Aki igazságra oktatott sokakat – Örök nyugalomra helyezték Lukács László piarista szerzetest

Lukács László piarista szerzetes életének 87., szerzetességének 68. és papságának 62. évében 2023. február 25-én a szentségekkel megerősítve hunyt el. A gyászmise főcelebránsa Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt, a szentbeszédet Zsódi Viktor piarista tartományfőnök mondta.

A gyászmisén koncelebrált Marton Zsolt váci megyéspüspök, Varga Lajos váci segédpüspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök, Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudomány Főiskola rektora; Bagyinszki Ágoston OFM rektorhelyettes; Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja; valamint Lukács László rendtársai és tisztelői. A szertartáson jelen volt Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára.

A szentmise elején Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek arra emlékeztetett, hogy a keresztény ember e percekben Jézus Krisztusra, a megfeszítettre gondol, hiszen péntek déli tizenkét óra van. „Most Lukács László testvérünknek adjuk meg a végtisztességet. Bár nem ért váratlanul, mégis szomorúsággal tölt el mindannyiunkat, hogy Lukács László paptanár befejezte földi pályafutását.” Bábel Balázs érsek a Lukács László által kedvelt Gabriel Marcel francia filozófust idézte:

Nem az a baj, hogy te meghalsz, vagy én meghalok, hanem hogy az hal meg, akit szerettünk. Márpedig Lukács Lászlót sokan szerették.

Hosszú élete során annyi embert tanított, hogy igaz rá a mondás: „Akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok” (Dán 12,3).

„A virrasztók feladata az értékek és életek őrzése… Művelni, építeni a keresztény kultúrát, választ keresni azokra a kérdésekre, amelyeket az egymást váltó politikai és ideológiai rendszerek fölvetnek, érintkezési pontokat felkutatni Egyház és társadalom között. Hidat képezni a mélyen hívők, a kultúra iránt érdeklődők, az istenkeresők és a vallás iránt többé-kevésbé közömbösek között. Azokhoz szólni, akik egyfajta tágasságot, spirituális megközelítést, történeti érzékenységet, szellemi nyitottságot várnak” – mondta szentbeszéde elején Lukács László gondolatait felidézve Zsódi Viktor, a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke.

Egyesek szerint Lukács László az egyik utolsó polihisztor volt, mások európai keresztényként és magyar világpolgárként tekintettek rá. Ma a tudás és a technika fénye egyre ragyogóbb, de napjainkban még a fény is szennyezővé vált. Egyre többen élnek a bolygón, de az összezártság nem a testvéri szolidaritásnak, hanem az erőszaknak nyitott utat.

Lukács tanár úr az idők jeleit kutatva igyekezett őrt állni, virrasztani, értékelni a kor történéseit.

De a virrasztó értékeket, embereket őrizve azokkal is közösségben van, akikért és akikkel virraszt. Így tett Lukács László is.

Laci bátyánk a szó legtisztább értelmében való katolikus szellemet kívánta szolgálni, a katolikus hit, erkölcs és életforma megalkuvás nélküli tiszteletében.

Nyitott lélekkel fordult a minden, bárhol és bárki által megjelenített érték felé. Katolikus volt, azaz semmi emberi és semmi isteni nem volt idegen tőle.

Lukács László a keresztény reménység hármas csillagának nevezte Roger testvért, Kalkuttai Szent Terézt és Szent II. János Pál pápát. Egy interjúban elmondta, szíve titkos vágya volt, hogy személyesen is találkozzon velük, ami végül teljesülhetett.

Az őrállók váltják egymást, de a virrasztás folytatódik tovább. Mostantól új szolgálatot lát el, s nekünk kell átvenni azt a megszámlálhatatlan sok helyet, ahol ő állt helyt.

– emelte ki Zsódi Viktor. A próféták ígérete Krisztusban teljesedett be, aki egészen új tanítással lépett fel, új szövetséget kötött az emberrel, és új parancsot adott neki. Aki Krisztussal van, új teremtményé válik, ám ez az új élet sürgető feladat is: „Öltsétek magatokra az új embert” (Ef 4,24). „Ebben a nagyböjti időben Jézus halálára és feltámadására emlékezve kísérjük Lukács tanár urat az új, számunkra még elképzelhetetlen élet távlatai közé, mely a végső boldogság és Isten tökéletes szeretete. Várjuk ezt az új eget és új földet, melynek reménye éltet nehéz és boldog óráinkban is” – zárta szentbeszédét a tartományfőnök.

A gyászszertartás után végakarata szerint annak a templomnak az előterében helyezték végső nyugalomra Lukács László piarista szerzetest, paptanárt, ahol negyven éven át misézett. A temetést követően megemlékezést tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír