Áldozatuk üzenetet hordoz – Ökumenikus imádság a pákozdi Don-kanyar-emlékkápolnánál

Elsőként Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes mondta el köszöntőjét, kiemelve, hogy a doni hősök – a háborúba sodródott ország katonáinak – önfeláldozása a hazáért ma is példaértékű. Nekünk is ki kell állnunk nemzetünkért. „Nem hősnek születtek, de hősökké váltak, életet, jövőt terveztek, munkájuk, hivatásuk volt. Családot alapítottak, gyermekeket neveltek, de kérlelhetetlen paranccsal közbeszólt a háború. Mindannyian elsiratjuk, meggyászoljuk a nemzet halottait. Tesszük ezt azért, mert így fejezzük ki a lélek fájdalmát; és tesszük ezt azért is, mert az irányukban meglévő adósságunkat csak az emlékük ébren tartásával és a megfelelő tisztelet lerovásával törleszthetjük” – hangzott el a beszédben.

Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke a megemlékezésen arról szólt, hogy bár egykor a háborúba belekényszerítettek minket, a magyar katonák mégis becsülettel helytálltak. „Ez az esemény fordulópont volt a magyar államiság ezeréves történetében. Előtte nagy tekintélyű, szuverén állam volt a Magyar Királyság, a következő félezer évben birodalmak árnyékában éltünk. Miért említem ezt? Mert ennek a fél évezrednek vannak nagy vereségei, de minden nagy vereség hordozhat valami pozitív üzenetet is.” Gondoljunk a Rákóczi-szabadságharc és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges pillanataira, vagy a Trianon utáni talpra állásra, az 1956-os események első napjainak nemzeti egységére. Mindez a hazaszeretetet és a nemzeti öntudatot üzente. „Köszönetet mondok mindenkinek, aki ápolja elődeink emlékét és példáját hazaszeretetből és helytállásból. Nemcsak számunkra, hanem a következő generációk számára is” – fogalmazott az elnök.

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az áldozatokért fohászkodott, és hogy a ma élő utódok a helytállásban felelősen részt vállaljanak a haza, a családok jövőjéért.

„Az áldozat, melyet igaz ügyért és tiszta lélekkel hoz az ember, sohasem fölösleges, mindig üzenetet hordoz, és ez az üzenet messze hangzik. A hadsereg katonái, akikre ma itt emlékezünk, hősök voltak, bátor katonák voltak, a hazáért, a nemzetért, a családért harcoltak. Életáldozatuk, embertelen szenvedésük, amelyen keresztül kellett menniük, örök mementó, példa kell hogy legyen minden későbbi nemzedéknek, így nekünk is. Felelősek vagyunk a nemzetért, az országért, kell hogy felelősséget érezzünk a családért és annak minden tagjáért – emelte ki a főpásztor. – Amikor emlékezünk, kérjük, hogy az Úr adjon a halottaknak örök békességet, nekünk pedig erőt, hogy tudjunk méltók lenni hozzájuk.”

Bencze András evangélikus püspökhelyettes imájában igazságért és irgalmasságért fohászkodott, ami megbékélést és reményt hoz a világba.

Berze János református lelkész a „minden vigasztalás Istenét” kérte a gyászolókért, a családokért, és hogy a szeretet köteléke megerősödjön köztünk.

Az ünnepség végén Berdó Károly, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke az ismeretlen katona sírjánál koszorúzásra kérte fel a megjelenteket: a történelmi egyházak, a megye, Székesfehérvár, a Magyarországra települt NATO-erők, a Honvéd Vezérkar, a Magyar Honvédség Székesfehérvárra települt katonai szervezetei, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, a Történelmi Vitézi Rend, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, civil szervezetek és a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely képviselőit.

Az eseményen közreműködött a székesfehérvári 457. Számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír