáborozási programokat is együtt szerveztük.

Mindketten úgy gondoltuk, hogy a karitászmunka nagyon fontos része a hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatása, közös szívügyünk volt, hogy a Karitásznak legyen egy központi gyermektábora. Négy éve sikerült megvásárolni ezt a táborhelyet. Jó látni, ahogyan az álmokból valóság lett.

A Katolikus Karitász országos igazgatója elmondta azt is, hogy az egyházmegyei táborokban több mint háromezer gyerek vesz részt. „Ez a tábor tíz turnusban közel ötszáz gyereket fogad. Ide főleg Magyarországról érkeznek gyerekek, de fontos a határokon túli magyar közösségek, főként a kárpátaljaiak fogadása nehezebb élethelyzetük és a háború miatt. Az egyházmegyei karitászközpontok szervezésében és közvetlenül az országos karitászközpont felzárkóztató programján keresztül is érkeznek ide fiatalok az Ormánságból, Heves és Borsod vármegyéből.”

A nyári táborok anyagi forrásait összefogással teremti meg a Karitász.

A Vár a nyár! program egyrészt jelenti a táboroztatást, de azt a kampányidőszakot is, melyben júniustól július közepéig igyekszünk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy hozzá tudnak járulni a táboroztatáshoz. Az adományozók segítségével biztosítunk lehetőséget olyan gyerekeknek is, akik máskülönben nem jutnának el ilyen jellegű értékteremtő, fejlesztő táborokba

– fogalmazott Zagyva Richárd. – Az adományokon túl pályázati forrásokra, különböző adományozó vállalatok nagylelkű felajánlásaira tudunk építeni, valamint külföldi kapcsolatokra. Klaus Höhn húsz éve támogatja a Katolikus Karitászt Németországból. Jószolgálati nagykövetünkké fogadtuk, rendszeresen segíti a munkánkat szállítmányokkal, adományokkal. Most a tábor javára adománygyűjtést indított, és elhozta nekünk a kétmillió forintnyi összeget, sőt még egy saját maga által faragott botot is ajándékozott nekem, ami nagyon sokat jelent. A köztünk lévő kapcsolat nem csupán egy távoli, adományozói kapcsolat. Ő szívből, és lehet mondani, barátsággal támogat minket, aminek sok jelét adta korábban is.”

Két táborozó, Lőrincz János és Molnár Viola szívesen válaszolt a kérdéseimre, megosztották velem életük körülményeit, magasságokat és mélységeket. Beszámoltak arról is, hogy első nap a csoportok védőszenteket választottak maguknak, második nap sokat fürödtek a Balatonban, ma pedig délután busszal elmennek a sümegi várba, ahol lovagi játékokon is részt vesznek.

Jancsi először van a Balatonon, sőt táborban egyáltalán, neki a legeslegjobban az esti ima tetszik. Beszélgetésünk végén még fontosnak tartják elmondani: „Mindenkinek ajánlom, hogy jöjjön el a táborba. Rengeteg programot csinálnak nekünk, amik nagyon tetszenek, és nagyon kedvesek velünk. Igaz, ha este hangoskodunk, kicsit szigorúbbak.”

Fotó: Vermes Tibor/Katolikus Karitász

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír