Riccardi professzor a 21. század lánglelkű prófétájaként teljes realizmussal vázolja fel korunk társadalmának megosztottságát, mely keresztény világunkat sem kíméli; a lehetetlennek tűnő küldetésre hív, és rámutat az isteni tervre: legyünk a béke és az egység hordozói egyházaink között; és másképp, de a más vallásúakkal is. (…)
Merjük megtenni a lehetetlent: a béke és az egység megélését még a megosztottság és a háború idején is! Hisszük, hogy ezt senki sem tudja elvenni tőlünk. (…) Jelenünk nem békés, épp ellenkezőleg. Ősi falak, régi nacionalista szenvedélyek kerülnek újra felszínre. Világunk pénzügyi és kommunikációs szempontból egyesített, ami lehetőséget ad kifinomult pusztító fegyverek és egy gyűlöletet és előítéleteket terjesztő óriási információs hálózat kiépítésére. Ez a keresztények közti kapcsolatokat is átjárja, hisz ők is a történelem részesei, és nem függetleníthetik magukat a folyamatoktól, ahogyan az Egyház sem.
A keresztény egységre törekvés nem csupán egy divatos irányzat vagy a politikailag korrekt kozmopolita szellemiségnek fizetett adósság. Ezzel szemben az Úr egyik döntő parancsolatában gyökerezik, amelyet túl sokáig figyelmen kívül hagytunk, miközben annyi más parancsolat betartását hirdettük. (…) A megosztottságok gyógyítása úgy történik, hogy az ember azonnal elindul abba az irányba, amelyet a Mester mutat neki, mint a királyi tisztviselőnek, aki könyörgött hozzá: „»Menj csak, él a fiad!« Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza” (Jn 4,50).
Az egység elhanyagolása az évszázadok során oda vezetett, hogy a kereszténység a megosztottság szakralizálásának köszönhetően már nem az egység gyümölcse. Napjainkban, amikor az egység mint a kereszténység alapvető jellemzője elhomályosult, a megosztottság nem botrány. (…)
Az egység hiánya a béke kérdéséhez vezet vissza minket, hisz a keresztény megosztottság összefügg a népek közötti megosztottsággal. Nem engedhetjük, hogy legyőzzenek minket a megosztó folyamatok! A küldetés nem lehetőség, hanem ananké, rendeltetés, az Úr akarata. Az egység magvai mindenütt ott vannak az egyházakban, nagyon sok találkozásnál tetten érem őket. Ma különböző felekezetű keresztények testvérként beszélünk egymással. A magok néha eseményekben bontakoznak ki, melyekből víziók fakadnak. Emlékszem az Assisi találkozóra, amelyet II. János Pál kezdeményezett. Assisi 1986-os ikonja egyszerű, de alapvető felismeréseket hordoz az ökumenikus kapcsolatok, a vallásközi párbeszéd, a vallások békéhez való hozzájárulása tekintetében. (…)
A Sant’Egidio közösség azt akarta, hogy Assisi útja folytatódjon. Minden évben a világ különböző városaiban közös imára kerül sor, a párbeszéd sűrű szövedékével övezve. (…) Szeretném felidézni az 1998-as bukaresti találkozót is, amelyet a Sant’Egidio szervezett. (…) Az első naptól kezdve, amikor Teoktiszt pátriárka celebrált a latin liturgián, látható volt, amint a rituális fogadtatás átadja helyét az őszinte részvételnek. A hívek fontos szerepet játszottak ebben, mert világosan kinyilvánították a megegyezés iránti vágyukat. Ez megmutatkozott a lelkes fogadtatásban és az egyetértés gesztusaiban is, de leginkább a záró vallásközi rendezvényen, több ezer ember jelenlétében. Isten népe szereplője volt a közeledési folyamatnak. (…)
Assisi szellemisége egy olyan globális világ víziója, szinte a lélek globalizációja, amely az ima és a párbeszéd dimenzióján keresztül érhető el. Megvalósításán ebben a nem ökumenikus jelenünkben kell dolgoznunk. (…)
Ebben az időben talán azért kell tennünk, hogy megsokszorozódjon azoknak a merész egyházi csoportoknak, embereknek a száma, akik az Úr parancsából kiindulva kezdeményezik az ökumenikus utat. Akik elősegítik, hogy újra fellángoljon a találkozás iránti szenvedély, a meggyőződés, hogy ahogy Antiochiai Ignác mondta: amikor együtt imádkozunk, a megosztó tervei összeomlanak.
Helyi egyházak, egyének, egyházi csoportosulások… mindannyiunknak újra éreznünk kell, hogy a megosztottság botrány, és hogy dolgoznunk kell az egyesülésért. Széttöredező világunknak szüksége van az egység próféciájára, amely az erőre, hatalomra és gazdasági érdekekre épülő kapcsolatok víziójának alternatívája: ez a keresztények közötti szeretet és testvériség, amely a népeket lakja és közelebb hozza egymáshoz. (…)
A teljes cikket ITT olvashatják.
Forrás: Új Város Online (fordította és szerkesztette: Prokopp Katalin)
Fotó: Facebook/andreariccardi.segidio, Facebook/operafratiesoru
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria