Akcióban a Patrona Hungariae diákjai – 72 óra kompromisszum nélkül

A Vakok Batthyány László Katolikus Gyermekotthonába érkezett a Patrona Hungariae Iskolaközpont 7.c osztálya Balogh Csaba osztályfőnök vezetésével. Az intézmény halmozottan sérült gyerekeket és fiatal felnőtteket tanít, fejleszt, gondoz. A hetedikesek a domboldalra épült komplexum kertjét jöttek rendezni, a terv ugyanis az, hogy tavaszra kialakítanak egy mezítlábas sétálót a lakóknak.

A munka mellett az akció látogatásról, ismerkedésről is szólt. Az érkezőket az intézmény igazgatója, Inotay György fogadta. Vezetésével a diákok megismerhették, hol és hogyan élnek az otthon lakói. Bejárták az óvodát, iskolát, benézhettek a kollégiumi szobákba, az intézmény fiatal felnőtt lakóival pedig munka közben beszélgethettek a foglalkoztatóteremben.

A kert a domb tetején álló épület mögötti lejtős terület, itt végeztek átfogó tereprendezést a diákok, hogy elindulhasson a sétáló kialakítása. Fontos volt a munka, de talán még fontosabb a találkozás. Balogh Csaba osztályfőnök ezt pontosan tudja, ezért kapcsolódik be évről évre osztályaival a 72 órás önkéntes akcióba. „Egy ilyen alkalom sok-sok hittanórával felér.

Amikor másokért cselekszünk, Jézusra tekinthetünk. Akkor nyugszik meg a szívünk és lelkünk békessége, ha másokért teszünk”

– fogalmazott az osztályfőnök, akivel úgy indultak el reggel a gyerekek, hogy arról beszélgettek, miért fontos az önzetlenség, az, hogy másokért éljünk.

E gondolatokkal utaztak át a városon a kilencedik kerületből a Sváb-hegy felé. Érkezésünkkor már nagyban folyt a munka. Balogh Csaba ahhoz is ért, hogy ezt élvezetessé tegye a gyerekek számára. „Vagány a tanár úr, ért a nyelvünkön” – mondja az egyik diák.  Jókedv és lelkesedés érződött az egész osztályon.

Nagy területet kellett megtisztítaniuk, összegyűjteni mindazt, ami nem oda való. Zsákok teltek meg cserépdarabokkal, vasrudakkal, drótokkal, eltört kerti játékokkal. A gyerekek a lehullott leveleket is kupacokba gereblyézték.

„Számunkra azt jelenti a kompromisszumok nélkül, hogy mindent elvállalunk, amit kiosztanak nekünk. Még akkor is, ha levelet kell összetakarítani, aminek egy nap után talán már nem is látszik az eredménye. Ott van a lelkesedés a gyerekekben. De az eddigi években mindig hasznos munkának éreztük a kapott feladatot, átéltük, hogy szükség van ránk. A diákok tudják, mi valódi, s mi alibi feladat, de nem finnyásak, mindent megcsinálnak egy szó nélkül” – mondja az osztályfőnök.

Balogh Csaba tapasztalata, hogy egy-egy önkéntes feladat meghatározó élmény a diákoknak. Ezt  saját példájával is alátámasztja: „Személyes élmény indított el, hogy benevezzek a gyerekekkel az akcióba. Életemben, megtérésemben mindig mérföldkő, amikor önzetlenül cselekedhetek másokért, adhatok időmből, energiámból másoknak.

Jézust azokban a helyzetekben a legkönnyebb felfedezni, amikor teszünk valamit, amikor kilépünk a komfortzónánkból. Ott találunk rá az Úrra, és megértjük, hogy életünk több mint javak felhalmozása.”

Ahogy a gyerekekkel beszélgetünk, megerősítik az osztályfőnök megtapasztalását.

Dubai Veronika már többször részt vett osztályfőnökével önkéntes munkán. „Tavaly egy óvodában pavilont festettünk. A gyerekek körülöttünk guggoltak, és nézték, mit csinálunk. Nagy élmény volt látni lelkesedésüket. Eddig mindenütt kedvességet tapasztaltunk azok részéről, akiknél dolgoztunk. Megható, hogy olyanoknak segíthetünk, akik gyengébbek, mint mi. Bejártuk itt az óvodát, iskolát, találkoztunk a gyerekekkel, akiket boldognak láttuk, holott súlyos betegséggel küzdenek. Látszik, milyen értelmetlen, amikor kritizálunk, hogy túl dagi vagyok, nem tetszik ez vagy az a ruha. Szívesen játszanék velük egész nap. Nekem az egész családom hívő, így nevelkedtem, és én is az leszek örök életemben. Sokszor belegondolok, milyen jó, hogy van családom, és hogy összetartunk. Nagy hála van bennem.”

Kis-Győrffy Károly is azt fogalmazza meg, jó érzéssel tölti el az, hogy tud segíteni, hogy a másiknak szüksége van az ő munkájára. „Szabad élményt ad, hogy itt lehetek.”

A Vakok Batthyány László Katolikus Gyermekotthona 1989–90-ben költözött át a Sváb-hegyre. Ma már óvodától kezdve foglalkoznak a gyerekekkel, és elkísérik őket egészen fiatal felnőtt korukig. Az országban egyedülálló módon mozgásszervi fogyatékossággal élő látássérült gyermekeket is befogadnak.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír