Macapá félmilliós város, a brazíliai Amapá állam székhelye, az Amazonas folyó mentén, az Egyenlítő vonalán fekszik, ezt obeliszk jelöli a városban. Észak felé közel van hozzá Francia Guyana, ahol viszont több őslakos nép él az őserőben. A kettősség fontos dologra mutat rá Amazónia társadalmi és pasztorációs helyzetével kapcsolatban: a papok zömmel a városokban vannak, hogy el tudják látni az ottani lelkipásztori feladatokat, ám nehezen tudják elérni a vidéki plébániákat.
Piergiuseppe Conti elmondta, el kell ismerniük, hogy vannak olyan területek, ahová a papok évente csak párszor jutnak el. Például van egy plébániai központ, amihez több száz kisebb közösség tartozik, és a központban évente kétszer tudnak szentmisét bemutatni. Másutt jobb a helyzet, de általában gondot okoz a rendszeres szentáldozás. Mindezt súlyosbítja a pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozó szekták elterjedése; ezek a felekezetek templomokat építenek a folyóparton és vidéken is, és vannak saját lelkészeik, akik helyben laknak.
A katolikus papok végzik a munkájukat: látogatják a közösségeket, kiszolgáltatják a szentségeket, emellett foglalkoznak az animátorok képzésével is, akik ott maradnak a közösségekben. Ugyanakkor szükség van olyan szolgálattevőkre is, akik valamiképpen az Egyházat képviselik a közösségekben, és meghatalmazásuk van arra, hogy ellássák a népet mindazzal, ami szükséges a szentségi élethez – mutatott rá a püspök.
A kérdésre, hogy mit hozott magával a szinódusra, Piergiuseppe Conti így válaszolt: „Ezt mondták nekem otthon az emberek: Nem szabad elpusztítani az őserdőt! Szükségünk van tiszta vízre, halakra a folyóban, az erdő és a mező gyümölcseire. Mindez a fennmaradás forrása lehet, miközben Amazónia továbbra is kert marad, mely nemcsak az Istenről tanít bennünket, hanem az emberről is, aki békében él, hasznosítva mindazt, amit Isten nekünk adott Amazónia csodálatos területén.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria