Állandó diakónusok találkoztak Leányfalun

Az ITT  (Imádság, Tanulás, Találkozás) elnevezésű rendezvényen Bíró László a diakonátus és a házasság szentségeinek egymást segítő hatásáról és a modern, szolgáló lelkipásztorkodásról beszélt, többek között XVI. Benedek pápa Deus caritas est enciklikája alapján.

Az összejövetel szakmai részén, október 10-én a diakónusok lelkigondozásban vállalható szerepéről és lehetőségeiről volt szó. Neves szakemberek  tartottak előadást: Kővári Magdolna szociális testvér, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének oktatója; Egri László orvos, lelkigondozó és diakónus; Török Gábor, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének csoportvezetője; illetve Marton Zsolt és Füzes Ádám atyák, akik áldozópapként tanulták meg és alkalmazzák a hívek szolgálatában a modern mentálhigiénés módszereket.

A diakónusok – a II. Vatikáni Zsinat óta – egy több évszázados hiányt töltenek be újra – mondta előadásában Kővári Magdolna SSS –, hiszen amíg az egyházban szépen megmutatkozott Krisztus, a „király” és Krisztus, a „pap”, addig feledésbe merült Krisztus, a „szolga” képe, aki a népet képviseli az oltárnál – és a papi rendet a nép között szolgálva. Pótolhatatlan szolgálat ez, amelyben a diakónus nem a hatalom, hanem a felkentség jegyében tevékenykedik.

Az előadók az emmauszi tanítványok történetén keresztül több szempontból megvilágították a diakónusok szolgáló lehetőségeit. Egri László orvos arra hívta föl a figyelmet, hogy a lelkigondozónak kell kezdeményeznie: nem az emmausziak kértek terápiát Jézustól, hanem ő lépett oda hozzájuk, állt szolgálatukra a bánatukban. Ezzel csengett össze Török Gábor megállapítása, miszerint a jó lelkigondozás nem más, mint az evangélium hiteles továbbadása, amely kizárólag a gondozó hiteles és megélt istenkapcsolatából forrásozhat. De nem feledhetik a diakónusok azt sem, hogy nem a szavaik, hanem a jelenlétük és Isten általuk való megjelenítése hat a terápiában – Kővári Magdolna említette, hogy egy emberileg teljesen értelmetlen haláleset után a gyászoló apának nem tudott semmit mondani: egy órát hallgattak együtt, s a végén az apa ezt mondta: „Többet tanultam Istenről egy óra alatt, mint egész eddigi életemben.”

Marton Zsolt atya a terepen dolgozó lelkigondozókra váró nehézségeket, csapdákat villantotta föl egy-egy képben. Például említette a temploma elé „kitelepült” koldust, akinek az emberek boldogan adakoznak, letudva ezzel a jótékonyság iránti igényüket – és megerősítve, konzerválva egy embert a saját torz és hamis életállapotában; ahelyett, hogy segíteni próbálnának rajta.

Október 11-én a diakónusok – hagyományosan – egyházmegyénként számoltak be az eltelt egy évben történtekről egymásnak, feleségeik pedig Papanek Márta orvos, lelkigondozó vezetésével női fórumot tartottak.

Idén az országos találkozó helyszínén, azzal párhuzamosan tartották meg a Váci Egyházmegye diakónusjelöltjeinek első képzési alkalmát. Vácott már évek óta folyik a helyi diakónusok továbbképzése, idén első alkalommal az akolitusképzőt végzett és a felvételi vizsgán megfelelt nyolc jelölt oktatása is megkezdődött évi hat hétvégés időkeretben.

A találkozó záró szentmiséjét Tomka Ferenc atya mutatta be Füzes Ádám és a házigazda, Szilágyi János görögkatolikus pap koncelebrálásával.

Fotó: Magyar Bertalan

Magyar Kurír