Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a pápa milyen képet alakított ki magában az albán népről. A Szentatya elmondta, hogy a tolerancián túl a testvériséget tapasztalta meg az albán nép körében: az együttélést, együttműködést az iszlám, az ortodox és a katolikus hívők között. A másik dolog, ami nagy hatást tett rá, az az ország fiatalsága. Európa legfiatalabb összetételű nemzetéről van szó.
Mit érzett, amikor a tiranai főutcán végighaladva látta a 25 évig tartó kommunista ateizmus által megölt papok arcképét? Ferenc pápa elmondta, hogy két hónapja tanulmányozta Albánia történelmének ezt a nehéz időszakát. Dicsérte szép és erős kulturális gyökereiket. Az ateista rezsim kegyetlensége azonban szörnyű volt. „Amikor megláttam a fényképeket, nemcsak katolikusok, hanem ortodoxok és muzulmánok képét is…és amikor arra gondoltam, ahogy nekik szegezték a mondatot: »Ne higgyél Istenben« – »De én hiszek!« – aztán bumm, kivégezték őket. Ezért mondom, hogy mindhárom vallás képviselői tanúskodtak Istenről és most tanúskodnak a testvériségről” – mondta a repülőúton Ferenc pápa.
Albániai utazása természetesen túlmutat az országon, üzenet Európa többi nemzete és a világ számára is. Egy muzulmán többségű, de nem muzulmán országot látogatott meg Európa peremén, amelyik kívül esik az unió határain. Bergoglio pápát meglepte Albánia európai mivolta, kulturális és történelmi értelemben egyaránt. Közelgő európai útjaira utalva megemlítette novemberi látogatását az Európa Tanácsba és az Európai Parlamentbe, illetve Törökországba Szent András ünnepe alkalmából.
Az egyik újságíró megjegyezte: „Szentatyám, azt hiszem, mindannyian először láttuk Önt sírni. Nagyon megindult a kommunizmus túlélőivel való találkozón”. Ferenc pápa erre így válaszolt: „Mellbevágó valakinek a saját szájából hallani a vértanúságát! Azt hiszem, minden jelenlévő meghatódott. A tanúságtevők pedig úgy beszéltek, olyan természetességgel, alázattal, mintha valaki másról volna szó. Nagyon jót tett nekem ez! Köszönöm.”
Magyar Kurír