Inkább legyünk patrióták, mint nacionalisták – Szent István ünnepe egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Templomszenteléssel ünnepelte az egyházmegye augusztus 20-át: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmise keretében szentelte fel az újonnan épült szakolyi Szent István-templomot.

Palánki Ferenc püspök elmélkedésében arról beszélt, hogy Szent István király példájához hasonlóan az életünket, családjainkat, a közösségünket, a nemzetünket krisztusi alapokra, sziklára kell építeni.

A ház és a haza ugyanabból a szótőből származik. Istennek építettünk most házat, amely a mennyország kapuja, itt léphetünk be Isten világába. Amikor megépítettük ezt a templomot, Isten országát is építettük. Isten országa nem itt van, vagy ott – mondja Jézus –, Isten országa bennetek van.

A püspök rámutatott:

Isten ott uralkodik, ahová beengedik, ahová meghívják, abban a házban, amelyet sziklára, Jézus Krisztusra építenek.

Isten kinyilatkoztatott igazságára, a szeretet evangéliumára kell ráépíteni az életünket, hogy Isten országának hordozói legyünk.

Ez az ország, amit magunkban hordozunk, kihatással van a környezetünkre. Jézus másik tanítása segít ennek megértésében: Isten országa közöttetek van (Lk 17,21), vagyis a kapcsolatainkban. Ha abban szeretet uralkodik, akkor megjelenik Isten országa. Ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ő ott van. Nem csak azt várja a hívektől, hogy hétvégéről hétvégére járjanak a templomba, hanem azt kéri, hogy vigyük őt magunkkal a hétköznapokba, vigyük ki az utcára a szeretetét, belőle merítsünk erőt, hiszen életünk minden forrása belőle fakad (ld. Zsolt 87,7).”

A megyéspüspök azt hangsúlyozta, hogy mindezt akkor tudjuk megtenni, ha a házunkat, az életünket, családjainkat, közösségeinket sziklára építjük, mint ahogyan Szent István tette.

A teljes bszámoló ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án az egri bazilikában az érseki szentmisén elhangzott Liszt Ferenc Magyar koronázási miséje, melyet 1867-ben komponált Ferenc József és Erzsébet magyar királlyá és királynévá koronázása alkalmából. Szent István ünnepén a magyarok legnagyobb királya előtt tisztelgünk ezzel a csodálatos művel – mondta az ünnepi szentmisét bemutató Ternyák Csaba egri érsek.

A főpásztor azt mondta, hálával gondolunk II. Szilveszter pápára, aki koronát ajándékozott első királyunknak, ami azt jelentette, hogy országát a római egyház, és nem a római császár védnöksége alá helyezte.

A Szent Korona mint tárgyi emlék kiemeli történelmünket a legendák világából, és valós alapokra helyez bennünket. Szent István koronájának a maga fizikai és szimbolikus valóságában különleges szerepe volt abban, hogy államiságunk és egyházi szervezetünk kialakult, és abban is, hogy az elmúlt századok során megőriztük nyelvünket, identitásunkat, kultúránkat, kereszténységünket – mondta Ternyák Csaba.

A főpásztor rámutatott,

Szent István királyunk ünnepe minden évben alkalmat ad arra, hogy a sziklára épített házunkon elvégezzük a karbantartást, hogy lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk, számot vessünk szent királyunk gazdag örökségével, nehogy léhán elfecséreljük azt.

Ilyenkor érdemes újra és újra felidézni az intelmeket, amelyek Szent Imrének szóltak elsősorban, de érvényesek mindannyiunkra.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Egri Főegyházmegye
Szöveg: Debnár Ádám
Fotó: Federics Róbert/Szent István Televízió

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

II. Tavadrosz, a kopt egyház pápája is részt vett augusztus 20-án a Szent István-bazilika előtti téren bemutatott ünnepi szentmisén, melynek szónoka Bernard Bober kassai érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke volt. A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be számos püspökkel és pappal együtt. Szent István királyunk jobbját hagyományosan körmenetben vitték végig a környező utcákban.

A szentmisén részt vett Novák Katalin köztársasági elnök; II. Tavadrosz, a kopt ortodox egyház pápája; Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége; Semjén Zsolt miniszterelnök-helytettes; Varga Zs. András, a Kúria elnöke; Michael Banach apostoli nuncius; a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai; a testvéregyházak képviselői; számos egyházmegyés pap és szerzetes; valamint az állami, társadalmi és kulturális élet és a diplomáciai testület képviselői. A tűző napsütés és hőség ellenére nagy tömeg töltötte be a bazilika előtti teret, nagy számban voltak jelen a lovagrendek, az egyházi és karitatív szervezetek tagjai. A szertartáson részt vettek a kopt egyház képviselői is Egyiptomból és Magyarországról.

A szentmise előtt a kültéri oltár mellé helyezett Szent Jobb jelenlétében elimádkozták a Szent István-litániát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa vezetésével.

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőbeszédében elmondta: „Szent István király ünnepén hálát adunk múltunkért, azért, hogy annyi történelmi tragédia és bűn után, de a helytállás és az életszentség hősi pillanataiból erőt is merítve megmaradtunk. Könyörgünk népünk életéért és jövőjéért. Háborús világban élünk. Gazdasági nehézségekkel néz szembe hazánk és környezetünk. Fenyegető méreteket öltenek a természeti katasztrófák és a környezeti változások is.” Rámutatott ugyanakkor, hogy Ferenc pápa magyarországi látogatásából és akkori tanúságtételéből biztatást merítettünk a rászorulók iránti szeretetre, a hűséges helytállásra az egyházi szolgálatban, a békéért való imádságra és fáradozásra, valamint arra az időszerű törekvésünkre, hogy az ifjúság nevelését, oktatását és a tudományos munkát hitünk fényében végezzük.

A bíboros Martin Luther Kinget parafrazeálva elmondta:

Van egy álmom! Arról szól, hogy Európa népei örömmel ápolják és fejlesztik kultúrájukat. Egyre jobban megismerik és kiengesztelődött lélekkel megszeretik egymást.

Egyre inkább megtanulják egymást tisztelni és értékelni, becsülni népük kultúráját és közös örökségünket, amelynek középpontjában a keresztény hit és világnézet állt. Ezért olyan nagy öröm számomra, hogy ma körünkben üdvözölhetjük Bernard Bober kassai érsek urat, a Szlovák Püspöki Konferencia elnökét, aki vállalta, hogy a mai szentmisében szól hozzánk, és részt vesz ünneplésünkben. Legyen ez a találkozás jel és reménysugár mindannyiunk számára.”

Bernard Bober érsek a homíliája elejét maga olvasta fel magyarul. „A Homonna közeli szülőfalum plébániatemploma – ahol megkereszteltek, ahol gyermekkoromban ministráltam és szemléltem templomunk oltárképét, ahol a bérmálás szentségében részesültem, ahol bemutattam az első szentmisémet – Szent István király tiszteletére épült 1835-ben.

Legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy egyszer itt, Budapesten, Szent István király ünnepén, a főváros egyik legjelentősebb közterén mondhatok homíliát, ott, ahol Kassa szülöttjét, Salkaházi Sára szociális testvért boldoggá avatták.”

A tömeg hálával tapsolta meg a szlovák érsek magyar szavait.

A továbbiakban Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök közvetítette az érsek gondolatait. Bernard Bober rámutatott: „ezekben a történelmi pillanatokban, ezen a történelmi téren, a polarizációk és az ellentmondások idejében – amelyek ellen az egyházi közösségeknek sincs immunitásuk – mi itt együtt »nyitott szívvel és kitárt karokkal« tudunk kommunikálni: püspökök és papok, szerzetesek és szerzetesnők, megkereszteltek és meg nem kereszteltek, katolikusok és nem katolikusok, hívők és nem hívők, magyarok és szlovákok egyaránt. Erre bennünket az őszintén megélt keresztény hit tesz képessé, amely minket minden nyelvi és kulturális különbség ellenére egyesíteni és egybegyűjteni tud.

Különösen

akkor, amikor elfeledjük élni az evangéliumot, amikor inkább vagyunk nacionalisták, mint patrióták, amikor sértegetjük és lenézzük egymást. Ezért a mi Istenünk, az irgalmas Atya a Szentlélek által egységre hív minket Krisztusban.

Ezt értette meg és érezte át Szent István király, aki olyan országot alapított, amelyet a kezdetektől fogva Szűz Mária, a mennybe felvett Anya és Királynő vezetett és védett.”

Az érsek arra buzdított: „…a koronavírus és a krízisek nehéz évei után újítsuk meg Közép-Európa népeinek lelki identitását, egyéniségünket Krisztusban! Mindnyájan arra vagyunk hivatottak, hogy a szeretetben keressük, mondjuk és tegyük az igazságot.”

A Magyar Kurír teljes beszámolója ITT olvasható.

Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita

*

Kaposvári Egyházmegye

A kaposvári Kossuth téren tartott ünnepi műsorral és kenyérszenteléssel, majd a Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott szentmisével emlékeztek államunk alapítására augusztus 20-án.

A zászlófelvonást követően a Somogy Táncegyüttes és a Somogy Zenekar műsorát tekinthették meg a jelenlévők, majd Szita Károly, Kaposvár polgármestere mondta el ünnepi beszédét, szavait követően a megyéspüspök megáldotta az új kenyeret.

„Kérj bölcsességet, nagy gonddal őrizd a szívedet, és fogadd el, hogy nincs a kezedben az irányítás – foglalta össze az ünnep üzenetét a főpásztor prédikációjában. – Kérj bölcsességet Istentől! Korunk a tudománynak és a tudásnak a megszállottja. Minél több ismeretre akarunk szert tenni azért, mert azt gondoljuk, hogy akkor van igazán hatalom a kezünkben, ha minél többet tudunk. Azonban a dolgok megismerése önmagában kevés. Szükség van felismerésre, bölcsességre. Bármennyit tudhatunk meg önmagunkról vagy a világunkról, fel kell ismernünk, hogy egy titokkal állunk szemben.”

Az alázatos tudósok be merik vallani, hogy minél több ajtót nyitnak ki az ismeret útján, annál több ismeretlen ajtóval találkoznak. Egy misztériummal állunk szemben. Megismerheti bárki teljesen önmagát? Mire megismerné, már változik, mert öregszik. Múlnak az évek. Megismerheti bárki a társát vagy a gyermekét teljesen? A válasz egyszerű: sok mindent ismerhetünk róla, de teljesen nem ismerhetjük meg. Megismerheti bárki közülünk Istent? Sokat ismerhetünk meg Istenről, de nem tudjuk befogni a tudásunkkal – világított rá a főpásztor.

A történelem eseményeit láthatjuk és értékelhetjük ugyan, de nem tudjuk, hogy miként van jelen Isten országa országunk történelmében. Ahhoz bölcsesség kell. Csendben fel kell ismerni Isten jelenlétét, az ő kegyelmének működését. Akik bölcsek, azok nem rohangálnak – világított rá Varga László.

Akik bölcsek, azok nem pörögnek, hanem csendben vannak, mert betölti őket a csodálkozás Isten hatalmas művein. Az emberekben, a társadalomban, önmagunkban, egyházunkban és a történelemben.

Kérj bölcsességet, hogy láss, és ne csak nézz; hogy felismerd a dolgok természetét, és ne csak megismerd azokat! – tette hozzá.

Varga László felidézte a Példabeszédek könyvéből hallottakat: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert belőle indul ki az élet.” Azt javasolta ennek nyomán kinek-kinek: „Őrizd tisztán a szíved, vagyis éheztesd ki a benned lévő bűnöket és növeld a benned lévő jóságot, fényt, szeretetet. Minél többet beszélünk a rosszról, a sötétről, a bűnről, a hiányról, annál jobban leköti a figyelmünket és annál nagyobbra hizlaljuk körülöttünk, növelve az erejét magunkban.

Minél kevesebbet beszélünk a rosszról, bűnről, hiányról, annál jobban elsorvad, és élettelenné, erőtlenné válik, mert nem adunk neki helyet a szívünkben, hogy elborítsa a vágyainkat, gondolatainkat, érzéseinket és lényünket.”

„Minél többet beszélünk a gonoszságról és a bűnről, annál nagyobb a félelmünk és fájdalmunk, miközben azt hisszük, hogy segítettünk ezen a világon, mert kimondtuk. Amiről igazán beszélni kell, ami igazán szóra érdemes, az a bennünk és köztünk lévő jóság, az áteredő jóság, amely minden gyermekben, fiatalban és embertestvérünkben jelen van” – hangsúlyozta a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk

*

Pannonhalmi Főapátság

 

Szent István király ünnepén a monostor idén is nyitott kapukkal és színes programokkal várta a látogatókat. A Szent Márton-bazilikában Matusz Hugó OSB, a Pannonhalmi Főapátság perjele mutatott be ünnepi szentmisét augusztus 20-án, majd a liturgiát követően Hortobágyi Cirill főapát áldotta meg az új kenyeret.

Imádkozni hazánk boldogulásáért és fennmaradásáért. Ezeréves örökség ez, amit még Szent István hagyott a pannonhalmi bencés szerzetesközösségre. Hazánk és a tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor története 996 óta egybefonódik. Az első szerzeteseket még István apja, Géza fejedelem telepítette le. Halála után azonban fiára, Istvánra maradt a feladat, hogy valóban keresztény államot építsen.

 

A pogány Koppány vezér azonban ugyancsak magának követelte hatalmat és fellázadt. A döntő ütközetre István a pannonhalmi monostor falai közül indult. Itt imádkozott, s kérte Szent Márton közbenjárását. Fogadalmat tett: ha legyőzi a somogyi vezért, a hatalma ellen támadt megye dézsmáját a monostornak adományozza. A Koppányon aratott győzelem után eleget tett fogadalmának, s további kiváltságokat is biztosított az ország első monostorának, amelynek alapítása időben ily módon még a püspökségek létrejöttét is megelőzte.

 

„Nézzünk körül, engedjük közel magunkhoz ennek a helynek a páratlan atmoszféráját. Ha nagyon figyelünk, talán meghalljuk még Szent István lépteinek hangját, palástja suhogását, halk imáját. Kapcsolódhatunk a messzi múlthoz, amit mégis a magunkénak érezhetünk, hálát adhatunk érte, és belőle erőt merítve elköteleződhetünk a jövő felé” – mondta Hugó atya az ünnepi szentmisén a Szent Márton-bazilikában, ahol a járószint alatt néhány méterrel még ma is megtalálhatóak a Szent István-i első templom alapkövei.

 

A perjel felidézte Szent István intelmét, ami szerint a „szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.” Majd hozzátette: „Vállaljuk el szent királyunk örökségéhez kapcsolódva, hogy hazánknak az a kis szeglete, ami folyamatosan a mi jóságunk hatalma alatt áll, Krisztusra alapozva a szeretet, a megbocsátás és az elfogadás helye lesz.”

 

A liturgiát követően – ahogyan a nap folyamán a napközi és az esti imaóra után is – a szerzetesközösség bemutatta Szent István csontereklyéjét, amelyet a napi misék alatt az oltáron helyeztek el.

 

Az új kenyeret Hortobágyi Cirill áldotta meg. „Előttünk e kosárban itt van – valóságosan és jelképesen –, ami az életünkhöz szükséges, a mindennapi kenyér, amiért hálát adunk most Istennek, az élet ajándékozójának, és amelyet megáldunk. Az áldás hálaadás Istennek; munkánknak és erőfeszítésünknek is szól, de felszólítás is egyben, hogy azokra is gondoljunk, akik mindezt nélkülözik, és gondoskodjunk róluk. Imádságunk különösen aktuális ma, amikor a háború és az időjárás okozta nehézségekkel szembesülünk” – fogalmazott a főpát.

