Akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára

Mielőtt részesednénk Krisztus testében és vérében, a liturgia vezetője felemeli a konszekrált és megtört ostyát, majd bibliai igékkel tesz hitvallást. Megismétli azokat a szavakat, amelyekkel Keresztelő János tanúskodott a Jordánhoz közeledő Jézusról: „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29). Ehhez hozzáteszi, amit az angyal mondott János apostolnak, amikor látomásaiban a történelem végén Isten egész udvartartása leborulva dicsőítette Istent: „Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára” (Jel 19,9). 

A liturgiában a felemelés gesztusa és ezek a szavak kettős célt szolgálnak. Egyrészt rámutatnak Krisztusra, aki felemeltetett a keresztfára, hogy kiengeszteljen bennünket az Atyával, és megújítsa Istennel kötött szövetségünket. Másrészt pedig meghívnak Krisztus testének és vérének üdvösségszerző magunkhoz vételére.

A szentmise talán legfontosabb perceiben áldozat és lakoma egységéről szólnak ezek a szent szövegek.

A második misekönyörgés általában az áldozat, az áldozás utáni pedig a lakoma, a táplálék témájához kötődik. Liturgiánk így őrzi a jeruzsálemi Templom hagyományát, ahol – az egészen elégő áldozatok kivételével – az áldozati állat bemutatását többnyire az áldozat felajánlójának és háza népének lakomája követte, ahogy a húsvéti pászkavacsorán. Az Írások szerint Jézus kereszthalála engesztelő áldozat, ami beteljesítette a templomi áldozatok célját. A mi Pászkánk, húsvéti bárányunk maga Jézus (1Kor 5,7), aki átvezet bennünket a halálon az örök életbe.

Ez az a beteljesedés, amiről Jézus gyakran beszélt lakomaként. Egyik alkalommal asztaltársainak egyike így sóhajtott fel: „Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!” (Lk 14,15). Amikor az eucharisztiában Krisztus összegyűjt bennünket az oltár asztala körül, ezt a történelem utáni ünnepet elővételezzük. Krisztus egyházi testének tagjaiként együtt örülünk a Báránnyal, aki örökre egyesül menyasszonyával, az Egyházzal, és ahogy az utolsó vacsorán megjövendölte: újra iszik a szőlőtő terméséből Isten országában (Mk 14,25).

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír