Ajándékok cseréje, avagy a magyarországi vallásturizmus nemzetközi lehetőségei

Nemrég a Miniszterelnökség és a Tihanyi Bencés Apátság közös szervezésében kétnapos konferencián vizsgálták „a vallási turizmusban rejlő lehetőségek Magyarországon” témakörét, és szóba kerültek a lehetséges nemzetközi vonatkozások is. Jelenleg ugyanis a fő turistaküldő országokból meglehetősen alacsony a Magyarországra kifejezetten vallásturisztikai céllal érkezők aránya.

Hazánk vallási értékkincsét megismertetni az országon kívül nem csupán szakmai feladat, de lelki értelemben is felfogható küldetés: a vallásturizmus valamiképpen hozzájárul a helyi egyházak közötti „ajándékok cseréjéhez”, amire Szent II. János Pál 2003-as Ecclesia in Europa szinódusi buzdítása is felszólítja kontinensünk egyházait.

Kissé leegyszerűsítve elmondható, hogy kétféle látványosság, illetve élmény keltheti fel a külföldi zarándokok, avagy vallási turisták érdeklődését. Az, ami nálunk egyedi, mert sajátos örökségünkből született, illetve az, ami mások lelkisége számára is érték, amihez saját tapasztalataik révén tudnak közvetlenül kapcsolódni.

Az egyedi kínálat sorában elsődleges az egyházi épített örökség, melynek jól ismert „zászlóshajói” mellett sok más kisebb-nagyobb sajátosan magyar „értékkincs” is felfedezésre vár.

A vértanúk mindig is a zarándoklatok legfőbb ihletői voltak. Értékes sajátosságunk ezért a 20. századi ateista diktatúrák vértanúinak emlékezete, kezdve Mindszenty bíborossal, akinek személye más vértanúinkra is ráirányíthatja a figyelmet, felekezeti határokon átívelően.

A magyarországi vallásturisztika egyik „brandje” az ökumenikus együttélés: nem csupán az épített örökségről, hanem a bennük zajló életről van szó. A legjobb „reklámot” Ferenc pápa csinálta a magyaroknak, amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után kijelentette: „Megragadott, mennyire mély nálatok az ökumenizmus iránti érzék.”

Másfelől fontosak azok a pontok, amelyek a külföldiek számára azért érdekesek, mert már valamiképpen ismerik őket, valamiképpen az ő lelkiségükhöz tartoznak. Például a zarándokutak vagy a szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak helyszínei. Nagy vallásturisztikai potenciál van a világszerte ismert szentekben és történelmi személyiségekben: a Mária-kegyhelyekben, „Magyarországi” Szent Erzsébetben, Szent Mártonban. Még az ortodoxia számára is fontos lehet Zalavár, Szent Cirill és Metód jelenléte miatt, vagy az a számos helyszín, amely a világszerte tisztelt Boldog IV. Károly király utolsó magyarországi napjaihoz kötődik.

Elengedhetetlen a felkészülés, aminek alapja a releváns információk elérhetővé tétele. Nem elég a magyar ismertető szöveget valahogy lefordítani idegen nyelvre: külföldi szemmel kell önmagunkra nézni, s a rólunk szinte semmit nem ismerő külföldi zarándok érdeklődését kell felkelteni. Például kiadványok, intézményi honlapok, érdekes vizuális anyagok révén, s történetek, események célzott, lényegretörő bemutatásával, többek közt a közösségi média segítségével. A hely sajátosságára utaló emlék- és kegytárgyak a zarándokok azon lelki igényét is szolgálják, hogy magukkal vihessék a lelki élményt.

Fontos a nemzetközi kapcsolatépítés szakmai ernyőszervezetekkel, nemzetközi kiállításokon és megmozdulásokon. A turizmuspasztorációnak, a kegyhelyeknek és zarándoklatoknak a Vatikánban is van felelőse: az Evangelizációs Dikasztérium.

A „zászlóshajó” desztinációk már előbbre tartanak, de az összefogás egyházmegyei, netán országos szinten sokat segíthet a „kisebbeknek” is, hogy ne külön-külön kelljen megoldást keresniük a „nemzetköziesítés” kihívásaira.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emléke jó alapot nyújt vallásturizmusunk külföldi népszerűsítéséhez, de az is felkeltheti az érdeklődést irántunk, miért van az, hogy Ferenc pápa újra és újra üzeni: szeretne ismét ellátogatni Magyarországra.

Szerző: Érszegi Márk Aurél

Fotó: Lambert Attila  (Mindszenty József bíboros sírja az esztergomi bazilika altemplomában)

Magyar Kurír