Aldo Cavalli érsek: Međugorje a kegyelem helye

„Međugorje egy átlagos hely, minden különlegesség nélkül, mely kegyelemből olyan lelki hellyé vált, ahová a világ minden tájáról érkeznek emberek. Eljönnek, és elkezdenek imádkozni”  – ezt a vatikáni médiának adott interjúban jelentette ki a 78 éves Aldo Cavalli. Az érsek életét a Szentszék szolgálatában töltötte különböző nunciatúrákon, majd Ferenc pápa 2021 novemberében apostoli vizitátornak küldte Međugorjéba, a bosznia-hercegovinai kisvárosba, amely az elmúlt negyven évben a világ egyik leglátogatottabb Mária-központjává vált.

A 2024-es év fontos volt Međugorje számára: tavaly májusban a Hittani Dikasztérium új normákat tett közzé a feltételezett természetfeletti jelenségekkel kapcsolatban, amelyek megkönnyítik, hogy szabad utat adjanak az áhítatnak anélkül, hogy a Szentszék elkötelezné magát amellett, hogy természetfeletti jelenségek történtek itt. Szeptemberben pedig közzétették a Béke Királynője című, a međugorjei „lelki tapasztalatnak” szentelt dokumentumot, amely a Mária-jelenségnek a „nihil obstat”, azaz a legmagasabb elismerést adta az új eljárási normák közül. Azóta a látnokok által kapott „feltételezett üzeneteket” „egyházi jóváhagyással” teszik közzé.

– Ön már néhány éve a međugorjei plébánián él és zarándokokkal találkozik. Milyen tapasztalatai vannak?

– Azelőtt sohasem voltam Međugorjéban. Azonban olasz vagyok, és mint sokan a hazámból, én is kapcsolatba kerültem azokkal, akik ott jártak. Mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek, amikor visszajöttek Međugorjéból, sokkal elkötelezettebbek lettek lelki és emberi szinten: a templomban, a katekézisben, a jó cselekedetekben. Sokkal elkötelezettebbek voltak, mint korábban. Most már három éve ott élek: ez egy átlagos hely, minden különlegesség nélkül, mely kegyelemből olyan lelki hellyé vált, ahová a világ minden tájáról érkeznek emberek. Eljönnek, és elkezdenek imádkozni. Közösségre lépnek az Úr Jézussal, és Szűz Mária kíséri őket ebben. Ez egy egyszerű ima: meg akarják változtatni az életüket, jobban akarnak élni, mint eddig, meg akarják oldani vagy jól akarják kezelni problémáikat. Ezt a változást hívják megtérésnek, ami különösen a bűnbánat szentségében valósul meg. Általában ez történik Međugorjéban.

– Mi az, ami megérinti Önt, amikor a sok zarándokot nézi?

– Érkeznek ide fiatalok és felnőttek egyaránt, mindenféle anyagi támogatás nélkül. Mind egy céllal jönnek: hogy találkozzanak az Úrral és Szűz Máriával. Nem találnak semmit, amit megnézhetnének vagy meglátogathatnának: vallási turizmus szempontjából a nullán vagyunk. De itt a fiatalok és a felnőttek elkezdenek imádkozni. Épphogy megérkeztem három évvel ezelőtt februárban, és a templom mögötti szabadtéri padok között álltam, amikor jött egy latin-amerikai család egy 15 éves fiúval, aki egy lázadó volt, egy igazi lázadó! Alig öt perc múlva jött gyónni... és a szülők meglepetten néztek rá.

Ez egy kegyelmi hely, amit az Úr kiválasztott, hogy találkozzunk vele. A pápa nihil obstatja azt jelenti: Menjetek, menjetek, menjetek! Menjetek oda, mert ez a kegyelem helye, ahol találkoztok az Úrral és az Úr találkozik veletek.

– A Ferenc pápa által kívánt új szabályoknak köszönhetően az ilyen esetek vizsgálatára és elbírálására vonatkozó eljárás mostantól jobban összpontosít a lelki gyümölcsökre.

– A Hittani Dikasztérium két olyan pontot vizsgált, amely igazolható. Az első a lelki gyümölcsökre vonatkozik.

Međugorjéba ezrek és ezrek jönnek a világ minden tájáról. 2024-ben kétmillió felnőtt és fiatal érkezett, és csaknem 50 ezer pap jött imádkozni, megtérni.

A másik nagyon fontos gyümölcs a sok hivatás. Nagyon sok ember imádkozik. A másik pont, amit vizsgáltak, az üzenetek voltak. Minden üzenetet összehasonlítottak a hitünkkel, és megállapították, hogy az üzenetek megfelelnek annak. Nagyon pozitív gyümölcsök, és pozitív üzenetek a hit számára: ez tette lehetővé, hogy azt mondhassuk, Međugorje a kegyelem helye.

– Ön személyesen vesz részt a havonta egyszer kapott üzenetek közzétételében. Mi történik a gyakorlatban?

– Ez nagyon egyszerű. Amikor jön egy üzenet, aki megkapja, leírja azt és elküldi nekem azon a nyelven, amelyen ír, azaz horvátul. Nekem egyből lefordítják olaszra. Ez a folyamat nagyon érdekes: legalább két nagyon fontos emberi közvetítésen megy keresztül – ezért beszélünk mindig „feltételezett üzenetekről”, még akkor is, ha olyannyira támogatjuk, hogy az üzenet végére odaírjuk: „egyházi jóváhagyással”. De vigyázat, az üzeneteket azért nevezzük „feltételezettnek”, mert két emberi közvetítésen mennek keresztül: Egyrészt nem a Szűzanya ír, hanem a fogadó személy. A másik közvetítés a fordítás horvátról olaszra – ez két teljesen különböző nyelv.

Azt mondjuk, hogy az üzenet jó, hogy megfelel a hitnek, és arra hívjuk az embereket, hogy olvassák és meditáljanak rajta, mert pozitív. Semmit sem ad hozzá a kinyilatkoztatáshoz, de gazdagít. Segít abban, hogy ma jobban megéljük a hitet.

– Tudjuk, hogy egyetlen magánkinyilatkoztatás, így a Mária-jelenések egyike sem tesz hozzá semmit a kinyilatkoztatáshoz. Milyen hozzáállást kell tanúsítanunk, és milyen kockázatokat kell elkerülnünk? Mert néha fennáll a veszélye annak, hogy engedjünk a „titkok” iránti túlzott, kissé apokaliptikus kíváncsiságnak.

– A Hittani Dikasztérium tavaly májusban közzétett néhány alapvető szabályt, amelyek segítenek megérteni a Međugorjéról hozott döntést. Emlékeztettek arra, hogy

az első és legfontosabb kinyilatkoztatás, Isten Igéje, az kizárólag a Biblia, és hogy ez a kinyilatkoztatás a Jelenések könyvével lezárult.

Ez nem zárja ki, hogy a Szentlélek üzeneteket és magánkinyilatkoztatásokat használjon fel, amelyeket embereknek ad át, és amelyek segítenek az egyetlen igaz kinyilatkoztatás jobb megvalósításában. Mindez nem ad hozzá semmit a kinyilatkoztatáshoz, de hasznos lehet. Ez az üzenetek fontossága. Hasznosak lehetnek napjainkban a kinyilatkoztatás megvalósításában, amelyet az Úr egyszer és mindenkorra adott.

– Ismeri a međugorjei látnokokat? Találkozott velük?

– Igen. És azt mondhatom, hogy egyszerű emberek, saját családjuk van, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint minden család.

– Bocsánat, hogy félbeszakítom: valaki kifogást emelt, hogy egyikük sem lett pap vagy apáca...

– De hát mindenkinek megvan a maga hivatása! Ők egyszerű emberek, jó emberek. Nincs mit mondanom. Gyakran találkozunk, együtt kávézunk. Olyan emberek, akik növekednek a hitben, mindenki a maga módján, és bölcsek lesznek, egyre bölcsebbek. Tartom velük a kapcsolatot: nem lettek papok vagy apácák, de mindegyiküknek megvan a saját küldetése, a saját családi élete.

– Mit tapasztalt a međugorjei plébánián töltött három év alatt?

– Hogy ott van kegyelem.

Megtapasztaltam, hogy az Úr az ő kegyelmével mindig követ minket. Megtapasztaltam, hogy az Úrnak az életünkben van egy terve, és elkísér minket. Szeret minket.

– Međugorjéban a Szűzanya a „Béke Királynőjének” nevezte magát. Ez az üzenet napjainkban is aktuális.

– Az első feltételezett üzenetek egyike, 1981-ből, nagyon mélyreható ebben a tekintetben. Azt mondja: béke, béke, béke uralkodjék. Figyelem: nem közöttünk, hanem

elsősorban Isten és köztünk, majd közöttünk is.

Ez alapvető. Amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból, Isten azt mondta Mózes prófétán keresztül: ha szabadon akartok élni, vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartanotok, ezek a parancsolatok. Isten alapvető a béke szempontjából. A parancsolatokban néhány dolgot mond nekünk, ami szerint élnünk kell: tiszteljük az életet és ne öljünk; a család alapvető vonatkozási pont; tiszteljük egymást. Ha így élünk, békében élünk. Ha nem így élünk, háborúk vannak.

– Međugorje üzenetét az a tény is különösen fontossá teszi, hogy a feltételezett jelenések egy olyan helyen történtek, ahol különböző vallások élnek együtt, és amelyet az utóbbi időben szörnyű erőszak jellemzett. Vannak olyan üzenetek, amelyek érintik ezt a témát. Mit tud erről mondani?

– A szó, amit mi használunk, a párbeszéd. Dia logos, párbeszéd köztünk, de a logos azt jelenti: bemutatom nektek az identitásomat, bemutatom nektek az életmódomat, a gondolkodásmódomat, a hitemet, a cselekvésemet. Te pedig a te identitásodat mutatod be nekem. A párbeszédben megismerjük egymást, miközben mindenki megőrzi saját identitását. Ha elveszítjük identitásunkat, akkor már nem folytatunk többé párbeszédet; akkor jön a tragédia. Ott [Međugorjéban] különböző vallások és életmódok vannak. Párbeszédet kell folytatnunk. És ott, Međugorjéban, világos identitásunk van: Jézus Krisztus számunkra az egyetlen Úr.

– Az új normák, amelyeket a Hittani Dikasztérium tavaly májusban tett közzé, Ferenc pápa lelkipásztori lelkületének kifejezői, és nagy figyelmet fordítanak az egyszerű emberek hitére és a népi áhítatra. Mennyire fontos ez a szempont?

– Nagyon erős hitbeli vonatkozási pontokat kell állítanunk. Az emberek hitét gazdagítja, ha ez a vonatkozási pont a Szűzanya, és az abszolút vonatkozási pont az Úr Jézus Krisztus. Az Istenanya az, aki elkísér erre a találkozóra. Amikor az egyszerű emberek minden problémájukkal idejönnek, találkoznak a Szűzanyával, aki ugyanúgy szenvedett, mint ők. A Fájdalmas Szűzanya képe szinte minden plébánián ott van: ő az, aki hozzád hasonlóan szenvedett, és elkísér téged az Úr Jézushoz, aki erőt ad ahhoz, hogy helyesen élj. Az életet megváltoztatni nem azt jelenti, hogy elhagyjuk a családot, otthagyjuk a munkát… amikor visszatérsz a korábbi életedbe, belül már megváltoztál. Tudod, hogy az Úrral szembenézhetsz a problémákkal. Ez az egyszerű emberek hite. Itt van a rózsafüzér, az Eucharisztia és a szentségimádás. Tavaly nyáron 30–40 ezer fiatal állt előttem, akik abszolút csendben imádták az Urat. Ott, abban az átváltoztatott kenyérben, jelen van az Úr Jézus Krisztus valóságos, lényegi jelenléte. Ő néz rám, én nézek rá; Ő beszél hozzám, én beszélek hozzá. Hány ember mondta nekem: ott éreztem, hogy az Úr beszélt hozzám.

– Abból, amit elmondott nekünk, és abból, amit a dikasztérium Međugorje jelenségéről szóló dokumentumában olvastunk, következtethetünk arra, hogy mindenkit ösztönözzünk erre a zarándoklatra?

– A dokumentum nagyon világosan mondja: menjetek el Međugorjéba, mert ez a kegyelem helye.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Hollósi Judit/Magyar Kurír