Alapításuk 400. évfordulóját ünnepelték a lazaristák Nagyváradon

A Katalin-telepi plébániatemplomban február 25-én, szombaton Vass Csaba segédlelkész köszöntötte az érdeklődőket. Röviden bemutatva a lazaristákat elmondta: Váradon két szerzetes szolgál, a rend magyar tartományában nyolcan tevékenykednek, míg az egész világon több mint 3200-an. Több rokon ága is működik a rendnek, például az alapítójukról elnevezett vincések, akik több százezren vannak; 290 civil és egyházi szervezet tartozik a vincés családhoz.

A rend jubileumi évében kéthavi rendszerességgel öt alkalommal tartanak előadást, melynek keretében lazaristák mutatják be közösségüket, a missziós életet, az alapító Páli Szent Vincét és a vincés lelkiséget. A sorozat első előadója a Budapesten szolgáló Bényei Botond CM volt, aki a rendalapító életét ismertette. Sok más szenthez hasonlóan Páli Vince is kanyargós úton jutott el az életszentségig, az „örömszimfóniáig”, lépésről lépésre fedezve fel az evangélium által említett kincset, melyért érdemes mindent félretenni – fogalmazott előadása elején.

Vincent de Paul falusi gyermekként látta meg a napvilágot Franciaországban, 1581. április 24-én, és 19 éves korában, 1600-ban szentelték pappá. Eleinte nem annyira a lelkek üdvéért való munkálkodás hajtotta, hanem inkább a földi, anyagi javak iránti vágy. 1605-ben két évre eltűnt, erről az időszakról ő maga sem beszélt szívesen, valószínűleg azért, mert rabszolga volt – hangzott el az előadásban. 1612-ben egy éven keresztül egy Párizs melletti plébánián élte át a lelkipásztori élet szépségeit, innentől kezdve indult el a lelki fejlődés útján. 1613-ban a De Gondi grófi családhoz került mint házitanító és káplán. 

A Misszióstársaságot hivatalosan 1625-ben alapította meg, amit az érsek egy évvel később ismert el, 1633-ban pedig VIII. Orbán pápa is jóváhagyott. 1632-ben megvásárolta a rend számára a párizsi Szent Lázár-házat, innen kapták a lazarista elnevezést. Szívügye volt a külföldi missziók szervezése is, sok előadást tartott, amelyek szinte mindegyikét lejegyezték. Már életében szentként tisztelték. Hosszú betegség után 1660-ban hunyt el, 1729-ben boldoggá, majd 1737-ben szentté avatták.

Páli Szent Vincének kedvenc mondása volt: „Nem kell kapkodással megelőzni a Gondviselést, de amint utat nyit előttünk, az ember már nem lépkedhet, hanem futnia kell!” Nem a körülményekkel foglalkozott, hanem azzal, hogy a szeretet mindenhol megnyilvánuljon. Találékony volt, a példáját követve igyekezzünk mi is találékonyak lenni – buzdította az egybegyűlteket a meghívott előadó.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír