Akik mertek álmodni – Megtartották a Máltai Tehetségkutató döntőjét

Színes szoknyás kislányok tánclépéseket gyakorolnak a parkolóban, egy kállói és egy zalakomári srác ad hoc gitárkurzust tart egymásnak a kávézóban, egy sarokban utolsó pillanatos énekpróba zajlik, a mindent ellepő gyerekkavalkádban pedig tyúkanyóként repdes a kísérők – tanárok, Jelenlét Pont-osok, szülők, segítők – gyülekezete. A többség kora hajnalban indult útnak, és a lámpaláz miatt előtte sem nagyon aludt, de az izgalom és a lelkesedés felér egy tripla presszóval: zsizsegve-viccelődve foglalják el helyüket a konferenciateremben.

A rendezvényt Kiss Tibor, a Máltai Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy ma ne csak azoknak tapsoljunk, akik itt vannak, hanem azoknak is, akik bár most nem jutottak be a döntőbe, de ugyanakkora lelkesedéssel és szorgalommal gyakoroltak, mint azok, akik ma itt lehetnek.

A nyitóbeszéd egy pontján felhívta a színpadra az egyik résztvevőt, Horváth Mirjam Kamillát, akivel rögtönzött miniinterjút készített. A jelenet legjobb része volt, amikor megkérdezte Kamillától, hogy mit ajánl a társainak izgulás ellen. – Hogy ne izguljanak! – vágta rá kapásból az egyébként szintén izguló tarnabodi lány.

A megnyitót követően gyorsan elkezdődött a tehetségek bemutatása. Szokás szerint idén is négy kategóriában – ének, tánc, kollázskészítés és versmondás – indulhattak a versenyzők, egyszerre akár többen is. Kamilla például táncban és énekben is megmérettette magát.

A kategóriák mentén két korosztályra osztották a versenyt, külön indultak az 5–6. és a 7–8. osztályosok. A versmondók széles költői palettát vonultattak fel: Aranyosi Ervin, Lakatos Edvárd, Reményik Sándor, Arany János, Choli Daróczi József és Kányádi Sándor művei követték egymást. Sőt, akadt a 7–8. osztályosok között egy olyan lánglelkű ifjú is, aki saját versét szavalta el a nagyérdeműnek. Bátorságával ki is érdemelte a tapsot, amihez annyit azért hozzá kell tenni, hogy

itt aztán tényleg mindenki szurkolt mindenkinek.

Legfeljebb egy-egy meglepett szemöldökfelhúzás érkezett a konkurenciától egy különösen jól sikerült fellépés közben.

Kitűnő fellépésből pedig nem volt hiány. A versmondókat a dalosok követték: sok népdal, néhány műdal, sőt még egy beás nyelven előadott ősi cigány népdal is bekerült a repertoárba, mind gyönyörűen és technikásan előadva.

Az ezt követő táncokban mutatkozott meg talán leginkább a magyarországi cigány kultúra sokszínűsége. Nagyecsedi, pergetős, toppantós stílusok váltották egymást. A lányok szemérmesen forogtak körbe, míg a fiúk nagy tapssal és nagy dobbantásokkal táncoltak körülöttük.

Eközben kiállították a győztes kollázsalkotásokat is, amelyeket az ebédszünetben lehetett megtekinteni. Amíg pedig a zsűri próbálta a jók közül kiválogatni a legjobbakat, és a versenyzők ebédeltek, Kiss Tibor elárulta, hogy pedagógiai szempontból a Máltai Tehetségkutatónak ez a végső fázisa csupán a hab a tortán. 

A valódi ok, amiért évről évre megszervezik ezt az országos versenyt, az, hogy a fiatalok a felkészülési időszakban olyan tanulási tapasztalatokat szerezzenek, amik sokkal fontosabbak, mint az itt nyerhető díjak.

Ugyanis az az energia, amelyet egy új vers, tánclépés vagy dal elsajátításába fektetnek, nem vész el. Megmarad, mint ahogy annak tudata is, hogy önerőből képesek valami szépet és újat alkotni. A kitartás, az önbizalom, a vereség elfogadása – a „majd jövőre nyerünk” mentalitás elsajátítása – nem magától értetődő tulajdonságok. Ezeket ki kell alakítani, támogatni és fejleszteni.

A Máltai Tehetségkutató pedig éppen ezt teszi, ráadásul olyanoknak segít ebben, akik olyan hátrányos helyzetű településre vagy régióba születtek, ahol ezeknek a készségeknek az elsajátítása sokkal nehezebb, mint a jóléti társadalom kedvezőbb körülményei között élőknek.

Ebéd után a Paramisi Társulat szórakoztatta a fiatalokat, míg a zsűritagok törték a fejüket a jegyzeteik felett. A végére összeállt a győztesek sora, amely ITT megtekinhető. 

Külön köszönet illeti azokat a Jelenlét Pont-osokat, tanárokat, önkéntes segítőket, szülőket és közösségeket, akik segítettek a gyerekeknek a felkészülésben, az utazásban, és végig bátorították őket. A szervezők köszönik azoknak a névtelen adományozóknak, akik az adomanyozz.hu weboldalon keresztül támogatták az esemény létrejöttét, valamint az MMSZ Óbudai Technikum és Szakképző Iskola diákjainak, akik a tízórai és uzsonna tálalásában segítettek.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír