Andy Wolk – Donna Van Liere: A karácsonyi cipő

Kultúra – 2014. november 30., vasárnap | 10:15

A csodát gyakran úgy képzeljük el, mint valami rendkívüli, látványos tüneményt, amely elkápráztat bennünket, pedig ha nyitott szemmel járunk a világban, észrevehetjük a misztériumot egy nevető gyerekben, egy gépkocsiról leesett pár cipőben, vagy éppen egy lerobbant autóban.



Egy amerikai kisváros iskolájában a kórus karácsonyra készül. Vezetőjük, Maggie, fizetség nélkül, önkéntesként foglalkozik a gyerekekkel. Szeretetben, harmonikus kapcsolatban él férjével, Jackkel, és nyolcéves kisfiukkal, Nathannel. A kórus szólistája a csodálatos hangú Lilly, akinek szülei között feszült a viszony: apja, Robert, egy ügyvédi iroda alkalmazottja, s mint legfiatalabbra, rásóztak egy eleve reménytelennek látszó ügyet.

Egy önmagát környezetvédőnek nevező, de a valóságban a gátlástalan ingatlanmaffia érdekeit szolgáló csoport támadást intézett a közeli falu halászai ellen, akiknek már az őseik is itt éltek, évszázadok óta. A spekulánsok kinézték maguknak a földet, halpusztulást idéztek elő, a környezetvédők pedig rá akarják bizonyítani a halászokra, hogy a tóban a halak a túl sok víz miatt pusztulnak el. Robert minden energiáját leköti az ügy, emiatt Lilly és a kórus fellépésére sem megy el. Vágya, hogy elköltözzön a családjával egy nagyobb házba, nem törődve azzal, hogy felesége, Kate és a lányuk mit szólnak ehhez. Lillyt Kate szinte egyedül neveli, Robertet csak az érdekli, hogy legyen elegendő pénzük a ház vásárlására és fenntartására, ezért szinte követeli, hogy asszonya menjen el egy híres gyógyszercég állásinterjújára. Kate egyre jobban elidegenedik férjétől, bántja, hogy fogalmuk sincs egymás álmairól, vágyairól, kapcsolatuk folyamatosan halad a teljes kiüresedés felé.

A két család története akkor ér össze, amikor Maggie-ről kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg, szívelégtelenségben szenved. Maggie és Kate Lilly révén megismerkednek egymással, s azonnal bensőséges viszony alakul ki közöttük. Kate felidézi, hogy valamikor intenzíven tanult zenét, de a Roberttel történt megismerkedését és Lilly születését követően felhagyott álmaival, egy időre az üzleti szférában helyezkedett el, hogy anyagilag biztonságban éljenek. Maggie nem szeretné, ha a kórus munkája kárba veszne, hiszen sok embernek szereznek örömöt karácsonyi éneklésükkel, ezért meggyőzi Kate-et, vállalja el az énekkar vezetését. Ebben a kérdésben ismét összeütközésbe kerül Robert és Kate. A férfi nehezen dolgozza fel, hogy az asszony nem ment el az állásinterjúra, de Kate úgy érzi,  ebben a krízishelyzetben nem hagyhatja magára Maggie-t és a kórustagokat. Felélednek benne a rég eltemetettnek hitt vágyak, újra szeretné kezdeni tanulmányait, hogy aztán ének-zenét taníthasson gyerekeknek.

A hétköznapok monotonságát megtörő váratlan és tragikus fordulat arra kényszeríti a film szereplőit, nézzenek szembe önmagukkal, ismerjék föl törékeny voltukat, s a materiális dolgok hajszolása helyett helyezzék a hangsúlyt a lelki értékekre. A halálosan beteg Maggie kezdetben teljesen érthetően lázadozik az ellen, hogy ilyen fiatalon távoznia kell a földi létből, magára hagyva szeretteit, férjét és kisfiát, de végül elfogadja Isten akaratát. Bízik benne, az Úr nem csupán magához szólítja, hanem befogadja őt az égbe. Maggie férje, Jack a fájdalom megélése mellett lelkileg felkészíti magát arra, hogy a jövőben egyedül kell gondoskodnia anya nélkül maradt gyermekükről.

A kis Nathan megjegyezte, anyjának lánykorában volt egy csodálatosan szép cipője, abban mindig úgy érezte, mintha angyalokkal táncolna. Nathan álma, hogy megvehesse azt a lábbelit, amit a kirakatban látott, s ami hite szerint hasonlít anyja egykori cipőjéhez. Kólásdobozokat gyűjt, hogy összejöjjön rá a pénz.

Kate határtalan lelkesedéssel foglalkozik a kórussal. Robert számára pedig a halászok védelme kényszermunkából küldetéssé válik: eszébe jut nagyapja sorsa, aki szintén halász volt, s akit ugyancsak elűztek földjéről az akkori idők ingatlanhiénái. Karácsony este a halászok vezetője mond köszönetet Kate-nek: „mindent köszönünk, amit Mr. Layton tett értünk. Tudjuk, hogy sokat éjszakázott miattunk. De nélküle vesztettünk volna. A férje reményt adott nekünk.”

Andy Wolk filmjében szorosan épülnek egymásra a történések. Maggie sorsát tekinthetjük életáldozatnak, hiszen betegsége és halála révén új, minőségi fordulat következik be Kate és Robert kapcsolatában. A két család tagjai ismeretlenül is segítik egymást. Robert észrevesz egy teherautóról leesett pár cipőt, amit elvisz a boltba. A kis Nathan ezt látja meg a kirakatban, és szeretné megvásárolni az anyjának, hogy legyen rajta szép cipő, amikor belép a mennyek országába. Szenteste napján Robert segíti ki őt pénzzel a boltban, anélkül, hogy ismerné Nathant, aki kétségbeesetten zokog, hogy nincs elég pénze a cipő megvásárlásához.

Az elmúlással való szembesülés, illetve a megváltó Jézus Krisztus születésének közeledte mindenkiből a legjobbat hozza ki. Megtisztul Robert lelke is, aki karácsony éjszakáján döbben rá arra, hogy az életben csupán egyetlen dolog számít, a szeretet, ami egyenlő a másokért való éléssel. A legfőbb reménység pedig az isteni gondviselésbe vetett hit. Ahogy azt Robert édesanyja írta halála előtt néhány órával a fiának: „csak szeretném ha tudnád, hogy bármekkora nehézséggel találkozol, Isten melletted lesz. Talán Lilly énekében vagy Kate nevetésében. Egyszerű dolgokban. De ha figyelsz, meghallod.”

A karácsonyi cipő (The Christmas Shoes)
Amerikai-kanadai film, 100 perc, 2002.

Etalon Film, 2014. 

Bodnár Dániel/Magyar Kurír