Alkonyati istentisztelet nagyböjt kezdetén Kocsis Fülöp metropolita vezetésével

„Több mint negyven nap áll előttünk, hogy felkészüljünk Krisztus Urunk feltámadására. Nem csupán a nagypéntek fájdalmas drámájára, hiszen az a mély csönd, nagyszombat csöndje, a poklok poklából Krisztus gyilkosság általi halálából átvezet minket a föltámadásra” – mondta prédikációja elején Kocsis Fülöp érsek-metropolita.

Egyházunk egyértelmű tanítást ad arra vonatkozóan, miként érdemes a húsvétra készülni, hogyan lehet azt a nagy titkot, a fölfoghatatlan ajándékot, Krisztus Urunk halálát és föltámadását megközelíteni.

Kezdettől fogva az ószövetségi szenteket és főként magát Krisztus Urunkat követve böjtölünk negyven napon át.

– tette hozzá a főpásztor.

Ha van bennünk elhatározás és jóra törekvés, akkor mindhárom területen lennie kell felajánlásnak: a böjt, a jó cselekedet és ima terén egyaránt – emelte ki a főpásztor. – Ha úgy tetszik, hármas felállást fogalmazzunk meg; kérjük erre Isten áldását és kövessük kitartóan, hűségesen.

A böjt az étkezésre vonatkozik, vagy valamilyen más testi, aszketikus gyakorlatra, amelyben megtagadok valamit, ami jó, ami kényelmes, ami kedves nekem.

Lemondok róla, mert ezzel akarom kifejezni az Isten iránti szeretetemet. A böjt nem fogyókúra, nem önfegyelmi gyakorlat, hanem ajándék, viszontajándék az Úrnak

– hangsúlyozta Kocsis Fülöp metropolita. – Nem kell nagy dolgot megfogadni, elég a csokoládéról vagy kávéról, húsról lemondani, csak kísérje végig a szent negyven napot, és mindig legyen mellette: „Uram, fogadd el tőlem.”

Nem lehet úgy böjtölni, hogy közben elhanyagoljuk testvéreink megsegítését. A böjtöt ki kell egészíteni jó cselekedetekkel is. Megfogalmazhatok valamit, hogy mire figyelek oda, miben leszek figyelmes, odaadó, miben segítek másokat. Ez is lehet böjti felajánlás a testi lemondások mellett – tette hozzá a főpásztor. – Egy-egy jó cselekedetet talán könnyebb is Krisztusért, Krisztusnak felajánlani, mint lemondani valamiről. Legyen ott a gondolataimban az is, hogy segíteni akarok, jót akarok tenni Krisztussal, és ez a Krisztussal való jótétemény nemcsak azt jelenti, hogy valami jót teszek annak az embernek, annak a másiknak, hanem

Krisztussal együtt cselekszem. Neki és vele.

A harmadik az imádság: ebben bőségesen teret ad nekünk az Egyház, és segít, hogy többet imádkozzunk, mint máskor – folytatta tanítását a metropolita. – Úgy fogalmaz a nagyböjt elején a szent szerző, hogy az esztendőnek ezt a tizedét ajánljuk föl Istennek, a 365 napból ezt a bő 40 napot.

A sok-sok imádság, amelyet Egyházunk kínál, sodró erővel visz minket, éppen csak be kell kapcsolódnunk

– fogalmazott a szónok. – Szívesen veszi az Úr ezeket a felajánlásokat.

Jézus felhívja a figyelmet, hogy aki áldozatot akar bemutatni, és eszébe jut, hogy valakinek panasza van ellene, előbb meg kell békülnie vele, és felajánlását csak ezután viheti az oltárra – emelte ki Kocsis Fülöp. – Erre is figyelmeztet az Egyház: ha megvan a hármas felajánlásom, de panasszal a lelkemben élek, akkor előbb rendeznem kell a soraimat: bocsánatot kell kérnem. Ezért ezzel kezdődik a böjt.

Az alkonyati istentiszteleten a diakónusok és paptestvérek engesztelődnek ki egymással, de ezt otthon, családunk, barátaink körében is meg kell tenni – mondta prédikációja végén a metropolita.

Az elmélkedés végén a főpásztor közvetlen és személyes hangon kért bocsánatot az általa vezetett közösség tagjaitól mindazért, amit akarva vagy akaratlanul is elkövetett ellenük.

„Áldj meg engem, atyám, és bocsáss meg nekem! Isten bocsásson meg neked testvérem” – hangzott el a paptestvérek között.

A kiengesztelődési szertartás közben a húsvéti sztihirákat énekelte a gyülekezet, elővételezve ezzel a közelgő ünnep örömét.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír