Amilyen az életed, olyan a lelkiséged – Gondolatindító nem csak szerzeteseknek

Mivel a Katolikus Egyházat Jézus Krisztus alapította, természetesen az ő példáját, értékrendjét próbálja követni az Egyház. Szerzetesi közösségek esetén az alapító(k) karizmája, ideálja, lelkesedése meghatározza a lelkiséget és a küldetést. Sok szerzetes nem is reflektál arra, hogyan élik a lelkiséget, hiszen minden „elméletet” elsajátítottak a képzés során, és a megszokott módon rendezik az életüket. De ha egy közösség meg akarja tudni, valójában hol tart a spiritualitásban, akkor minden „elmélet” nélkül egyszerűen csak néz­zen rá, hogyan él, minden értékelés vagy ítélkezés nélkül.

Ehhez a következő szempontok segíthetnek (a teljesség igénye nélkül), amelyekről hosszú hetekig lehet beszélgetni a közösség tagjainak:

A közösség napirendjében az imáknak reális helyük van-e, részt tudnak-e venni a szerzetesek az imákon?

A fizikai tér kialakítása mennyiben segíti a közösségi életet?

Van-e helye az esetleges konflik­tusok kimondásának? Van-e gya­korlata a kiengesztelődésnek?

Tisztelik-e egymást a tagok? Generációs különbségek esetén mi­lyen módon járnak el?

Hogyan viszonyul a közösség a „különutas” társakhoz?

Mi a hatalom és tekintély szerepe a közösségben? A szerzetesek mit várnak el a vezetőtől?

Mennyi időt tölt együtt a közösség? Ez „minőségi” egymásra figyelés vagy „megúszós” program?

Hogyan bánik a közösség a bete­gekkel, a gyöngékkel?

Milyen a viszony a világi munkatársakkal? Meg vannak becsülve? Gyakran cserélődnek?Kapnak képzést a közösség lelkiségéből?

Hogyan éli a közösség a szegény­ség evangéliumi eszményét?

Mi a viszony a technikai fejlődés­hez? Életükben, munkájukban használják a legújabb technikát? Miért (nem)?

Hogyan reagálnak a váratlan helyzetekre, veszteségekre, hibákra, bűnökre?

Észreveszi-e a közösség a sikere­ket? Megünnepli-e ezeket?

Az exkluzivitás vagy inkluzivi­tás kérdése: A közösség mások­nál jobbnak, tisztábbnak tartja-e magát? Nyitottan fordul-e külvi­lág felé?

Megfelelő-e a kommunikáció a közösségen belül?

Vonzó a közösség? Van utánpótlás?

(...) Egy egészséges spiritualitású közösségben a tagok nemcsak alkalmasak közösségi életet élni, hanem motiváltak is használni az adottságaikat. A közös cél érdekében képesek együtt dolgozni, koalícióra lépni vagy épp hátrább állni. Szent Pál az egyházat a testhez hasonlítja (1Kor 12,12–31): mindenkinek mások az adottságai, a tagok kiegészítik egymást. A Szent­lélek segít ebben. Bátorít, bölcsességet ad, hiszen a Szentháromság a közösségi spiritualitás előképe. A Szent Pál-i „egy test” megéléséhez közös figyelem kell egymásra és a Lélekre, valamint nagy alázat.

Egy közösségben a szerzeteseknek egyéni lelki útjuk is van, amely dinamikus és fejlődő, a közös hivatás és küldetés pedig jó alapot ad a közös spiritualitáshoz. Mert közösségi szinten is van egy közös lelkiség, egy „DNS”, amely független az adott közösségben élő személyektől: egy kollektív spirituális tapasztalat, egy szerzetesi kultúra, stílus, amely megjeleníti az alapító lelkiségét.

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: A Szív/Jezsuita Kiadó

Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita

Magyar Kurír