Aktívan vegyünk részt a béketeremtésben! – A római bencés apátkongresszus üzenete

Kedves Testvérek!

Az ez évi apátkongresszusnak nem volt hivatalos témája, de a háború és béke kérdése minden alkalommal szóba jött. A háború által szétszaggatott Ukrajna, Izrael és Burkina Faso érintett közösségeiből kaptunk beszámolókat. Ferenc pápa a vele való találkozónk alkalmából újra és újra ismételte: „A háború vereség.” Montecassinói zarándoklatunk alatt a hely 80 évvel ezelőtti lerombolása és VI. Pál pápa 1964-ben megjelent Pacis nuntius (Békehírnök) kezdetű apostoli levelének aktualitása elgondolkodtatott bennünket.

Ferenc pápa ismeri a szerzetesi életet, az audiencia alkalmából így szólt hozzánk, bencésekhez: „A béke a ti specialitásotok.” Majd hozzáfűzte: „De magatokon kezdjétek!”

Belülről kezdeni

Az előttünk álló szentév alkalmat nyújt arra, hogy figyeljünk saját békénkre. Úgy kezeljük házainkat, mint amelyekből növekedhet a béke. Felhívjuk közösségünk tagjait, hogy számolják fel belső szakadásaikat, konfliktusaikat, döntsék le belső válaszfalaikat, és térjenek vissza a megbékélés és a kölcsönös megbocsátás szelleméhez.

Szent Benedek atyánk egyik üzenete éppen a kiengesztelődésre és az együttélésre, a válaszfalak meghaladására szólít fel. A bencés hagyomány a rendtárs egyenlőségét hangsúlyozza, és figyelembe veszi a sokféleséget is. Ez a béke erőteljes eszköze.

Kifelé sugárzani

Át tudjuk-e adni az együttélés e sokszínűségét mint a béke üzenetét a szentévben?

Mi, bencések jelen vagyunk az egész világon, a békéért való aggódásunk e szentév során egyesülhet a „bencések imájával a világ békéjéért”. Reméljük, hogy a kolostorok felváltva tudnak részt venni ebben a bencés imaláncban, például heti közbenjáró imádságokkal vagy egy külön napon és időpontban végzett imaalkalmakkal.

A kongresszuson az Apostoli Szentszék képviselői arra kértek bennünket, hogy mint ökumenikus hídépítők fedezzük fel újra ősi szerepünket, száz évvel azt követően, hogy XI. Piusz pápa először bízott meg bennünket ezzel a feladattal. Az ortodox kolostorok és bencés közösségeink közötti partneri kapcsolatok áthidalhatják a Kelet és Nyugat között a közelmúltban megnyílt szakadékot.

A csend, amely a szerzetes természetes magatartása, a más hitű és vallású testvérekkel való találkozás tere lehet.

Vannak olyan helyek – köztük digitálisak is –, ahol a keresztények az ökumenikus és vallásközi párbeszéd szellemében gyakorolják a „csendet a békéért”.

A vendégszeretet is bencés tulajdonság. Amikor megengedjük másoknak, hogy osztozzanak imánkban, csendünkben és napi ritmusunkban, segítünk nekik, hogy megtalálják lelkük békéjét.

Szent Benedek azt írja, hogy tanítványai „keressék a békét, és járjanak utána”. Ez bátorítás arra, hogy „hagyjuk el saját komfortzónánkat”. Amikor kihívásokkal nézünk szembe, vagy új projekteket vállalunk, az átalakulás útjára indulunk, amely a lelki megújuláshoz vezethet minket.

Amikor Ukrajnában és a Szentföldön elkezdődött a háború, számos bencés kolostor nyitotta meg kapuit, és fogadott be menekülteket. Nagyon hálásak vagyunk ezért a szolidaritásért.

A hála a béketeremtés egyik sarokköve: hála Istennek és testvéreinknek minden kapott és adott ajándékért. A mélyen gyökerező hála gyógyító erővel bír, és erősíti a megbékélés és a béke folyamatát. Arra bátorítjuk közösségeinket, hogy imádsággal kísérjék a békéhez vezető utat a hála kifejezésére.

Reméljük, hogy ezt a szerény békeüzenetet úgy fogadjátok mint meghívást minden szerzetes testvérünknek és nővérünknek, hogy aktívan vegyenek részt a béketeremtésben.

Legyünk kreatívak, és találjuk meg a módját annak, hogyan építhetjük a békét közösségeinkben és világunk számára.

És osszuk meg az egész konföderációnkban, hogy hogyan tesszük ezt: legyünk világszerte egy valóban béketeremtő család!

2024 szeptemberében a Rómában összegyűlt bencés apátok

Fordította: Somorjai Ádám OSB

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír