Andrea Riccardi: XVI. Benedek temetése után – Egy világ vége és új egyensúlyok (nehéz) keresése

XVI. Benedek temetésén szomorú volt a hangulat. És nem csak a temetés szomorúsága volt ez. A Rómában ritka köd csak fokozta az érzést. Ratzinger nagy személyiség volt: értelmiségiként és pápaként is. Halott, akinek – ahogy a Biblia mondaná – beteltek napjai. A liturgia felett mégis inkább a vég érzése lebegett. Ferenc a pápai gyásznak megfelelően vörös színű liturgikus ruhában komoly arcot öltött, és a búcsú után nem rejtette el könnyeit sem…

Egy ember életének és egy világnak a vége.

Wojtyła volt az első nem olasz pápa 1553 óta. Ez ugrásnak tűnt. Ratzingerrel azonban kiderült, hogy egy európai pápa – legyen lengyel vagy bajor – nem áll messze egy olasztól (a bresciai Montinitől vagy a bergamói János pápától). Az olasz-európai pápaságot tartották eddig alkalmasnak az egyetemes Egyház vezetésére. Wojtyła karizmatikus ereje után, amely már Martini bíboros szerint is elfedte a problémák egy részét, Ratzinger pápasága inkább az Egyház törékenységét és a vatikáni gépezet mozdíthatatlanságát mutatta meg. Mind Ratzinger, mind Wojtyła hitt Európa központi szerepében, ami a katolikus világot illeti. Európa volt a lengyel pápa világméretű törekvésének eredete, aki ezzel kapcsolatban drámaian fogalmazott: „Ha Európa elveszett, akkor a katolicizmus is elveszett.”

A tegnapi temetés az európai pápaság végét jelezte, ami már Ferenc megválasztásakor megmutatkozott, aki „szinte a világ végéről” érkezett. A katolicizmus megbetegedett az európai válsággal, és talán maga is része ennek a válságnak. Ezt mutatja a hitüket gyakorlók alacsony száma és a kevés hivatás is egy olyan kontinensen, amely korábban mindenhová misszionáriusokat küldött.

De az Egyházban nem két áramlat van, hanem inkább a széttöredezettség és a kevés közös elképzelés jelensége figyelhető meg, csakúgy, mint az európai társadalomban. Ugyanaz az egyházi vezető réteg, amelynek középpontjában már nem egy európai rög áll, nem talált új egyensúlyt. A változások – ahogy Montini tanította – egy megújult uralkodó osztállyal történnek meg.

A tegnapi temetésen a fáradtság volt jelen, csakúgy, mint egész Európában… Ferenc nem beszélt a történelemről vagy a jövőről, és csak szuggesztív, hittel teli szavakra szorítkozott. E temetés komolysága inkább a szavakban, mint a szertartásban rejlett. Talán a pápa annak tudatában tette ezt, hogy

az ősi római egyház átmenetet él át egy olyan jövő felé, amely még mindig kissé ködös.

Andrea Riccardi teljes írása (olaszul) ITT olvasható.

Forrás és fotó: Santegidio.org; Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír