Ajándékozzátok magatokat Jézusnak! – Bodajkra zarándokoltak a Székesfehérvári Egyházmegye papjai

„Nyissuk meg szívünket Jézus felé, egymás felé és Szűz Mária felé, hogy papi szolgálatunkat mindig élő hittel, szeretettel tudjuk végezni” – hangzott el Ugrits Tamás pasztorális helynök, püspöki irodaigazgató köszöntőjében, aki a lelkinap kezdetén közös imaórára hívta paptestvéreit.

Majd Spányi Antal azokról az ajándékokról beszélt, amelyeket Isten ad a papi hivatásra szóló meghívással, azokról az örömökről, amelyeket az Úr nap mint nap felkínál a lelkipásztori szolgálatban, illetve annak öröméről és fontosságáról, amikor a hívek és a papok kölcsönösen ajándékozzák meg egymást a hit és a szeretet cselekedeteivel.

A pap Jézus Szívének egy ajándéka: ajándék az Egyház és a világ számára.

Isten Fiának szeretettel teljes szívéből fakad minden jó az Egyházban, és különösképpen ebből fakad azoknak az embereknek a hivatása, akiket az Úr Jézus meghódított, és akik mindenüket hátrahagyják, hogy teljes egészében a keresztény nép szolgálatának szenteljék magukat a jó pásztor példája nyomán” – fogalmazott a főpásztor.

Ajándékozzátok magatokat Jézusnak, hogy belépjetek nagy szíve végtelenségébe, amelyben benne van szent édesanyja és minden szent szíve is. Olvadjatok bele a szeretet, az irgalmasság, az alázat, a tisztaság, a türelem, a felajánlás és a szentség örvényébe”

– idézte Benedek pápa szavait a püspök, majd felidézte Ohmüllner Márton székesfehérvári szeminárium spirituálisa, vértesboglári plébános, a fehérvári egyházmegyés papság egykori nagy tanítójának a papi szolgálatról szóló hitvallását: „A boldog papi élet alapja a becsületes iparkodás az állandó kegyelmi állapotra, a keresztek alázatos elfogadása és megszentelése, és az osztatlan beállítottság, hogy az Urat akarom, és csak az Úrnak szent akaratát akarom jó- és balsorsban egyaránt. Csak annak a papnak tanúságát fogadják el, akinél a tanítás és az élet szent összhangban áll.”

Spányi Antal megköszönte a papság helytállását az elmúlt időszak nehéz helyzeteiben. Kiemelten fontosnak nevezte, hogy a papság együtt nézzen szembe a papi hivatás nehézségeivel és szépségeivel, erősítve egymást a szolgálat megújításában. „Egy nehéz időszakon vagyunk túl, az elzártság nem tett senkinek sem jót, megviselte a családokat, az oktatási intézményeket, a munkavállalókat, de a papságot is. Sok minden fellazult, bizonytalanná vált, ezért eljött az ideje a megújulásnak” – hangsúlyozta.

A püspök beszéde után Ugrits Tamás megköszönte a plébánosok szervező munkáját, közreműködését abban, hogy a hívek közül sokan eljuthatnak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti programjaira.

Fontos, hogy minél többen részesülhessenek ebben a kegyelemben, hiszen

sokfajta út létezik, sokfajta módon szólítja meg Isten az embert, és valóban életre szóló élmény lehet a találkozó a résztvevőknek”

– hangsúlyozta.

Az egyházmegye papságát érintő rendelkezések ismertetése után Dózsa István egyházmegyei vagyonkezelő a gazdasági ügyekről tájékoztatta a jelen levő papságot.

„Bodajkra jönni, itt lenni, megbékélés és öröm!” – emelte ki a közösen mondott szentmisében Spányi Antal püspök, aki visszaemlékezett arra, hogy 17 éve zarándokolt először a kegyhelyre az egyházmegye papsága. Akkor minden pap egy fehér virágot hozott a Szűzanyának, letette az oltárra, majd a főpásztor az egész papságot felajánlotta Máriának. Az imát azóta is minden évben elimádkozza a szentmise végén. A főpásztor arról is megemlékezett, mennyi kegyelmi ajándékkal gazdagodott az egyház a 13 éve Bodajkon elindított Prohászka Imaszövetséggel, amelynek alapítását az oltáron írták alá, és amely papi és szerzetesi hivatásokat imádkozott ki az egész országban.

A püspök személyes hangon beszélt az őt hivatásában megerősítő és megtartó lelkipásztori életpéldákról, azokról a paptársakról, akik minden szenvedés és nehézségek között is boldog papok tudtak maradni.

A pap örvendező ember, mert az Úr hívta, a nevén szólította, az Ő eszközeként élheti az életét. … Az öröm mértéke a buzgóság mértéke, minél többet tesz valaki, annál több lesz életének a gyümölcse, a lelkének gyümölcse is.

A magát kímélő nem találja meg ezt az örömet. A szolgálat öröme, a testvéri közösség öröme az általunk alkotott presbitérium öröme.”

A főpásztor arról is beszélt, fontos hangsúlyozni, hogy a pap az Egyháznak és tanításának, valamint a szentségek kiszolgáltatásának szolgája. „Eszköz ebben a szolgálatban, ebben az életformálásban a buzgó pasztoráció, amelyben mindenkinek mindene akarok lenni. Amelyben célom és feladatom, hogy minden találkozásban Krisztushoz segítsem közel az embereket. Ne mentsük fel magunkat. Az egyszerű dolgok, a buzgóság ima, adoráció, egyházias lelkület örömet adnak a léleknek és sikert az embernek. Ezek az öröm forrásai, mert lelki örömünk nem a körülmények függvénye, hanem az odaadottság mércéje.”

A megyéspüspök megköszönte papjai munkáját: a buzgóságot, a készséget, az örömhír szolgálatát, az engesztelést, a világért való könyörgést, Jézus fényének hordozását, és Krisztus szavának közvetítését. „Itt Bodajkon a Szűzanyát is kérve, égi Anyánk oltalmában bízva kérjük az Urat, aki bennünket nevünkön szólított, aki minket meghívott és csodálatosan megtartott ezen az úton, újítson meg bennünket igazságban és szentségben.”

A szentmise végén, a felajánló ima után Spányi Antal püspök bejelentette, hogy az egyházmegye papságának méltó nyughelyet szeretne biztosítani, ezért a kegytemplom alatti urnatemetőben elkülöníttetett egy részt az elhunyt papoknak.

A szentmise után Mórocz Tamás plébános megmutatta paptársainak a zarándokhely minden felújított egységét, részletét, és egy beszámolóban megosztotta társaival a kegyhely papi szolgálatával járó örömöket is.

Az ebéd során köszöntötték a papi közösségnek azokat a tagjait, akik az elmúlt időben ünnepelték születésnapjukat vagy névnapjukat. A püspök vezette közös szentségimádással, majd szentségi áldással ért véget a találkozás.

Forrás és fotó: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír