Lelki zarándokúton – Állandó kiállítás nyílt Prokop Péter festményeiből Kalocsán

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Prokop Péter 1919-ben született Kalocsán. A helyi jezsuita gimnáziumban, majd pedig az érsekség kisszemináriumában tanult. 1942-ben szentelte pappá Zichy Gyula kalocsai érsek. Tanárai és paptársai biztatására lelkipásztori hivatása mellett festői tehetségét is kamatoztatni szerette volna, ezért 1945-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Tanulmányait nem tudta befejezni, mert 1948-ban visszarendelték egyházmegyéjébe. A művész az 1956-os forradalmat követően Rómába disszidált, ahol diplomát szerzett festészetből. A Pápai Magyar Intézetben, majd pedig a Szent István Zarándokházban lakott és alkotott 1999-ig, amikor visszatért Magyarországra. Csepelen telepedett le, itt élt 2003-ban bekövetkezett haláláig. Prokop Péter művészetére leginkább Aba-Novák Vilmos, Csontváry Kosztka Tivadar és Paul Klee alkotásai hatottak, stílusát a mélyen átélt vallásosság és a modern, expresszionista kifejezésmód határozza meg.

A kiállításmegnyitóra érkezőket Prokop Péter Assisi Szent Ferencről készített nagyméretű festménye, valamint több, véletlenszerűen elhelyezett üres szék várta az Astriceum fogadótermében. Az üres székek jelentős szerepet játszottak abban a lelki zarándokútban, melyre Prokop művészetét segítségül hívva kalauzolták el az érdeklődőket.

A megjelenteket Vörös Márta egyházmegyei főépítész, az Astriceum igazgatója köszöntötte, aki nemcsak a kiállításon szereplő műveket ismertette, hanem a művész egy kevésbé ismert arcát is bemutatta: az írót. Vörös Márta szavait követően kezdetét vette az „utazás”: a dramatizált előadás során a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye több papja – köztük Bábel Balázs érsek – olvasott fel részleteket Prokop Péter papságról és művészi hivatásról írt gondolataiból, majd helyet foglaltak a véletlenszerűen elrendezett székeken. A szövegrészletek alapján a szemlélődő pap alakja bontakozott ki, aki a következőképpen összegezte művészetét: „festéket keverni, vagy szavakat illeszteni, Istennek talán mindegy.”

A drámajátékot követően rövid kerekasztal-beszélgetés kezdődött Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Szabó Ferenc jezsuita, valamint Leányfalusi Vilmos, a Nagyboldogasszony-főszékesegyház karnagya részvételével. Bábel Balázs érsek Rómában ismerkedett meg Prokop Péterrel, gyakran találkoztak és beszélgettek a művészetről. A főpásztor elmondta, Prokop egyszerre bírta el a kritikát, ugyanakkor önmagával szemben is kritikus volt. 

Szabó Ferenc jezsuitát régi barátság fűzte Prokop Péterhez, gyakran találkoztak Rómában, s szerveztek együtt irodalmi-művészeti esteket az emigráns magyar értelmiségiek és művészek találkozóhelyén, az úgynevezett Triznya-kocsmában. Szabó Ferenc idézte egy baráti beszélgetésüket, mely során Prokop tekintélyes öniróniával jelentette ki: háromszoros skizofréniában szenved, mivel ő egyrészt pap, másrészt festő, harmadrészt író. A jezsuita szerzetes szerint erről szó sincs Prokop Péter esetében, hiszen a három tevékenység megfér egymás mellett. E hármas tevékenység a Biblia Pauperummal, a „szegények Bibliájával” rokon, hiszen a régi korokban is a festészet, a templom freskói közvetítették az evangéliumot az írni-olvasni nem tudóknak. Prokop Péter művészete nem más, mint az evangélium színekben tolmácsolva.

Leányfalusi Vilmos karnagy visszaemlékezésében Belon Gellért püspök szerepét emelte ki, aki mint az egykori kalocsai szeminárium tanára, kispap kora óta volt támogatója Prokop Péternek. Ő segített abban, hogy a festőművész pap Rómába menjen, és ott fejezze be művészeti tanulmányait. Leányfalusi Vilmos ismertette a fogadótérben elhelyezett Szent Ferenc-festmény történetét is, melyet Prokop a kalocsai főszékesegyház egyik mellékoltára számára készített. A karnagy reményét fejezte ki, hogy a festmény a felújítás lezárulta után végre méltó helyére kerülhet.

A kerekasztal-beszélgetés után Vörös Márta tárlatvezetésével tekinthették meg az érdeklődők a kiállítást, mely az Astriceum tetőterében kapott helyet. A terem adottságai miatt a készítők szokatlan megoldások használatára is kényszerültek, mely miatt számos festményt a padlón helyeztek el. Bár idősebbek számára derekat próbáló, mégis különleges hatást ér el ez a formabontó elrendezés: az érdeklődők szinte beléphetnek a képbe. Beléphetnek a képbe, és részesei lehetnek a lelki zarándokútnak; együtt utazhatnak Rómába, vonulhatnak a mélykúti búcsúsokkal és elmélkedhetnek a Golgotán. 

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír