Ahol részesülünk az angyalok örömében – Márfi Gyula tartott előadást Körmenden

Márfi Gyula úgy emlékszik, hogy gyerekkorában Urunk mennybemenetelekor, azaz áldozócsütörtökön sohasem beszéltek a menyországról. A Bibliában ugyanakkor vannak részek, amelyek a mennyországról szólnak – mondta.

Ha az ember elindul valahová, először azt kell tudnia, hogy hová akar megérkezni – aszerint választja meg az útirányt. Vannak emberek, akik kételkednek a mennyországban – figyelmeztetett a nyugalmazott veszprémi érsek. Ennek kapcsán két slágerből idézett, amelyek – mint fogalmazott – a semmit helyezték kilátásba halál után.

A Bibliában vannak szimbólumok, amelyekkel a mennyország megközelíthető – folytatta gondolatmenetét. – Az Úr Jézus azt mondta: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna megmondtam volna nektek, azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek?” A lakodalomhoz is hasonlítja. A királyi menyegző, továbbá az okos és balga szüzekről szóló példabeszédek is a lakodalmas házat hozzák közel, ahol béke és szeretet uralkodik.

„Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára.” Ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást, örök otthont, amelyet nem emberi kéz épített – egy égig érő palota, ahol emberek milliárdjai férnek el; boldog együttlét az Úr Jézussal, akinek arcán szemléljük majd Isten fényes dicsőségét.

Részesülünk az angyalok örömében, akik a mennyben szüntelenül látják a mennyei Atya arcát; részesülünk a három Tábor-hegyi tanítvány örömében, és Péter szavaival együtt mondjuk: „Uram, jó nekünk itt lennünk.”

Hozzátartozóinkkal, barátainkkal, szeretteinkkel, ismerőseinkkel is, akiknek Jézus biztonságot nyújtott, társaságában együtt lenni kimondhatatlan öröm lesz – fejtette ki Márfi Gyula.

Hozzátette: vannak, akik még az itteni életükben nagyon közel kerülhetnek a mennyei honhoz. Az Atyai házba azok jutnak el, akik igyekeztek magukra ölteni az Úr Jézus Krisztust az imádság, szentáldozás, felebaráti szeretet gyakorlásában; hűségesek maradtak hitvesükhöz, gondosan nevelték gyermekeiket; akiknél a kizárólagos szerelem és mindenfelé irányuló egyetemes szeretet harmóniában van. Halálközeli élménybeszámolók szerint nem lehet elmondani, illetve leírni, hogy milyen csodálatos a mennyország, ahol együttérző irgalom és szeretet veszi körül a lelket – mondta a nyugalmazott veszprémi főpásztor. Majd a fény városáról mint a mennyország szimbólumáról beszélt.

„Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: »Íme, az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az Ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság, mert az első idők elmúltak.«” (Jel 21,2–50) Ez a város Isten dicsőségét sugározta – hangsúlyozta Márfi Gyula. – Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. „De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.” (Jel 21,22–23)

A földi élet zarándokútját járva igyekszünk, hogy végső célunkat elérve eljuthassunk a mennyországba. Kik juthatnak be a fények városába? Akik már itt a földön is igyekeznek megszépíteni mások életét, és saját lelküket is a bűnbánat és a jócselekedetek által élték, akik fényt vittek, mások lelki sötétjébe; maguk és mások boldogságának kovácsai voltak.

Az első ember, Ádám elvesztette a Paradicsomot, de a második Ádám, az Úr Jézus a jobb latornak azt mondta: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Azaz visszaszerezte a Paradicsomot. A világmindenséget összetartó erők mind megrendülnek, de nem, hogy megsemmisüljenek, hanem azért, hogy átalakuljak egy új éggé és egy új földdé, egy csodálatos édenkertté. Kik jutnak a Paradicsomba? Akik élnek a természet javaival, de nem élnek vele vissza; akik Istent keresik a virágokban, madarak énekében és a felebarátaik tekintetében is, akik igazságosak és irgalmasak, akiknek minden gondolatuk a béke volt, és nem a pusztítás.

Majd a II. Vatikáni Zsinat Öröm és remény című konstitúciójából idézett az előadó: „A bűn miatt eltorzult a világ, de a szeretet és művei megmaradnak, s a mulandóság szolgai állapotából mindenestől felszabadul ez a világ, amelyet Isten az emberért teremtett.” A nyugalom völgye, az örök nyugodalom, az örök világosság, az atyai ház, a fény városa és a visszanyert Paradicsom mind olyan szimbólumok, amelyek valamit kifejeznek a menyei boldogságról – fogalmazott a nyugalmazott veszprémi érsek.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó (archív): Merényi Zita

Magyar Kurír