Akadálymentes liturgia

A mai szentmise olvasmányát és evangéliumi szakaszát összeköti a fogyatékossággal élők iránti figyelem.

Amikor eljön az Úr, „akkor megnyílik a vakok szeme, és a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong” (Iz 35,5–6). Éppen ez az, amit a gyógyítóként ismertté vált Jézus üzen Jánosnak. Olyan jel ez, ami igazolja, hogy benne maga Isten jött közel népéhez.

Közösségi alkalmainkon a mások iránti érzékenység a mércéje annak, hogy Krisztust szolgáljuk-e testvéreinkben. Siket szülők fiaként sokszor megtapasztaltam, milyen könnyű feladni, hogy a fogyatékossággal élők eltérő igényeihez alkalmazkodjunk. Sokan sajnos ma is beérik annyival, hogy egy siket emberrel nem tudnak szót érteni, ahelyett, hogy vennék a fáradságot, és lehetőséget teremtenének arra, hogy ő olvashasson a szájukról, vagy leírnák, amit közölni szeretnének vele. Nagy gazdagságtól fosztják meg így magukat, hiszen a fogyatékosságal élők kommunikatív és érzékeny emberek.

Nincs ez másképpen a liturgia esetében sem. Vannak gyülekezetek, ahol jelnyelvi tolmács segíti a siket testvérek bekapcsolódását a szertartásba. Sok helyen már akadálymentesítették a templomot. A jól működő közösség jele, ha az áldoztatók tudják, kik azok a látáskárosult vagy mozgáskorlátozott testvérek, akikhez oda kell menni, hogy ők is részesedhessenek Krisztus szentségi Testéből, hiszen ők is teljes jogú tagjai az ő egyházi Testének. A mai vasárnap meghívás arra, hogy közösségi alkalmainkat a fogyatékossággal élők helyzetébe belehelyezkedve újragondoljuk.

A liturgián spirituális akadályokba is ütközhetünk, amelyek bárki számára megnehezíthetik, hogy Krisztussal egyesüljön. Liturgikus levelében Ferenc pápa hosszasan ír azokról a visszaélésekről, amikor a liturgia fő szolgálattevői főszereplőként viselkednek, és önmagukat helyezik Krisztus helyébe. Aki szolgálatot teljesít, annak érdemes átgondolnia: vajon elég alázattal végzem-e a feladatomat? Tudok-e kicsivé lenni, belesimulni a liturgia menetébe? Hiszen nekem is Keresztelő Jánosként kell hirdetnem az igét, tudva, hogy Krisztusnak növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír