Aldo Cavalli érsek a böjtről tanította a lelkigyakorlatozó magyar zarándokcsoportot Međugorjéban

A Magyarország különböző területeiről érkezett zarándokok egyhetes belső, lelki utazáson vettek részt a međugorjei plébánia lelkigyakorlatos házában; mindennapjaikat a kenyéren és vízen való böjt, az egész napos ima, szentségimádás, szentmisék, napi két elmélkedés és a teljes szilencium töltötte ki, hogy Istennel és önmagukkal valódi, meghitt párbeszédbe léphessenek és küldetésükben megerősödve térhessenek haza.

A közösség a lelkigyakorlat részeként egy-egy alkalommal a hajnali órákban a Jelenések hegyén és a Križevac-hegyen is imádkozott, majd esténként több ezer ember jelenlétében vett részt a tábori oltárnál a rózsafüzér közös imádkozásában, az esti szentmiséken, a gyógyító alkalmakon, szentségimádáson és a kereszt előtti imádságon.

Aldo Cavalli érsek tanításában a böjt ajándékairól beszélt, szavait magyar nyelven Sarnyai Andrea tolmácsolta.

Az Apostolok Cselekedeteiben és Szent Pál összes levelében csak egy-két alkalommal van szó a böjtről, az evangélium pedig néha tesz említést róla.

Amit a böjt számunkra ad, az nagyon mély. A böjt nem érdem. A farizeus és a vámos című példabeszédben (Lk 18,9–14) a farizeus így imádkozott: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok…” A farizeus saját érdemének tekintette a böjtölését.

Az imádság és a böjt mindig együtt jár. A Szentírásban az ima  a böjttel együtt minden esetben egy különleges alkalommal, egy népnek vagy egyénnek az esetében kerül kifejezésre.

Jézus Keresztelő Jánostól emberként veszi fel a keresztséget. Az evangélium azt mondja: telve van Szentlélekkel, a Lélek kivezeti őt a pusztába és ott negyven nap és negyven éjjel böjtöl (ld. Lk 4,1). Ezáltal értjük meg a böjt értelmét és mélységét. Jézus böjtöl és utána emberként az Atya előtt egy hihetetlen döntést hoz.

Az imádság és a böjt által emberként tudta kimondani Istennek az Ő igenjét, a sátánnak pedig a nemet.

Mind a négy kísértés – három a pusztában és az utolsó a kereszten – annak a megakadályozására szolgált, hogy Jézus beteljesítse az e világi küldetését. Ádám, aki nem volt készen, Istennek nemet, a sátánnak pedig igent mondott. Az imádságban és böjtben eltöltött egy hét felkészít arra, hogy Istennek igent, a sátánnak pedig nemet mondjatok. Legyetek biztosak abban, hogy ezután is kísértés ér bennetek a küldetésetekre vonatkozóan! Legyetek nagyon figyelmesek, mert a kísértés nem von el teljesen benneteket a küldetésetektől!

Az ördög legveszélyesebb kísértése, hogy élettelenül, örömtelenül éljünk és a küldetésünket kreativitás, aktivitás nélkül éljük. Ez középszerű életet jelent, és ez a legrosszabb dolog.

Amikor rosszak vagyunk és elesünk, akkor felállhatunk. Amikor pedig jók vagyunk, akkor képesek vagyunk a növekedésre. De

a középszerűség a legveszélyesebb dolog: „Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” 

– olvassuk a Jelenések könyvében (Jel 3,14–16).

Ugyanezt akarja az ördög Jézussal is, hogy tegye azt, legyen olyan, éljen úgy, mint a többiek, ne legyen más, vagyis középszerű ember legyen. Az imádságban és böjtben eltöltött egy hét megadja, hogy tele legyetek élettel, és ebben a legnagyobb veszély, hogy mindezt középszerűen éljétek meg. 

A Szentírásban az Apostolok Cselekedetei az Antiókhiában élő közösségen keresztül az Egyház életét tárja elénk, amely telve volt Szentlélekkel, élettel, erővel. Többek között Szent Lukács evangélista is tagja volt ennek a közösségnek. Itt élt Pál és Barnabás másfél évig. Ebben a közösségben sok karizma és Isten ajándékai nyilvánultak meg. Pál és Barnabás feltették a kérdést, hogy mi az ő küldetésük, hiszen másfél éven keresztül nem kaptak küldetést. Ekkor egy napon keresztül imádkoztak és böjtöltek (ld. ApCsel 13,1–3), mert

a böjt és az ima arra szolgál, hogy egy Istennek kedves döntést hozzunk.

A közösség a böjtölés és imádkozás után rátette a kezét Pálra és Barnabásra és elküldték őket missziós útjukra. Pál és Barnabás elindultak, hogy hirdessék az evangéliumot Antiókhiában. Miután megkapták ezt a küldetést, attól kezdve megszakítás nélkül hirdették az evangéliumot.

Ez rátok is vonatkozik. Egy hét imádságban és böjtben segít, hogy felismerve a hivatásotokat és küldetéseteket tejes életerővel, kitartóan, kreativitással és lelkesedéssel végezzétek azt.

A Szentatya, amikor találkozik a zarándokokkal, mindig azt kéri tőlük, hogy imádkozzanak érte, mert neki küldetése van az Úrtól és azt be kell teljesítenie. Így vagyunk mi is, nekünk is imádkoznunk kell egymásért, hogy azt a küldetést, amit az Úrtól kaptunk, be tudjuk teljesíteni – zárta gondolatait Aldo Cavalli érsek, apostoli vizitátor, majd a találkozó végén egyenként megáldotta a magyar zarándokokat.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír