Áldás a nigériai éhezőknek – Afréka ezer zsák rizst osztott ki a magyar adományozók segítségével

A videó és a fotók tanúsága szerint nagyszabású esemény volt a rizsosztás az onitshai stadionban. Kétezer család jutott fejenként egy zsák, azaz 25 kilogramm rizshez, ami egyheti élelemadagjuk. Az érsek, aki 66 évét meghazudtolva maga hajolt le a szegényekhez, emelte a 25 kilós zsákokat, beszédében a csodálatos kenyérszaporítás történetét idézte fel, és biztosította a rászorulókat arról, hogy nem hagyják el őket a nehézségek idején, ahogyan Isten sem hagyja őket magukra.

Réka megerősítette, amit mindig hangsúlyoz: fantasztikus hittel élnek az emberek Nigériának ezen a nagy többségében keresztény területén, Anambra államban. Bíznak az Isten gondoskodásában, a járvánnyal és az éhezéssel is ezzel a bizalommal néznek szembe. Mindig mosolyognak, a „Hogy vagy?” kérdésre a szenvedés, a fájdalom közepette is azt válaszolják, hogy jól vannak, hiszen talán a másik ember még rosszabbul van, és ha meg kell halniuk, a mennyország biztos tudatában mosolyogva búcsúznak. Soha nem panaszkodnak. Hisznek.

A húszmilliós, keresztény Anambra államban tíz napja újra kezdődtek a nyilvános szentmisék, ami nagyon fontos, mert az emberek mélyen hívők, nem tudnak élni szentmise nélkül. Réka úgy fogalmaz, hogy a helyiek közül a legegyszerűbb embernek is hatalmas hite van, ott ők a legkisebbek a hitben. Nem először hallom ezt Rékától, mégis újra és újra megrendít és elgondolkodtat, vajon mit kellene tennünk nekünk, a világ gazdagabbik részén élőknek, hogy ekkora hitünk legyen. Réka tevékenysége egy kicsit válasz is erre a kérdésre. A hangja csupa öröm, nevetés, panaszt véletlenül sem hallok, vidáman meséli, hogy kicsit izomláza van a 25 kilós zsákok emelgetése után...

Harmadszorra osztottak segélyt az Afréka Alapítvány gyűjtésének köszönhetően. Réka elmondja, mennyire hálás a magyar katolikus médiának, mert hihetetlen sok adomány érkezik, másfél hét alatt annyi pénz gyűlt össze, hogy ezer zsák rizst tudtak vásárolni, ami a folyamatosan növekvő árak mellett (négy héttel ezelőtt még 7500 forint volt egy zsák rizs, most már 10 ezer) azt jelenti, hogy 10 millió forintot tudtak élelemre költeni. Olyan emberek számára, akik napi egy dollárból élnek, és akik közül sokaknak a járvány okozta korlátozások miatt ez a kis bevételi forrása is megszűnt. Egy hete szerencsére enyhültek a korlátozások, kinyitottak a piacok, az emberek tartalékai viszont elfogytak és az árak folyamatosan emelkednek.

Az alapítvány adományához tette az érsekség a maga ezerzsáknyi adományát, és nagyszabású akció keretében osztották ki az érsek, Bazil atya, az érsekség egészségügyi koordinátora, a papok és a segítők. Ott voltak a média képviselői is, televíziótól, újságoktól, ami különösen azért fontos, hogy a helyi tehetősebbeket is adakozásra buzdítsák. A két katolikus közösség összefogott, szép jelét adta a szeretetszolgálatnak, az egységnek. Réka szavaiból kiderült, hogy ez az egység régóta megvan, az érsek őt húgocskájának nevezi, és hasonlóképpen nagy szeretettel várja mindig Csókay Andrást is.

„Egyedül nem tudjuk megoldani az éhezés problémáját, de ha a világon mindenki odaadná a feleslegét, megszűnne az éhínség” – mondja Réka, és ez az igazság most a képeket látva még inkább kézzelfoghatóvá válik. Lehet, hogy öt-tízezer forint a feleslegünk, lehet, hogy több százezer vagy jóval több, ha összeadjuk, embereket, családokat menthetünk meg az éhezéstől.

Nem igazán lehet tudni, mennyire terjed a vírus az afrikai országokban. Nigériának ebben a tartományában egyelőre nem terjedt el nagyon, ám ha elterjed, annak beláthatatlan következményei lesznek. A segélyek kiosztásakor betartják az előírásokat – ezért nem a bazilika előtti téren tartották ezt az alkalmat, hiszen kétezer ember nem fért volna el biztonságosan akkora területen.

Fodor Réka Nigériában rekedt, hiányzik neki a családja, de érzi, hogy feladata van ott, nagyon sok feladata. Hiszen sok éhező veszi körül és olyan emberek, mint a Boko Haram elől északról menekült Rebecca, akiről nemrég írtunk, akinek a története mellett nem lehet közönyösen továbbmenni. Most leginkább humanitárius missziót folytat a magyar orvos, bár az egyházmegye tizenkét kórházában is elkel a segítsége, képzi a személyzetet a higiénés követelmények betartására. Nem véletlenül kapta a helyiektől igbó nevét: Ngozi, azaz Áldás. Szavaiból kiderül, hogy áldás az ottléte, és áldás számára is ott lenni. És egy kicsit mi is áldás lehetünk az ott élők számára, ha segítjük őket adományainkkal és imádságainkkal.

Fotó: Trinitasnews.com

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír