Ajánljuk fel életünket Márián keresztül a Jóistennek – Magyarok Nagyasszonya ünnepe Máriaradnán

A szentmisét Böjte Csaba ferences szerzetes mutatta be; koncelebrált Johann Dirschl általános helynök, Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök és mintegy harminc lelkipásztor.

Az anyaországi Mária Út Közhasznú Egyesület szervezésében idén Szegedről gyalogos zarándokcsoport indult október 2-án, hogy a Szeged–Makó–Nagylak–Pécska–Arad–Gáj–Angyalkút–Lipa–Máriaradna útvonalon érkezzenek meg a kegyhelyre. A csoportot lovaskocsi is elkísérte a 150 kilométeres úton. Mások autóbusszal, mikrobusszal vagy személygépkocsival érkeztek; voltak, akik több száz kilométer távolságról.

A szentmisén részt vettek a temesvári, valamint a szatmári egyházmegye különböző településéről érkezett hívek. Jöttek zarándokok a Veszprémi Főegyházmegyéből; és ott voltak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói, illetve a Romániai Máltai Szeretetszolgálat temesvári csoportjának tagjai is.

Böjte Csaba OFM bevezetőjében felhívta a figyelmet: Ferenc pápa drámai hangon szól hozzánk, azt mondja, el fogjuk pusztítani a világot. Álljunk meg, amíg nem késő! A mai szentmisén leginkább a békéért szeretnénk imádkozni.

Mi a Magyarok Nagyasszonya, a Béke Királynője mellett döntöttünk. Azért gyűltünk össze, mert hiszünk az áldott békében. Hiszünk abban, hogy képesek vagyunk jó testvérekként szeretetben élni itt, ezen a földön.

Az ünnepi liturgián Baum Péter állandó diakónus olvasta fel az evangéliumot (Lk 1,26–28).

„Olyan emberekről szeretnék beszélni, akik fegyverrel a kezükben elindultak, de rájöttek arra, hogy a legnagyobb győzelmet Krisztussal, Istennel, a Boldogságos Szűzanyával érhetik el” – kezdte homíliáját Böjte Csaba.

Szólt Szent István királyról, aki a Szűzanya oltalmába ajánlotta országát és népét; Szent Mártonról, a Kárpát-medencében született római katonatisztről, aki Krisztus hírnöke lett; Szent László királyról, aki kiteljesítette a Szent István-i gondolatot, hogy a magyar nép a Szűzanya népe legyen; Assisi Szent Ferenc rendalapítóról, aki fegyverrel a kezében indult, hogy felszabadítsa a Szentföldet, de útközben Isten szavára visszafordult, és kápolnát építtetett a Szűzanya tiszteletére; Loyolai Szent Ignácról, aki csatákban is részt vett, majd visszavonulva egy Mária-kegyhelyre egész éjjel imádkozott, reggel pedig lekapcsolta övéről a kardot, és önmagát a Boldogságos Szűzanyának ajándékozta…

Gondolhatunk akár Márton Áron püspökre is – folytatta a szónok –, akit három nappal az érettségi után elvittek az olasz frontra, ahol közkatonaként harcolt, több mint négyszer megsebesült, és hadnagyként szerelt le. Mi lehetett ennek az embernek a lelkében? Elmegy Csíksomlyóra, letérdel Mária lábához, és önmagát a Szűzanyának, és Márián keresztül Istennek ajánlja. Tudjuk, hogy mekkora erő, ajándék volt az ő élete, amelyet a Boldogságos Szűzanya kezébe helyezett.

„Nagyon fontos lenne, hogy

ne csak szeressük a Szűzanyát, hanem adjuk át ajándékba magunkat neki

– buzdított a ferences szerzetes. – Én hiszem, hogy a Szűzanya kérését Szent Fia meghallgatja. Mondjuk el közösen: nézz le ránk, elfogyott a reményünk, a bizalmunk, az egymásba vetett hitünk.”

Ahogy annak idején a mi Urunk, Jézus Krisztus a te szavadra megszaporította a bort, ugyanúgy a mi hitünket, a mi reményünket, az egymáshoz való szeretetünket is szaporítsa, sokasítsa. Nélküle elveszünk.

A Boldogságos Szűzanya csodálatos példaképünk, aki nemcsak segít, hanem vezetni is akar. Milyen szép lenne, ha kis közösségekben összegyűlnénk egy-egy rózsafüzér-tizedre – tette hozzá Böjte Csaba OFM.

Az egyetemes könyörgésben a családokért és az ifjúságért is fohászkodtak, „hogy Mária országa újra a szentek földje legyen”.

Végül Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános köszönetet mondott Istennek a szép ünnepért, a szentmise főcelebránsának és a koncelebráló a papoknak, Reinholz András radnai plébánosnak és Cădărean Ion lippai plébánosnak, a radnai múzeum gondnokának a vendéglátásért, valamint a részt vevő zarándokoknak és Mária-tisztelő híveknek, akik ezen a napon áldozatot vállaltak, és tanúságot tettek hitükről.

Elmondta, hogy Pál József Csaba temesvári megyéspüspök nem lehetett jelen, mivel ezekben a napokban részt vesz a római püspöki szinóduson, de imáiba foglalta a zarándoklat minden résztvevőjét.

A zarándoklat keresztúti ájtatossággal ért véget a kegytemplom mögötti stációknál. A hívek csoportját Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök és több lelkipásztor vezette.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír