Álljatok ellen! – 22. alkalommal zarándokoltak Máriapócsra a görögkatolikus fiatalok

A Görögkatolikus Metropólia szervezésében a Miskolc–Máriapócs távot öt nap alatt tette meg a több mint négyszáz résztvevő. Mint mondták:

a zarándoklat egyfajta önismereti utazás, ahol felfedezhetik saját határaikat, megtapasztalhatják a fizikai megpróbáltatásokat, és új mélységekben ismerkedhetnek meg a spiritualitással.

Sokszor volt már példa arra is, hogy életre szóló barátságok születtek, és vannak olyanok is, akik itt találtak rá későbbi házastársukra.

A 22. Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat kiindulóállomásának Miskolcot választották a szervezők. A Miskolci Egyházmegye jogelődjét, a Miskolci Apostoli Exarchátust száz évvel ezelőtt alapították, így a zarándoklat is bekapcsolódott a centenáriumi eseménysorozatba.

Már kora délután gyülekeztek a fiatalok a miskolci Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnázium épületében, az első szálláshelyen. Az útravaló ajándékok között egy kis keresztet találhattak, hozzá pedig azt a feladatot, hogy gondolják át, kit vagy mit szeretnének lélekben magukkal vinni az útra, milyen célt szeretnének elérni.

Később a zarándoklat lelkinapján, csütörtökön ezt a célt, bánatot vagy örömöt, kérést vagy hálaadást egy nagyobb szalagra írva vitték tovább Máriapócsra, egészen az Istenszülő lábai elé, az ő gondjaira bízva szándékaikat.

A zarándoklatot megnyitó vecsernyén a Metropólia mindhárom főpásztora – Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök –  is jelen volt.

Ismerkedéssel folytatódott az első este. A csapattagok összehangolódását a csoportvezetők, valamint a lelkiatyák vezette játékok és kötetlen beszélgetések segítették. Seszták István atya, a zarándoklat főszervezője személyes zarándoklatélményeit is megosztotta a fiatalokkal.

Nem a könnyűt keressük, hanem az igazit”

– mondta lelki megerősítésként.

A zarándokok első nap Szirma városrészt vették célba. A Miskolc egyik legforgalmasabb részén való áthaladás után ugyan a fáradt lábak a Szent Liturgián pihentek, de a lélek nem. Ehhez Orosz Atanáz püspök tanítása szolgált újabb alapul, az aznapi szent, Maximosz hitvalló gondolataiból kiindulva. A 7. században élt hitvalló atya nagy zarándokló volt, neki köszönhető a liturgia egyik legszebb magyarázata, ő volt az, aki először föltárta, hogy

a templom, az egyház Isten szépségét és jóságát tükrözi.

Szintén az első napon hallgatták meg a fiatalok Tasi Tamás tanúságtételét. Tamás atya nyílt őszinteséggel beszélt a függőségről, olykor megdöbbentő, megrázó tényekkel alátámasztva a függőségek kialakulásához vezető, alattomos utakat.

Sok-sok ima, rengeteg mosoly és ének. Így vezetett a zarándokút szerdán Hajdúdorogra. Már sok-sok kilométer volt ekkor a résztvevők mögött, és megannyi előttük.

Egy zarándoklat során azonban megtanuljuk tisztelni az utat, vagy akár a hegyet, ahova nem felmászni, hanem felkéredzkedni lehet.

Mivel erre egyedül nem vagyunk képesek, kell hozzá az útitárs és a Jóisten. Ezért itt volt az ideje egy kis hajdúdorogi kikapcsolódásnak a strandon, amely után feltöltődve és nyílt szívvel vágtak bele a fiatalok a csütörtöki lelkinap eseményeibe.

A lelkinap augusztus 15-re esett, amikor az Istenszülő elszenderüléséről emlékezik meg a görögkatolikus egyház.

A csendesebb, mélyebb gondolatokat is felszínre hozó nap érseki Szent Liturgiával kezdődött. „Szeretett testvéreim, édesanyánk temetésére jöttünk” – kezdte Kocsis Fülöp.

A főpásztor igyekezett felhívni a fiatalok figyelmét arra, hogy a szentek például szolgálnak életükben. „Ha az Istenszülőre gondolunk, sokszor ez a jelző jut eszünkbe:

a legszentebb, legtisztább Mária, egy leány, aki tiszta volt.

Manapság sajnos a tisztaság sokszor gúny tárgyává válik. Holott nemcsak azt jelenti, hogy megőrzik magukat a fiatalok tisztán a házasságig, hanem a lélek tisztaságára is vigyáznak” – fogalmazott a metropolita.

Varga Csaba atya délelőtti elmélkedése nagy izgalmat váltott ki a csapatokból, hiszen azon is el kellett gondolkodniuk, mi az, amit megtennének, ha biztosan tudnák, hogy még száz évig, csak tíz évig, vagy már csak egy évig élnének ezen a földön.

Domokos Zsolt atya pedig a megfizethetetlen pillanatokra igyekezett felhívni a figyelmet. Saját példáján keresztül mutatta meg, hogy érdemes nyitott szemmel élni: vegyük észre azokat az eseményeket, vagy akár kapcsolatainkat, amelyek előrevisznek az Isten útján.

Egy ilyen lelki út azonban számtalan viszontagsággal is jár. Nagyon hamar megtapasztalják az ifjak, hogy ki vannak szolgáltatva a körülményeknek is: ágyak helyett néha csak egy tornacsarnokban alszanak éjjel, vagy mondjuk elfogy a meleg víz. Nincs benne semmi titok: a zarándoklathoz hozzátartozik a vízhólyag, az izomláz, talpfájás, fáradtság. Az idei évben ráadásul pont a hőségrekord idején indultak útnak.

A zarándoklat során szerzett tapasztalatok észrevétlenül formálják a jellemet, az emberi kapcsolatokat, ezzel értékes leckéket tanulhatnak az életről, az önmagukhoz és társaikhoz való viszonyukról. Hamar rájöttek még az újoncok is, hogy egymást támogatva könnyebb az út Máriapócsig, de még a következő pihenőhelyig is.

Az utolsó közös este ismét könnyedebb hangulatban telt: a Medveles című darabot láthatták Napkoron. Lackfi János legújabb drámája az apamondta.hu podcastműsorban elhangzó beszélgetések szeretetteljes, apa–fiú kapcsolatok mélységeit kereső interjúkból inspirálódott kétszemélyes színdarab. A mű, amely a két családi szerep nehézségeit, illetve érzelmi viszonyrendszerét mutatja be, nagy sikert aratott a fiatalok körében.

Másnap reggel Napkoron egy korai Szent Liturgián erősítette lélekben a fiatalokat Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök.

A főpásztor az idei mottó kapcsán Szent Pál leveléből hozott magával gondolatokat a közös útra. Arra sarkallta a fiatal hallgatóságot, hogy álljanak ellen a gonosznak, hiszen a mai világban olyan sokan igyekeznek letéríteni minket a helyes, krisztusi útról, mi ennek ellenére próbáljunk meg ellenállni a kísértéseknek.

Pócspetritől kezdve már szinte szárnyakat kaptak a fiatalok, hiszen tudták, nincs sok hátra zarándokútjukból. A máriapócsi görögkatolikus idősek otthonából is kijöttek mindannyian, hogy biztassák a résztvevőket az utolsó métereken.

Mosolygó Péter kegyhelyigazgató fogadta a csapatot, akik könnyekkel küzdve sétáltak be a máriapócsi templom ajtaján, hálát adva az elmúlt napokért.

A Paraklisz imádsága után a piros-kék-zöld-sárga csapatok büszkén énekelték el a maguk által szerzett dalokat, amelyeket nagy tapssal jutalmaztak a társak és a rég nem látott családtagok.

A búcsú pillanataiban a szervezők nevében Seszták István főhelynök igyekezett megköszönni azt a sok-sok segítséget, melyet ezen a héten kaptak mindhárom egyházmegyéből. Hatalmas taps és üdvrivalgás szólt az iskoláknak, ahol befogadták a csapatot, az egyházközségeknek, ahol minden jóval ellátták őket, a kísérő papoknak, akik pátyolgatták a fiatalok lelkét, és hosszasan lehetne még sorolni.

A zarándoklat lezárult, ám a fiatalok közös útja folytatódik. Bár a közösségépítés részben spontán módon alakul, többször szerveznek majd számukra találkozókat. Akár karácsony előtt lelkinap formájában, vagy közös túrát; esetleg táncházra, imanapra invitálják őket.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett, BSZI/Görögkatolikus Metropólia

Fotó: Horváth Kristóf/BSZI

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír