Alvilágjárások és pokolbeli büntetések – Draskóczy Eszter irodalomtörténész kötetéről

Alvilágjárások és pokolbeli büntetések című kötetében a látomásirodalommal, a középkori irodalom e kedvelt műfajával foglalkozik, ami megkerülhetetlen az Isteni színjáték előzményei között.

A tudós szerző rendkívül kiterjedt kutatásai alapján megállapítja: Dante túlvilági utazásának előzménye a nyugat-európai irodalomban két fő forráscsoportban található: egyrészt a klasszikus irodalmi és filozófiai szövegekben (amelyekből megismerjük a mitikus alászállásokat, a homéroszi és vergiliusi árnyékvilág helyszíneit és a platóni tanokat az égi szférákról), másrészt a bibliai és apokaliptikus hagyományban gyökerező, főként középkori, vallásos, erkölcsjavító célzatú túlviláglátomásokban.

A könyv első egysége Dante viszonyulását vizsgálja az „Utazó” három irodalmi előképéhez: két megnevezett elődjéhez, Aeneashoz és Szent Pálhoz, valamint „az elhallgatott”, de a Színjátékban jelen lévő mintához, a költő-alvilágjáró Orpheushoz.

Draskóczy Eszter emlékeztet: az első emberalak, akivel az utazó Dante a Komédiában első, sikertelen útja során találkozik, Vergilius, „mester- és szerzőpéldaképe”, akinek fő művét, az Aeneist „kitartó szorgalommal és nagy szeretettel” tanulmányozta. Tőle vette át a szép, „emelkedett”, „tragikus” stílust, mely dicsőséget szerzett neki. Túlvilági útjának kétharmadában ő a vezetője. A kötet szerzője rávilágít: Dante műveiben több mitikus hőst is szerepeltet – vagy megnevez –, akiket a görög-latin irodalom alvilágjáróként tart számon, így Thészeuszt, Héraklészt és Odüsszeuszt. Ám az Isteni színjátékban az Utazó előképeként Aeneas mellett Orpheus válik fontossá, akinek különlegességét az adja, hogy egyszerre költő és alvilágjáró, s ebben a minőségében Dante egyetlen görög-római mitológiai előzménye. A két hős nagyon különböző módon van jelen az Isteni színjátékban: Aeneas „egyértelmű, kimondott modell a mű elejétől fogva, míg Orpheus alapvetően rejtőzködő, elhallgatott modell”.

Orpheust mindössze kétszer nevezi meg műveiben Dante: a Vendégségben az allegorikus írásmód példájaként említi, az Isteni színjáték limbusában pedig az antikvitás nagy gondolkodói közé helyezi. Orpheus szerepe azonban nem merül ki ebben a két rövid utalásban, a Komédia számos helyén hipotextussá válik a mítosz valamelyik irodalmi megformálása.

A szerző kiemeli: Orpheus mint alvilágjáró tematikus modell a poklokra tartó Dante számára. A két alámerülés oka, célja és eredménye nem párhuzamos egymással, egyes pontokon mégis összecseng. Draskóczy megvilágítja: Dante a szeretett nőnek köszönhetően járja be az utat, isteni akaratból, Orpheus pedig saját elhatározásából, és célja szerelmének visszaszerzése, míg Danténak „nem Beatrice megmentése, hanem a saját lelkéé és a földön élő többi emberé, mégis az utazás egyes pontjain Beatrice viszontlátása az egyetlen, ami motiválni képes az utazót: így mikor a földi paradicsomot körülvevő tűzfalon kell keresztüllépnie, csak akkor képes elindulni, amikor megtudja, hogy Beatrice várja a fal másik oldalán”. Orpheus Eurüdikével való viszonya megfordítva tükröződik Dante és Beatrice kapcsolatában: Orpheus hiába teszi meg az alvilági utat, nem képes megmenteni a szeretett nőt, míg Dante szeretett hölgye leszáll a limbusba, hogy megmentse a Komédia hősét, és ebben sikerrel jár.

A szerző elemzése szerint „Az utazó Dante a túlvilágjárás feladatával szembesülve Aeneaséhoz és Szent Páléhoz méri a rárótt vállalkozást, ám félelme és kishitűsége miatt kezdetben (…) hangsúlyozza: »nem vagyok sem Aeneas, sem Pál«. A trójai királyfi és a korábban keresztényüldöző Saul túlvilági útja egyaránt isteni elrendelésből következett be”, ám kezdetben Dante még nem tudja, »ki az, aki ezt engedélyezi«”. A válasz azonban, amely biztosítja Dantét arról, hogy az ő túlvilági küldetése is isteni, hamar megérkezik, s ezáltal az Utazó feladata azonos lesz elődeiével. „A Komédia egésze ezt a kezdeti tagadást ki nem mondott állítássá változtatja – új Aeneas és új Pál vagyok: Dante folyamatosan e mintákhoz, előképekhez méri magát, felülmúlásukra törekszik.” Draskóczy Eszter leszögezi: „Dante még életében megjárja a túlvilágot, egyesíti Aeneas politikai (a földi boldogságot célzó) és Pál lelki (az égi boldogságot célzó) misszióját, és külön-külön felülmúlja elődeit azzal, hogy az ő útja mindkettőnek a jellegzetességeit magában foglalja. Saját élményének összevetése a bibliai forrással szakrális értéket kölcsönöz Dante utazásának, és szerzőnk felfedni törekszik mindazt, amit Pál a Bibliában elhallgat.” Draskóczy kutatásaiból az is kiderül: Danténak nemcsak a Biblia, a Korintusiakhoz írt levél volt a forrása a Komédiához, hanem az apokrif Szent Pál apostol látomása (Visio Pauli) is, amely szerint a „Választott Edény” a pokolban is járt.

A tudós irodalmár könyvének második egységében ugyancsak elmélyültséggel vizsgálja azt a kérdést, hogy milyen hatással volt a Dante előtti látomásirodalom az Isteni színjátékra. Összehasonlító tanulmányai mellett részleteket hoz többek között Nagy Szent Gergely, Beda Venerabilis, Albericus, Tundalus, Thurkillus, Mohamed látomásaiból, melyekből Dante merített.

Draskóczy Eszter összegzése a következő: „A látomás, a középkori irodalom e kedvelt műfaja megkerülhetetlen a Komédia forrásai között, mert a mű alapsémáját nyújtja. A Komédia magába olvasztva egyesíti több fontos irodalmi irányzatnak, műfajnak a vezérelveit (…). Ugyanakkor a több műfajhoz kötődő elemek és jellegzetességek a vízió hagyományos struktúrájába épülnek be. A Komédiát (…) a látomásirodalom csúcsteljesítményének tarthatjuk, így látja a középkor kultúr- és irodalomtörténészeinek jelentős része.”

Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: Draskóczy Eszter tanulmánykötete a Dantéról szóló tudományos irodalom csúcsteljesítménye. A szerző ismeretanyaga bámulatos, csakúgy, mint az, hogy éles és értő szemmel ismeri fel az összefüggéseket a Komédia és a több évszázaddal – vagy éppen több mint ezer évvel – korábban született művek között. Ráadásul megvan az az egészen ritka adottsága is, hogy hatalmas tudását közérthetően tárja az olvasók elé, így munkája a szakemberek és az irodalmat egyszerűen csak kedvelők számára is kivételes lelki és szellemi élményt nyújt.

A kötetet Mátyus Norbert, a Magyar Dantisztikai Társaság titkára lektorálta.

Draskóczy Eszter: Alvilágjárások és pokolbeli büntetések. Dante Komédiájának antik és középkori forrásai.
Lazi Könyvkiadó, 2022.

Szöveg: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. július 24-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.