Áldottak vagyunk – Kovács Gergely érsek mutatott be szentmisét Szent Benedek nyári ünnepén Tihanyban

A tihanyi bencés monostort I. András király (1046–1060) 1055-ben alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az alapító királyt itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél, amelynek latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak, ezért a magyarság egyik legkorábbról fennmaradt írásos nyelvemléke.

A bencés rend a kommunista éra után 1990-ben térhetett vissza Tihanyba, a kolostoregyüttest csak 1994-ben kapta vissza a magyar államtól. 1992-ben elindult a templom belső restaurálása (falképek, oltárok), a munkálatok 1996-ra fejeződtek be, amikor megkezdődött a kolostor teljes felújítása.

A tihanyi apátságban jelenleg tizenkét bencés szerzetes él, akik a környék lelkipásztori teendőit is ellátják Mihályi Norbert Jeromos perjel vezetésével, aki Korzenszky Richárd után, 2018-ban vette át ezt a tisztséget. Az apátság sok kulturális programnak (kiállítások, hangversenyek, találkozók) és konferenciának ad helyet. A monostor mellett 40 fős vendégház található, ahová egész évben érkeznek lelkigyakorlatos csoportok, konferenciák résztvevői, és egyéb zarándokcsoportok. A szerzetesek tanítanak az apátság fenntartásában működő Tihanyi Bencés Iskolában. Emellett gyógynövényteákat készítenek, gyertyamártással és gyertyaöntéssel is foglalkoznak.

Tihanyiak és környékbeliek, bencés öregdiákok, bencés diákok, a bencés rend barátai voltak jelen Tihanyban, a bencés apátságban Szent Benedek rendalapító nyári ünnepén, július 11-én. 18 órakor vesperással kezdődött, szentmisével folytatódott az ünnep, amelyet Kovács Gergely gyulafehérvári érsek mutatott be.

Délután érkezett meg Győrből a Szent Benedek Zarándoklat mintegy száz zarándokkal, akik Győrből indulva, Pannonhalma és Bakonybél érintésével érkeztek meg. Ők a szentmise elején ünnepélyesen vonultak be az apátsági templomba.

Gyulafehérvár ősi püspöki egyházát és a tihanyi bencés apátságot egyaránt a 11. században, a szent királyok korában alapították. A gyulafehérvári főegyházmegyéből a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébánia a tihanyi egyházközség testvérplébániája.

Az ünnepség Mihályi Norbert Jeromos perjel üdvözlő szavaival és ünnepélyes, énekelt vesperással kezdődött.

Kovács Gergely érsek homíliájában Szent Benedek példáját a felolvasott szentírási részek összefüggésében mutatta be és ajánlotta példaként a jelenlevők, köztük a bencés diákok figyelmébe. Benedek neve nyomán, ami a latin benedictus szóból származik, az áldás, megáldottság mozzanataira többször is utalt. Kiemelte: Isten nem vonja meg, nem vonja vissza szeretetét a mi hűtlenségeink ellenére.

A megosztott, címkéző mai embernek szólt a gyulafehérvári főpásztor figyelmeztetése: Isten mindenkit szeret, a közömböst, a tőle eltávolodottat is, nekünk magunknak is e jó hír fényében kell saját szerepünket megélni és betölteni. Hogy ez mi?

Belső „cellánkban” gyakran időzve keresnünk kell az Úr társaságát; hallgassuk és halljuk is meg az ő szerető hangját, és tőle fogjuk hallani: „Áldott vagy”,

bár sokszor áldatlannak tűnik a mi életünk. „Az áldott ember jellemzője, hogy bárhol van, jelenléte áldás, és az áldás szavai szólnak belőle” – mondta Kovács Gergely érsek.

Áldottak vagyunk, és az áldott ember jó és szép, belőle jóság, békesség, tisztaság árad. Az áldott emberek megváltoztatják és megmentik a világot. „Több áldást, és egyre kevesebb átkot” – e kívánsággal zárta beszédét a gyulafehérvári főpásztor.

A szentmise után szeretetvendégségre hívta a tihanyi apátság az ünneplő templomi közösséget, ahol elmaradhatatlan volt a balatoni halászlé.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Halász Gábor

Magyar Kurír