 

Matusz Hugó OSB ünnepi homíliája teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

*

 

Pécsi Egyházmegye

Szent István király, Magyarország fővédőszentje, a Pécsi Egyházmegye alapítója augusztus 20-i ünnepének előestéjén celebrált szentmisét Felföldi László megyéspüspök a pécsi székesegyházban, mely egyben az egyházmegye immár második alkalommal megrendezett Kovász elnevezésű családi fesztiváljának záróünnepe volt. A liturgián koncelebrált Máger Róbert plébános, püspöki irodaigazgató és Fekete Zoltán káplán.

A szentmise homíliájában Felföldi László pécsi megyéspüspök Szent István király érdemeit méltatva elmondta, jelenkorunk történései miatt is rendkívül fontos, hogy ezt az örökséget ne csak felidézzük és ne csak emlékezzünk rá, hanem személyes életünkben, családban, közösségben és nemzetben újra átgondolva megtegyünk mindent azok újbóli megvalósításáért.

Haza, élet és ember hármas egységéről – Márai Sándort idézve – a püspök kiemelte: „A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem.

A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”

Szent István király örökéhez kapcsolódva, az ünnepnapján olvasott evangéliumi szakasz mindig a sziklára épített házról szóló jézusi hasonlatot (vö. Mt 7,24–29) tárja elénk, mely minden korban az embert megszólító üzenettel bír – mutatott rá beszédében a püspök. A sziklára épített ház ugyanis mi magunk vagyunk. Rajtunk áll a sziklára építettségünk: azaz hogy sziklára építjük-e az életünket, az emberségünket, a szeretetünket, emberi kapcsolatainkat, vagy homokra. A vihar és az áradat ugyanis jön:

lélekben, családban, közösségben egyaránt, és a sziklára építettségen áll vagy bukik, hogy talpon maradunk-e, vagy magával sodor minket az áradat.

Szent István király koronázási szertartása nem maradt ránk részleteiben, de a korabeli Európában elterjedt szertartás kérdései, melyeket az idén negyvenéves István, a király című, méltán népszerű rockopera szerzői is felhasználtak, így hangzottak:

Az első kérdés: Akarod-e a szent hitet, melyet hívő férfiak adtak át neked, megtartani és igaz módon megőrizni? Akarom. A második kérdés: Akarsz-e a szent egyházadnak és az egyház papjainak védelmezője és oltalmazója lenni? Akarok. Harmadjára ezt kérdezték tőle: Akarod-e az Isten által neked átengedett országot atyáid igazsága szerint kormányozni és védelmezni? Akarom, és amennyiben Isten segedelmével és minden hívő vigasztalására érdemes leszek rá, úgy megígérem mindezek hű betartását.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Együtt ünnepelt az egykori királyi székhely, Székesfehérvár hívő közössége augusztus 20-án, Szent István király napján. Spányi Antal megyéspüspök a város papságával együtt mutatott be szentmisét. A Szent Korona hiteles másolatának és első uralkodónk fejereklyéjének jelenlétében a püspök arról beszélt, első szent királyunk felelősen vállalta uralkodói feladatát, harmóniában élt benne emberi természete, a család szeretete és a nemzetéért vállalt áldozatossága. A keresztény hit határozta meg cselekedeteit, megvédte országát, és amikor kellett, az isteni gondviselésre bízta a hazát.

A főpásztor méltatta Szent Istvánt, a méltóságteljes államvezetőt, aki előrenézett, és tervezni tudott a sikerért, de a kudarcot is el tudta viselni. „A legendákból sokat megtudunk arról, hogy milyen ember volt ő, aki hordozta a maga keresztjeit, ám vállalta küldetését, és abban mindenáron megmaradt (...) Látjuk az embert, aki kereste és kutatta az igazságot, és elfogadva Krisztus kinyilatkoztatását, megtalált egy igazabb és teljesebb világot. A szentségek által Jézushoz kötötte az életét, és neki odaadottan, egy életen keresztül hűséges maradt.

Találhatott volna alkalmat arra, hogy emberileg nézve megtorpanjon, hiszen keresztény hite miatt sokszor szembe kellett néznie nehézségekkel, ám mindvégig kitartott.

Ő nemcsak egy glóriával felékesített szentünk, hanem követendő példa, akitől tanulnunk kell” – fogalmazott a püspök.

„Vajon mi minden feladatunkat, tehetségünket, adottságunkat és a velünk szembe jövő kihívást úgy próbáljuk-e teljesíteni, ahogy Ő tette? Próbáljuk-e a családunkat hűségben szeretni, és ha kell, újrakezdeni mindent, úgy, ahogy Szent István és a Magyar Szent Család példája mutatja?

Hitünkben tudunk-e hűségesek és kitartóak lenni, mint ő volt, aki nemcsak törvénnyel irányította a népet, hanem példamutatással?”

– tette fel a kérdést a püspök, majd arról beszélt, azzal a felelőséggel kell élnünk az országért, a nemzetért, ahogy első királyunk tette. Kiállni a földért, a népért, a hagyományainkért, a magyar nyelvért, amiért Ő is harcolt.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Berta Gábor

*

Veszprémi Főegyházmegye

Augusztus 20-án ünnepi szentmisét, kiállításmegnyitót és különleges tárlatvezetéseket is tartottak a megújult veszprémi várnegyedben a főegyházmegye szervezésében.

Az ünnepi szentmise kezdetén Takáts István általános érseki helynök, a Szent Mihály-főszékesegyház plébánosa megáldotta az ünnepi kenyeret. Homíliájában arról szólt, István király nem pillanatnyi érdekből szilárdította meg az Egyházat, terjesztette a hitet, szervezte meg az ország védelmét. Szent Istvánt az az eszmény motiválta, hogy egyszer majd a Királyok Királya előtt kell számot adnia, és ez határozta meg cselekedeteit, ez tette őt kiváló államférfivá.

Takáts István felidézte azt is, hogy bár István király abban bízott, fia, Imre herceg átveszi az ország kormányzását, de elvesztette gyermekét. Ezért a király halálos ágyán felajánlotta az országot, a koronáját a Szűzanyának. Ez a tett nem egy kétségbeesett próbálkozás volt, sokkal inkább egy tapasztalt életút kiérlelt igazsága, így helyezve biztonságba nemcsak az életművét, hanem az országot is.

Vajon mi az életünk viharait képesek vagyunk-e így látni? Merjük-e hinni, hogy Isten egy élethosszra adja a teljesség élményét, nem pillanathoz kötötten, s amikor a viharok megérkeznek, azok mind arra szolgálnak, hogy végül majd Istenbe belenőjünk? – tette fel a kérdést Takáts István.

István király sem államférfinak született, hanem a feladatok, kihívások tették azzá. Nem elfutott ezektől, hanem lehetőségként tekintett rájuk. Ezek tették őt azzá, amivé Isten megálmodta őt. Vagyis

a feladatoktól nem megijedni kell, hanem vágyakozó szeretettel átölelni azokat, mert általuk kapjuk vissza igazi önmagunkat, segítségükkel növekszünk a szeretetben, hitben, gyarapodunk a készségekben, amelyek adományként ott vannak az életünkben.

Az ünnepi szentmisét követően a nagyszeminárium udvarán megnyílt a Magyar boldogok és szentek szabadtéri vándorkiállítás. Takáts István plébános megnyitóbeszédében elmondta, a képek segítségével meghívást kaptunk, hogy örökségünkkel szembenézzünk.

Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta, hogy a kiállítás az idei Ars Sacra fesztivál hivatalos beharangozó eseménye. A megnyitón Búzás Csaba saját zenével közreműködött.

A nap másik fontos kulturális programja keretében óránként indultak ingyenes séták, amelyeken Szent István király, felesége, Boldog Gizella és gyermekük, Szent Imre herceg nyomába léphettek a látogatók Nagy Veronika, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatójának vezetésével. A vezetés a várfokról, a királyi pár szobrától indult. A séta a székesegyházon keresztül, az ezen a napon megnyílt Szent György-kápolnában folytatódott, aztán a Szent István király templom képeinek segítségével felidézték a keresztény magyar állam születésének történetét.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Nagy Lajos

*

Görögkatolikus Metropólia

Az Istenszülő elszenderedésének, közismert nevén Nagyboldogasszony napjának búcsúja Máriapócson idén egybeesett Szent István apostoli királyunk és az államalapítás ünnepével. Ennek oka az volt, hogy a búcsút mindig az ünnepkörben helyezik el s mivel idén augusztus 15-e kedd volt, az ünnepkör első vasárnapja éppen 20-ára, államalapító szent királyunk ünnepnapjára esett.

A máriapócsi Családvár zarándokházból indult az asszisztencia az ország minden tájáról érkező papokkal, diakónusokkal, és az ukrán bazilita atyákkal, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával, Szocska Ábel nyíregyházi, illetve Orosz Atanáz miskolci főpásztorokkal. Az oltár körüli- és a kántori szolgálatot a jelenlegi és a leendő kispapok látták el.

Szentbeszédét Orosz Atanáz püspök Lukács evangéliumára építette, amelyet összekötött első királyunk ünnepével is.

Lukács evangéliumában olvassuk (Lk 11,27–28), hogy tanítása közben egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott!” Jézus erre azt felelte: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” Ahogy ő sem, úgy mi sem halványíthatjuk el az Istenszülő boldogságát, hiszen az ő emlékére gyűltünk ma össze, és ma ünnepeljük az országot neki fölajánló szent királyunkat is. Talán nem véletlen, hogy ezen a napon hunyt el ő is.

Az Istenszülő Szűz Mária egész életében a legfontosabb az Ige befogadása volt, kezdve az angyali üdvözlettől. A kánai menyegzőn is – megértve szent fia szavát – azt mondta a szolgáknak: „Bármit mond, nektek, tegyétek meg!” Biztosra vehetjük, hogy ő volt a legelső, aki nem csak hallgatta, de meg is tartotta az Isten szavát. (...) Szent Jakab katolikus levelében figyelmeztet bennünket: „Legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.” Előtte az apostol be is vezeti ezt a fontos teendőt: „Legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát. Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.” (...)

Háborús időkben nemcsak minden szó, hanem minden egyes tett sokszoros értékű. A jó szó életet, sőt életeket menthet, a rossz pedig tragédiához vezethet. Kontinensünk sok millió keresztény lakója még két világháború szörnyűségei után is mindig tartja a háború hagyományos igazolását, akár megelőző csapásról, akár jogos védekezésről szólva. Keleti keresztények tömegei hallgatják Jézus hegyi beszédét és még mindig magától értetődőnek tartják vagy elfogadják ártatlan emberek fegyverekkel történő meggyilkolását. Kétezer év után még mindig csak hallgatják, de nem tartják meg Isten igéit, Jézus parancsait. Mert ha betartanák, még őrült népvezérek parancsára sem gyilkolnák testvérnépeiket vagy ártatlan civileket. A Szentatya a Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) encikllikájában világosan kifejtette, hogy ma már nincs igazolás a másik módszeres gyilkolására.

Mindegyikünknek – zarándokoknak, papoknak - megtérésre van szükségünk: nemcsak hazatérésre, hanem benső, lelki megtérésre. Olyan fordulatra, amilyenen Szent István királyunk ment keresztül a keresztelésekor és keresztény neveltetésének lezárultakor.

De ugyanakkor senki se hivatkozzon Szent István erőszakos vezetői eljárásaira, hiszen egy évezred múltán az intézkedések módja is szükségképpen megváltoznak. Szent Istvánt mint Isten igéinek alázatos követőjét kell tisztelnünk és követnünk, kizárólag olyan eszközökkel, amiket az evangélium megenged. (...)

Imádkozunk, hogy életünk hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük és hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be. Illetve hogy Krisztus ítélőszéke előtt jó feleletet adhassunk – amihez cselekvéseinket most már felelősségteljesebbé kell tennünk” – fogalmazott szentbeszédében a miskolci főpásztor.

Az ünnepi Szent Liturgia végén a zarándokok a békéért, a jelenlévő és otthon maradó hívekért is imádkoztak, valamint püspökeikért, akik szentelt vizet hintve áldották meg a híveket.

A képgaléria és Orosz Atanáz szentbeszéde teljes terjedelemben az eredeti beszámolóval  ITT található.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Kiemelt kép: Merényi Zita

Magyar Kurír