Akik beleszülettek a jóba, könnyen ítélkeznek – Meghalt menekültekért imádkoztak Budapesten

A Sant’Egidio közösségben a világ számos országában minden évben megemlékeznek azokról, akik háború, erőszak, elnyomás, éhezés elől menekülnek, és a béke, az élhető élet felé vezető nehéz útjuk során az életüket vesztik. Sokan részt veszünk minden évben, és egyre megrendítőbb, milyen sokan vannak még mindig az áldozatok. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika számos régiójának kálváriája nem ér véget, minden évben tragikus számadatokat hallunk.

Idén arra a 2398 menekültre (és az ismeretlen áldozatokra, akiknek története Isten szívében fel van írva) emlékeztünk, akik 2019 júniusától napjainkig életüket vesztették a Földközi-tengeren és a szárazföldi útvonalak mentén, amikor Európába próbáltak eljutni. Mindegyikük értékes Isten szemében, ő nem feledkezik meg senkiről. 

Köztük volt Grace, a néhány hónapos kislány, akinek holttestét június 16-án találták meg a líbiai Sorman partjainál. Ott volt az imánkban Fofana Maliból, Hamidu Burkina Fasóból, Szulajman Gambiából és az az 1874 menekült, akik elhagyták Líbiát, és életüket vesztették a Földközi-tengeren, a máltai vizeken vagy az olasz partokon. Emlékeztünk Dinh Binhre és a 15 éves Huy Hungra, Tien Dungra és 36 másik vietnámira, köztük tíz tinédzserre, akiket holtan találtak 2019. október 23-án egy hűtőkamionban Essex megyében… 

Egyedi, megismételhetetlen életek, ahogyan Mohos Gábor püspök szentbeszédében hangsúlyozta, akiknek ugyanolyan méltósága van, mint minden embernek. Méltóságunk ugyanis két alapon nyugszik: Isten a saját képére teremtett minket, Jézus a kereszten mindannyunkért feláldozta az életét. A homokra épített ház példabeszéde nyomán arról beszélt a püspök, hogy a keresztény hit nem csupán a tanítások megismerése, hanem találkozás az élő Istennel és a tanítások konkrét tettekre váltása.

Akik beleszülettek a jóba, könnyen ítélkeznek – figyelmeztetett Mohos Gábor. – Pedig Jézus azt tanítja, hogy személyes életünknek, a társadalom életének, a kultúrának az igazságosság és az irgalom szilárd talajára kell épülnie. Ha nem erre épül, összedől, ahogyan a történelem sokszor bebizonyította. Mit tehetünk? A híreket hallva ne ítélkezzünk, hanem érezzünk együtt a szenvedőkkel; imádkozzunk értük, hiszen az imádságnak ereje van; és éljük meg a szeretetet a körülöttünk élő szenvedőkkel, tekintsünk testvérként embertársainkra – tanította.

Az imádságon jelen volt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) képviseletvezetője, Montserrat Feixas Vihé és több, a menekülteket segítő szervezet képviselője.

Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy az UNHCR intézményének léte azt mutatja, hogy a közöny dacára a világ mégis odafigyel a menekültekre. Idézett Ferenc pápa az idei menekültek világnapjára írt üzenetéből (az üzenetet 2018 óta a szeptember utolsó vasárnapjára áthelyezett világnapon tesszük közzé – a szerk.), amely így buzdít: „Meg kell tanulnunk osztozni, hogy együtt növekedhessünk, és senkit ne hagyjunk magára. A világjárvány arra emlékeztetett minket, hogy mindannyian egy bárkában evezünk. Közösek az aggodalmaink és a félelmeink, és ez ismét ráébreszt bennünket arra, hogy senki sem menekülhet meg egyedül. A növekedéshez az szükséges, hogy tudjunk osztozni.” A gazdagoknak osztozniuk kell a szegényekkel javaikon, a gazdagabb országoknak a szegényebb országokkal. Ez a Biblia szinte minden lapján ismétlődő tanítás, sőt parancs.

Ezért is imádkozunk együtt minden évben: „Mi ma itt az imádságban megtesszük az első lépést: osztozunk azok fájdalmában, akik a remény útján szenvedtek és haltak meg, vagy még mindig szenvednek, és nem látnak maguk előtt semmilyen jövőt: munkát és otthont a családnak, iskolát a gyerekeknek, miközben mi itt, Európában jólétben élünk.”

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír